(Warning: explicit lyrics)

Pár napja szapultam a zenetévék álságos cenzúráját, amiért egyetlen politikai utalás miatt cenzúráznak egy klipet, miközben egymást követik az egyre inkább egy gigantikus sztriptízshowra, kurvák és stricik világára emlékeztető rap- és egyéb videók. Meg a gyilkolászós játékok, persze. És hogy ez milyen hatással van a kölykökre (például amikor a hatodikos geng összerugdus egy földön fekvő alsóst, vagy tizenhárom éves fiúcska erőszakol meg egy tizenkét éves lányt).

Most belőlem, afféle szabadelvű demokratából újra előbújt a konzervatív erkölcscsősz, miután elolvastam W bejegyzését, amiben hála Istennek nem Istent gyalulta, hanem a csetoldalak névtelen perverzein verte el a port. Jogosan. Mindegy, hogy pattanásos kamaszok, kanos rendszergazdák vagy kielégítetlen családfők bombázzák a kislányokat különböző ajánlataikkal. Úgy gáz az egész, ahogy van. A valós életben ez már zaklatásnak, pedofil kísérletnek számít, amiért a bíróság előtt kellene felelnie az illetőnek.

Persze, ez a net anonimitásnak köszönhető, ahol az okos felnőttek tudják, hogy nem fognak lebukni, meg hogy komolytalan az egész. De a kislány, aki már az internetvilágba nőtt bele, nem tudja megkülönböztetni, hogy ez most a valóság, vagy csak valami virtuális perverzitás. Azt se tudja, mi az a perverzitás. Csak korai tizenéveit faszmutogatók, szexuális frusztráltak, pedofil barmok között kell leélnie, hiszen a mostani tinik naponta órákat töltenek a cseteléssel, ahol megtalálja őket ez az emberi állatkert. Mit fognak gondolni a férfiakról, a férfi-női kapcsolatokról, és később a családról, ha ez az első benyomásuk a nemiségről? Imprimpting, wazze.

Kedves férfitársaim, nap mint nap rárecskáztok a jövő nemzedék tiszta lapjára, aztán panaszkodtok, hogy ezek a mai fiatalok... Én meg itt ülök, relatíve épeszűen a XXI. század elején, mert tizenkét évesen legóztam meg Vernét olvastam, meg nagy-Magyarországot rajzolgattam az iskolapadra (és a feszültséget a Prodigy Voodoo People-jére ugrálva és léggitározva vezettem le), és most nem tudom eldönteni, hogy a posztmodern relativizmusnak behódolva cinikusan vegyem tudomásul az egészet, vagy biblikus jeremiádokat írjak az ufiblogra, hogy rohad a világ? Pedig rohad, az a baj.