A feminizmus eltorzulásáról
2017. március 11. írta: hllndr

A feminizmus eltorzulásáról

feminizmus2.jpg 

hllndr írása

 

„A társas környezet elvárásai, reakciói, pozitív és negatív visszajelzései pedig észrevétlenül benne tartanak a valamiben, amit nem én választottam, ami nem rólam szól, amit készen kaptam. Pedig soha nem kértem. Soha nem tettem érte vagy ellene semmit. Az egész készen adatott." (Dívány.hu)

Ezzel a fajta feminizmussal és éppen ez a divatos, az Amerikából jött fajta − egészen egyszerűen az a baj, hogy önző. Énközpontú. Egoista. Antiszociális. Szolipszista.

A normális társadalmi életnek ugyanis az a lényege, hogy készen kapott szerepeket töltünk be, amelyek nem rólunk szólnak, nem értünk vannak: szolgálat, amit másokért teszünk. Hogy nem minden rólunk szól, hogy többet kell adni, mint kapni.

Ennek fel nem ismerése antiszociális individualizmus. A „minden rólam szól”-felfogás neve szolipszizmus, és az egész felvilágosodás-gyökerű progresszív-liberális felállás pont ettől gyanús, hogy errefelé szokott tendálni. Már Kant is úgy fogalmazott, hogy ne csak eszköznek, hanem célnak is tekintsük egymást, ami eddig még talán rendben van; de amikor már csak célnak és nem eszköznek tekintjük magunkat, az már liberális-individualista torzulás. Hiszen például egy orvos: eszköz mások gyógyulásához. Aki mások számára semmiben sem hasznos, miből szerez önbecsülést?

*

Édesapám egészen egyszerűen halálra dolgozta magát, hogy nekünk pénzünk legyen, másoknak meg szép házaik. Neki egy nagy szerepe volt, édesanyámnak száz kicsi. Ugyanúgy készen kapott, nem választott: a normális családi és társadalmi élet igényli, hogy pénz legyen keresve, fel legyenek újítva a házak, vacsora legyen főzve, ki legyen mosva. Precízen azt csinálták, amit Chesterton száz éve úgy fogalmazott meg, hogy a férfi az egy nagy lyukért felelős, amelyen keresztül a pénz bejön a házba, a nő a száz kicsi lyukért, amelyen keresztül kimegy.

Egyik sem róluk szólt. Mind a kettő kényszerű szerep volt, csak a két kényszerű feladatkör jól ellátásával lehetett elérni, hogy a családi anyagi helyzete lassan javuljon.

Az értelmes, normális feminizmus abba az irányba mozogna, hogy ezeket a készen kapott szerepeket lehet máshogy szétosztani, kereshet a nő több pénzt és főzheti a férfi vacsorát. Ez rendben is van. De ez nem változtat azon a tényen, hogy pénzt kell keresni és vacsorát kell főzni. Valakinek attól még el kell látnia mind a kettőt: a kérdés csak az, hogy kinek, de valakinek el kell. A készen kapott, nem választott, nem rólunk szóló, másokat szolgáló szerepek összmennyisége változatlan, azok nemi elosztásáról lehet beszélni.

Ezért ennyire bizarr ez a fajta szolipszista feminizmus, gyakorlatilag elkényeztett nyafi: ha az ember feladja az egyik fajta szolgálatot, akkor − normális, társas, társadalmi embereknél − másikfajta szolgálatot vállal helyette: ha kevesebb „női dolgot” végez, akkor többet fektet a munkába, a pénzkeresésbe. Ez semmivel sem könnyebb egyébként. De tényleg számos választása lehet mindenkinek, nőnek, férfinek, hogy pontosan milyen fajta terhet kíván a nyakába venni.

*

Az amerikaias, szoliszista fajta feminizmus egyik legnagyobb hülyesége, hogy a munkát amolyan „empowering” karriernek, önmegvalósításnak tekinti. Ez szerintem háziasszonyok és soha rendes munkát nem végzett újságírók fantáziája: az igazság szerint a csajok a könyvelésen ugyanúgy húzzák az igát, mint én az informatikán, ugyanúgy szenvednek, ugyanúgy utálják, és ugyanúgy azért csinálják csak, mert kell a pénz. A pénzkeresés, hasznos munkavégzés, ugyanúgy fix, kész, nem rólunk szóló, hanem másokat szolgáló szerep és semmivel sem könnyebb vagy kellemesebb, mint otthon főzni. Esetleg lehet, hogy több megbecsülés jár érte, azt aláírom, de hát éppen a megbecsülésről szólna az a virág...

Amikor először olvastam erről az „empowering” karrier dologról amerikai online lapokban úgy tíz éve, az volt az első reakcióm, hogy a kapitalista elit foglyul ejtette és saját céljaira alakította át a feminizmust. Egyfajta ideológiává tette, amelynek segítségével ideális corporate kulikat lehet nevelni a nőkből és még örülnek is neki, mert majd valahogy erősnek és függetlennek érzik magukat attól, hogy egy gazdag pasinak húzzák az igát napi 12 órában.

Jellemző például, hogyan mutatja be a Született Feleségek sorozat a marketinges munkakört: mintha az egész csak ötletelésről, és a jó ötletekért besöpört hatalmas elismerésekről szólna. Itt ülnek egy szobával odébb a marketinges nők (és két férfi), látom, hogy miről szól valójában, balhézik velük a góré, mert nem készült  el időre a termékleírás bolgár fordítása, mert beteg a fordító vagy valami ilyesmi. Ugyanúgy szívnak, mint mindenki más, akinek dolgoznia kell a megélhetésért.

De leginkább a könyvelő nőkön gondolkodom el. Szinte olyanok, mint egy munkagép, precíz, unalmas, repetitív munka. Ez lenne az önmegvalósítás? Nem: egyszerűen csak mindenki úgy szolgál és úgy keres pénzt, ahogy tud, ahogy sikerül, ahogy adja az élet. Nem lehet, hogy boldogabbak lennének háziasszonyként, anyaként? A kérdés akadémikus: nem a társadalmi elvárás nem engedi, hogy azok legyenek, hanem mert egész egyszerűen nem keres eleget a férjük. Jelzem, „Nyugaton” sem, Amerikában talán, de egy osztrák autószerelő ezerhatszáz eurós nettójából Bécsben is csak úgy lehetne eltartani egy családot, lakbér-rezsi helyből egy ezres, hogy nincs megtakarítás, utazás, szórakozás, még pizzarendelés se nagyon. Úgyhogy az asszony keresi meg a nyaralásra, nyugdíjkiegészítésre, új autóra valót.

*

Minél kevesebb hagyományos női szerepkört töltenek be a nők, annál többet dolgoznak a munkahelyeken. A szolgálat alól nem lehet kibújni, ahhoz gazdagnak kell születni.

Nincs olyan, hogy nincs készen kapott szerep. Nincs olyan, hogy minden rólam szól. Olyan van és ez lenne az értelmes feminizmus −, hogy esetleg máshogy osztjuk szét őket. Ez már működik konzervatív családban is, a feleségem kezeli a fúrót, mert én sehogy se találom rajta a billentyűzetet meg az egeret (ez valami ilyen múlt századi tech, nem?), én meg egész jól pucolok ablakot, mert felérem a tetejét. De ettől még ezek a feladatok adottak, valakinek el kell végezni őket, nem rólunk szólnak, nem mi választottuk őket.

Valahol bizarr, hogy a „progresszív” gondolatok egyre inkább gazdag gyerekek nyafogására és nem a megélhetésért és normális, civilizált középosztálybeli körülményekért küszködő mindennapi emberek gondjaira hasonlítanak.

Ez a fajta szolipszista feminizmus nekem nagyon ismerős régebbi amerikai cikkekből, abszolút nem magyar-kompatibilis, még csak nem is Európa-kompatibilis téma. Németország tele van dolgozó nőkkel, akiknek az élete a munkahelyi kötelességtudatról és kényszerű Leistungról szól, nem az önmegvalósításról és szabadon választott szerepekről. 

Az amerikai kultúrában van valami egocentrikus szolipszizmus, ahol a szolgálat és a társadalom elsődlegessége valahogy kiesik, és minden az önmegvalósítás vágyáról szól. És valahol ez még jobban jelen van a nők, mint a férfiak világában, akár a háziasszonyokéban (ld. Született Feleségek), akár a feministákéban. Ez a minden rólam szól c. világkép.  Ez jön be, válik divatossá az interneten keresztül. Csak éppen ez nálunk nem válik be, mert nem tudom elképzelni, hogy egy a megélhetésért dolgozó, legjobban a munkahelyi elvárásoktól stresszelő, a házimunkát ahhoz képest szinte könnyűnek érző nő azonosulni tudjon Sákovics Diána cikkével.

És ezen az sem segít, ha „nyugatosodunk”, mert nekünk, magyaroknak a nyugatosodás németesedést, nem amerikaiasodást jelent, márpedig a német kultúra is sokkal inkább kötelességnek és szolgálatnak, nem önmegvalósításnak tekinti az életet: inkább szociális, mint individualista. Maul halten und weiter dienen.

A számunkra használható, magyar-európai feminizmusnak olyannak kell lennie, amelyik elfogadja a másokért végzett szolgálat, a nem rólunk szóló, kötelességszerű szerepek realitását. Arra kell fókuszálnia, hogy ezeket a feladatokat rugalmasabban is meg lehet osztani a nemek között, illetve a klasszikusan nőies feladatokat is jobban meg lehessen becsülni.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr3312321785

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sir Galád 2017.03.11. 10:22:13

Uh.... Vicces, hogy szerinted mások önzőségét szolgálni nemesebb, mint a saját érdekeidet képviselni. Gondolom eszerint is cselekszel, tehát nem tudod a saját bölcsességeidet sem képviselni, csak ezt az álszent szolgálatot a konzerv oldal érdekében, amibe bele kell rakni pár libsi fóbiát, feminista fóbiát, meg individualizmust. Szocializációról papolsz, miközben nem vagy hajlandó észre venni a nők szükségleteit, hanem le akarod tolni a virágot a torkukon. Ez kinek is a szükséglete? Na ennyit az önzőségről...

Zoltan Hazafi 2017.03.11. 10:42:09

"A „minden rólam szól”-felfogás neve szolipszizmus, és az egész felvilágosodás-gyökerű progresszív-liberális felállás pont ettől gyanús, hogy errefelé szokott tendálni."
- America first. - talán ismerős ez a Trump-idézet. Valahogy idevág. Trump, a szolipszista progresszív-liberális?
Mindenesetre... nem egy altruista szellem. magyar haverjával együtt. :-)

Zoltan Hazafi 2017.03.11. 10:51:00

Női-férfi szerep-megosztás egyik lebutító "átka":
- A férfi önként bevallja, hogy eltéved a spájzban... (vagyis nem tudja semmiről, hol található).
Tessék mondani: ez már kapcsolatfüggőséghez vezet? :-)

Tata86 2017.03.11. 10:52:11

"A normális társadalmi életnek ugyanis az a lényege, hogy készen kapott szerepeket töltünk be, amelyek nem rólunk szólnak, nem értünk vannak: szolgálat, amit másokért teszünk. Hogy nem minden rólunk szól, hogy többet kell adni, mint kapni."

Valószínűleg ezért van, hogy a legtöbb katkó nő hervadt p*csa.
Meg kell találni az arany középutat. Pont azért szenved a XXI század embere, mert a készenkapott szerepek nagyon nyikorgósan alkalmazhatóak már az életben. Egész egyszerűen mások a kihívások, mások a fittségi kritériumok mint voltak. Példának okáért jóval több felelősségvállalást és alkalmazkodóképességet várnak. Ha ebbe belecsöppen valaki aki csak szolgálni akar, az elvérzik, és kivérezteti azt is, aki így nevel.

jose maria padilla · http://gozdom.blogspot.com/ 2017.03.11. 11:01:47

a feminizmus azért van, és torzulatban, mert a férfiak meg nem vannak. gondoljunk a magyar sajtó koncsítavursztjára, gellért barátunkra. :)

Zoltan Hazafi 2017.03.11. 11:03:06

"Ez a minden rólam szól c. világkép. Ez jön be, válik divatossá az interneten keresztül. Csak éppen ez nálunk nem válik be..."
...csak éppen egykéinket óvatosan terelgetve kell lenevelni róla, mert ha nem... könnyen beválik.
Persze - nem mai a gyerek a dolog, és nem csak az interneten folyik be - mint amerikai maszlag. Lásd itt:
www.youtube.com/watch?v=f6AsqTAd_bw
A dal jóval régebbi, mint az internet.

Zoltan Hazafi 2017.03.11. 11:06:36

@Tata86: Ha ebbe belecsöppen valaki aki csak szolgálni akar, az elvérzik, és kivérezteti azt is, aki így nevel.
De:
Ha ebbe belecsöppen valaki aki csak azt akarja, hogy (ki)szolgálják, az is elvérzik, (és kivérezteti azt is, aki így nevel.)

Tata86 2017.03.11. 11:38:52

@Zoltan Hazafi: "Meg kell találni az arany középutat."
Ezt is írtam. Ugyanúgy zsákutca a bigott liberálisok által hidetett "önmegvalósítás". Ahogy hozzá is tettem: felelősségvállalás, alkalmazkodás manapság abszolút nélkülözhetetlen, ez ha úgy vesszük szintén szolgálat.

Zoltan Hazafi 2017.03.11. 12:14:16

@Tata86: ...talán nem inkább a bigott individualisták hirdetik az önmegvalósítást?
Egyfajta amerikai önmegvalósítást (America first) hirdet Mr. Trump is éppen, de nem merném őt mégsem bigott liberálisnak nevezni. :-)

Zoltan Hazafi 2017.03.11. 13:19:08

@Tata86: Van, ahol nem tudsz középutat találni. Például... most éppen a liberálisnak tartott EU köt szövetségeket (szabadkereskedelmi...) és viselkedik közösségi "módon", és az illiberálisnak tartott Trump - vezette USA megy '"splendid isolation"-ba úgy, mint a rosszul nevelt egyke gyerek - szétrombolva az eddigi szövetségeit vagy individualista módon - saját magát - deklaratívan - mindenek fölé helyező állásponttal újratárgyalni akarva az eddig megkötötteket...
Házassággal összehozva a dolog: váljunk, vagy ne váljunk - alkalmasint kérdés lehet, amiben nincs középút.

mintaszel 2017.03.11. 13:48:11

Messzebbről kell ezt vizsgálni.

Az 50-es években, amikor bejött a nők tömeges foglalkoztatottsága, vele párhuzamosan a munkabéreket _félbevágták_. Ez egy tudatosan kimunkált terv volt, hogy a dolgozóval kiszúrjanak. Minél több dolgozó versenyez az állásért, annál szarabb béreket lehet fizetni. Alapvető piaci logika.

Most ugyanezt csinálják a bevándorlókkal, különösen amerikában (latínók), a fehér munkások javára, pont ez söpörte be Trumpot a fehér házba. Persze meglátjuk mennyit sikerül visszatoloncolni, ugyanis a biznisznek jól jönnek az olcsó munkabérek.

Összegzés: a normális nemi szerepek és a CSALÁD helyreállításához olyan munkabér kell, amelyből egyedül el lehet egy családot tartani. Egykeresős családmodell. És akkor a demográfiai probléma is megoldódik. különböző ösztönző intézkedéseket a nők többségét kisöpörni a munkahelyekről, ez magától fölfelé fogja nyomni a béreket.

Amíg ez nincs, addig rongyos koldusként filozofálunk csak az élet értelméről.

mintaszel 2017.03.11. 14:22:42

Most találtam ezt a jó kis gondolatébresztő videót. Ajánlom mindenki figyelmébe.

www.youtube.com/watch?v=FOtDWmh57FY

:)))

Herr Schnapsidee Lieferant 2017.03.11. 18:03:31

fordítsuk magyarra a cikket: gucci-buzi árpi meg a bűnöző rogán már képtelen bármilyen más kommunikációs panellel előállni, mint a soros-migri-femináci triász. Most éppen az uccsót dobta a gép a lakájblogon, ciki is lenne az ország narancsos szétrablásáról írni, meg még el is elzáródna a júdáspénz-csap, ójaj.

Bell & Sebastian 2017.03.11. 18:22:54

De jó is lenne egy olyan eszmefuttatás, amely a hetvenes években megragadt bérek problémájának eredőjét firtatja, az élet drágulásának oka mellett.
___

- JP Morgan, Wells Fargo, Bank of America, Citigroup, Goldman Sachs, U.S. Bancorp, Bank of New York Mellon and Morgan Stanley

- BlackRock, State Street, Vanguard and Fidelity

- Alcoa Inc., Altria Group Inc., American International Group Inc., AT&T Inc., Boeing Co., Caterpillar Inc., Coca-Cola Co., DuPont & Co., Exxon Mobil Corp., General Electric Co., General Motors Corporation, Hewlett-Packard Co., Home Depot Inc., Honeywell International Inc., Intel Corp., International Business Machines Corp, Johnson & Johnson, JP Morgan Chase & Co., McDonald's Corp., Merck & Co. Inc., Microsoft Corp., 3M Co., Pfizer Inc., Procter & Gamble Co., United Technologies Corp., Verizon Communications Inc., Wal-Mart Stores Inc., Time Warner, Walt Disney, Viacom, Rupert Murdoch's News Corporation., CBS Corporation, NBC Universal

Mivel nagyjából ezek tesznek zsebre minden zsozsót, ezért valószínűleg tőlük kellene megkérdezni, mi az összefüggés az alacsony bérek és feministák elszaporodása között.

És a magyar államtól, mint legnagyobb, magyar munkaadótól.

Hajrá, magyarok!

Bell & Sebastian 2017.03.11. 18:36:35

@Herr Schnapsidee Lieferant: A pénz útja

a., US < EU << Hu <<< Herr S. L.

b., US <<< EU <<< Hu <<< Herr S. L.
c., US < EU < Hu < Herr S. L.

No, eszen mety a vitya. Ki dögöljön éhen?

ZöldszemM 2017.03.11. 19:44:14

@mintaszel: Nosza adjál mindenkinek normális munkabért.

Disznóvári · http://mandiner.blog.hu/2015/12/22/a_kulturharcon_tul_karacsonyi_tunodesek/full_commentlist/1#c28872 2017.03.11. 20:07:50

"Spanyolország számára az új időket a 2004-ben hatalomra kerülő szocialista kormány és annak miniszterelnöke, José Luis Rodríguez Zapatero hozta el. Zapatero ideológiai irányultságát egy elhíresült mondatban fogalmazta meg tömören: “Nem csak antimacsó vagyok, hanem feminista.” Ezt a kijelentését sietve alá is támasztotta azzal, hogy kormányának tagjait aszerint válogatta, hogy a miniszterek legalább fele nő legyen. Amikor összeállt a kabinet, kijelentette: “Büszke vagyok rá, hogy több nő van a kormányban, mint férfi.” Aztán ez a feminista nőkormány álmodta meg és hozta létre Spanyolország nővédelmi intézményrendszerét és az új, Isztambuli Egyezménnyel konform családjogot. Ez a kormány hívta életre a felettébb haladó szellemiségűnek látszó “Egyenlőség Minisztériumot” és a “Nőkutató Intézetet” is, de az állítólagosan az egyenlőség eszméje körül forgó gépezet fogaskerekei közé valahol (mérhetetlenül sok) homokszem kerülhetett, mert a népnyelv ma már csak “a feminácik főhadiszállása” néven ismeri az új minisztériumot. – Mi történt Spanyolországban?

Az RV Production idegeket borzoló dokumentumfilmjének segítségével bepillanthatunk egy olyan társadalomba, ahol naponta(!) 400 büntetőügy indul férfiak ellen, annak ellenére is, hogy ezek 90 százaléka(!) hamis vádnak bizonyul. Az ítélettel végződő ügyek is olyan számban bizonyulnak tévedésnek és általában is olyan mértékű jogi és társadalmi igazságtalanságot termelnek ki, aminek eredményeként végetérhetetlen jogviták zajlanak, az alkotmánybíróságig ható kezdeményezések születnek, tucatszám alakulnak a civil jogvédő szervezetek és jelentős utcai tüntetések zajlanak. Az Isztambuli Egyezmény mintájául szolgáló törvény életbelépését követő évben már 160 000 (!) spanyol férfit tartóztattak le családon belüli erőszak vádjával. A létrehozott nővédelmi intézményrendszerben a nők a hamis vád miatti felelősségre vonás legkisebb kockázata nélkül tehetnek bármikor panaszt férjük vagy más férfi hozzátartozóik ellen, sőt akár egyetlen telefonhívással is elintézhetik, hogy a rendőrség kopogtasson a férfiért és a nővédelmi törvényeknek megfelelően azonnali vizsgálati fogság alá helyezze. Spanyolországban az új törvények bevezetését követő két éven belül már háromszorosára, évi közel 4 ezerre növekedett az öngyilkos férfiak száma. A családon belüli erőszakkal meggyanúsított férfiak gyermekláthatáshoz fűződő jogait gyorsított eljárásban megvonhatják, akár bűnösségük bizonyítása nélkül is, és a megvádoltaknak sokszor csak több hónap után nyílik lehetőségük újra találkozniuk gyermekeikkel, esetleg akkor is csak egy szigorúan ellenőrzött látogató szobában, gyámügyi felügyelő jelenlétében. Spanyolországban a házasságot, a családalapítást elutasító, férfiszeparatista “MGTOW” férfiak immár egy rendkívül jelentős társadalmi réteget alkotnak, a nemek közötti bizalomról már csak múltidőben lehet beszélni. Francisco Zugasti, a Projusticia (Igazságért) civil társaság képviselője maga is a spanyol gender-feminista törvények jogfosztott áldozataként meséli el az RV Production kamerájának, hogy a vele szemben folytatott nővédelmi, gyermekvédelmi eljárás során közölték, nincs joga kérdéseket feltenni, bizonyítékokat vagy tanúkat állítani, a hatóság hivatalból végzi el a nyomozást. Az ellene folytatott eljárás során több ízben arról sem volt tudomása, hogy valójában mi történik, számos eljárási cselekmény során még az ügyvédje sem lehetett jelen. Meggyőződése, hogy már a bírósági tárgyalás előtt ítéletet mondtak felette. Az eljárás végén minden jogát megvonták, hogy láthassa gyermekét. Véleménye szerint egy brutális, fájdalmas háború zajlik a társadalomban, aminek a kárvallottjai leginkább a gyermekek."
www.ferfihang.hu/2017/03/11/igy-rombolja-le-az-isztambuli-egyezmeny-a-jogrendszert-es-a-tarsadalmat/

Ha nem akarod, hogy Magyarország is ide jusson, írd alá:
www.citizengo.org/hu/signit/41243/view

Pelso.. 2017.03.11. 20:32:48

@Herr Schnapsidee Lieferant: Érdekes helyzetben a szerző: ő eldönti, mivel foglalkozzanak az emberek, aztán arról kell írnia.
A közpénzek útjának eltorzulása nem lehet téma, hisz senkit nem érdekel, sőt, minap lezárva egyszer s mindenkorra: " szeretném leszögezni, hogy a magyar kormány és jómagam nem foglalkozunk semmilyen magángazdasági természetű üggyel. Nem tartozik ránk. A piaci szereplőkre tartozik. "

maroz 2017.03.12. 06:31:29

@Disznóvári: Na jó, de mit takar a többes? Te és a vascső?

Látod, te féltettél engem attól, hogy belehülyülök a harcba, erre fel mit látni? Hogy te már többesszámban beszélsz!

maroz 2017.03.12. 07:00:35

@Disznóvári: Na jó, de még mindig nem mondtad el, hogy mi a TE problémád a feminizmussal. Azt már tudjuk, hogy mi a cefre és a vascső véleménye minderről, de TE még mindig nem mondtad el, hogy mi a TE véleményed. "Idézek, tehát vagyok." Ilyent a vascső is tud, a maligám meg pláne.

annamanna 2017.03.12. 09:11:07

"Csak éppen ez nálunk nem válik be, mert nem tudom elképzelni, hogy egy a megélhetésért dolgozó, legjobban a munkahelyi elvárásoktól stresszelő, a házimunkát ahhoz képest szinte könnyűnek érző nő azonosulni tudjon Sákovics Diána cikkével."

Tehát hllndr _elképzeli_, hogy a nő a házimunkát _szinte_ könnyűnek érzi a munkahelyi elvárásokhoz képest, ezért imádná elcserélni rá!
Nagyon becsapós ez a mondat, mert nem arról szól, hogy ténylegesen bárkitől is megkérdezte volna, mit gondol a témáról; ezt ő csak _elképzeli_, mert magától is jobban tudja, hogy egy nő mit szeretne és mit nem.

Egyébként miért nem azt _képzeli_ hllndr (ha már a házimunka _szinte_ könnyű), hogy a stresszelő nők nem akarnának-e inkább takarítónők lenni? Vagy konyhai kisegítők? Dadák? Hiszen ezek a munkakörök _szinte_ ugyanazok, mint a házimunka, nemde?

Erre borzasztó kíváncsi lennék! Miért nem arról fantáziál a szerző, hogy a női munkatársainak a takarítónői foglalkozás után csorog a nyála, és irtó szívesen elcserélnék a stresszes munkájukat a takarítónőével!

Azért nem, mert a szerző pontosan tudja, hogy a stresszes munkatársnői a halál faszára küldenék el, ha ezt az ötletet felvetné nekik!

"Szinte olyanok, mint egy munkagép, precíz, unalmas, repetitív munka. Ez lenne az önmegvalósítás? Nem: egyszerűen csak mindenki úgy szolgál és úgy keres pénzt, ahogy tud, ahogy sikerül, ahogy adja az élet. Nem lehet, hogy boldogabbak lennének háziasszonyként, anyaként?"

A házimunka bezzeg nem unalmas, repetitív munka, ugyebár, hllndr?

Persze az igaz, hogy ha a takarítónő keresne 600 ezret, az igazgató meg 60 ezret, akkor minden női dolgozó szívesen elmenne takarítónőnek, gályázzon csak 60 ezerért az igazgató; bármelyik nő örömmel takarítana 600 ezerért.
Azért is megy el sok magyar diplomás nyugatra kulinak, mert ott az alantas munkát is megfizetik, és megéri elvégezni. Ha elég jól keres, akkor nem érzi magát kiszolgáltatottnak, tehetetlennek. A lényeg nem is a pénz, hanem a potencia, cselekvőképesség átélése; az érzés, hogy hatalmamban áll irányítani az életemet.

A másik nagyon fontos a _megbecsültség_ átélése. Annak az átérzése, hogy - akármit is csinálok - MEGBECSÜLNEK érte, ezt jelzi a tisztességes fizetés.

Az ember azt a munkát fogja szívesen elvégezni (fizetéstől függetlenül), ami miatt mások megbecsülik őt (vagy megbecsüli saját magát); tehát amit elég értékesnek látnak mások (vagy lát saját maga) ahhoz, hogy felemelt fejjel, szégyenkezés nélkül tudjon mások szemébe nézni, és önmagát a társadalom elfogadható, másokkal egyenrangú tagjának lássa.

A pénz és az önbecsülés elválhat egymástól, lehet sok pénzt keresni azon az áron, hogy az illető szégyelli magát, tönkremegy az énképe, tele van megalázottsággal - és lehet ingyen is dolgozni, önkéntes munkát is végezni, ami miatt az illető nagyon értékesnek látja magát.

A házimunka ingyenmunka; tehát a pénz, mint a megbecsülés kifejezője a házimunka esetén nem jöhet szóba; csak arról lehet szó, hogy más okból, pénz nélkül is értékesnek érzi magát valaki a házimunka végzésétől.
Sőt! Hogy a háziasszonyi feladatokat értékesebbnek, fontosabbnak, megbecsülésre valóbbnak látja, mint bármi mást, amit helyette végezhetne. Ha így van, akkor nyilván ÖRÖMMEL végzi a nő ezt a _szinte_ könnyű munkát.

Ez így van a házimunka kapcsán?
Ha így lenne, akkor nem lenne miatta annyi feszültség és veszekedés.
Az igazság az, hogy a házimunka _szinte_ semennyi mértékben sem képes növelni az önbecsülést, viszont _szinte_ mindig elveszi az időt valamitől, amit fontosabbnak, értékesebbnek, érdekesebbnek ítél meg a végzője, ami jobban fejlesztené a képességeket és nagyobb elégedettséget biztosítana.

A házimunka az önbecsüléshez csak akkor járul hozzá, ha az ember saját magát jutalmazza miatta, tehát saját maga elégedett önnön teljesítményével. Ha teljesen önként teszi, minden nyomás és elvárás nélkül.

Ha viszont a helyzet úgy alakul, hogy a férj eltartja a feleséget, akkor a férj főnöki pozícióba kerül, és az ő kiváltsága az, hogy elvárásai legyenek.
Egészen más egy olyan személy elvárása, aki felhúzza a teljesítményt, mert ő maga is gyakorlott a feladatban, sőt jobban képes csinálni, mint a munkavégző (ilyen személy mondjuk egy edző vagy tanár); és egészen más az elvárás akkor, amikor az elváró fél leginkább az Üvegtigris bubis jelenetében látható idegesítő hülyevevőre hasonlít. Sajnos a házimunka esetében a férj elvárásai sokkal könnyebben mehetnek át hülyevevőbe (pl www.youtube.com/watch?v=JIwkm3MGUSA ) edzői, tanári elvárásokról ebben az esetben gyakorlatilag lehetetlen beszélni. Mint ahogyan teljesítményfejlődésről is nehéz; a házimunkában nem lehet szintet ugrani, mindig ugyanolyan monoton (és időrabló) marad.

Ráadásul olyan elvárásoknak megfelelni, amikor az elváró jóval alacsonyabb szinten áll annál a konkrét feladatot illetően, mint aki teljesít, de mégis ő diktál, ráadásul esetleg a helyzetét tudatosan vagy tudat alatt bosszantásra használja fel - mindez hosszú távon nem sok jóra vezet.

annamanna 2017.03.12. 09:29:23

@annamanna: A passzív agresszió kiélésének elképesztően tág teret biztosít az együttélés, azon belül konkrétan a házimunka www.youtube.com/watch?v=DsXkRcoG6fo Ezt a végtelenségig lehet fokozni például az anyós rosszindulatú akcióival.
Egy elég emlékezetes filmrészlet: www.youtube.com/watch?v=nwaY8mbYxTA#t=03m32s

"az Amerikából jött fajta − egészen egyszerűen az a baj, hogy önző. Énközpontú. Egoista. Antiszociális. Szolipszista."

Én is azt gondoltam, hogy az amerikaiak (vagy általában a nyugatias jólétbe belelustult emberek) roppant önző teremtések, és keletebbre, ahol több nélkülözést és nehézséget tapasztaltak meg a népek, ott kedvesebbek, összetartóbbak, segítőkészebbek. A valóság ennek az ellenkezője.
Erre mutatok két példát. Rengeteg hasonlót néztem meg, tehát a videók nem tágabb összefüggés nélküli esetek, hanem beillenek egy létező trendbe:
Amerikai család lova beleesik a jeges tóba, egy rakás ember segít kihúzni: www.youtube.com/watch?v=tSajz_BlLZw&t=69s
Szibériai gazda tehene beleesik a jeges tóba, nulla darab ember segít kihúzni: www.youtube.com/watch?v=xeS4Gm5lncM

A jelenség lényege az anómia: "ANÓMIA = értékvesztett állapot
Családban és társadalomban az anómia a közös normák, közös értékek hiánya, melynek következtében az ember nem tudja, mihez tartsa magát, mire számíthat.
Hogy állunk Magyarországon ebben a tekintetben?
2002-ben a teljes felnőtt magyar népesség 54 százalékát jellemezte értékvesztett, anómiás állapot. 2006-ban ugyanazoknál az embereknél ez az arány már 70 százalék volt!
Ha egy társadalomban az emberek 70 százaléka úgy érzi, hogy nincs közös értékrend, nincsenek közös normák, ha az ember nem tudja, mihez tartsa magát, az nemcsak nagyon súlyos lelkiállapotot jelent, de alapvetően ez húzódik a riasztó egészségromlás hátterében is, és nagyon-nagyon szoros kapcsolatban van a társadalmi tőke romlásával. Ennek az anómiás állapotnak a legmagasabb értéke harmincszor alacsonyabb bizalommal jár együtt. A társadalmitőke-mutatók között is azt találtuk, hogy az a válasz, miszerint a legbiztosabb nem bízni senkiben, teljesen megegyezett az anómia értékével, 52 százalék volt 2002-ben, és most 70 százalékra emelkedett. (Forrás: Dr. Kopp Mária, Dr. Skrabski Árpád: Magyar lelkiállapot 2008)
Fukuyama a Bizalom című híres könyvében azt írja le, hogy az amerikai társadalom és a gazdaság működésének is a bizalom az alapja; az, hogy bízhatom egy vállalkozóban, ha megígér valamit, meg fogja tenni. Kölcsönösen bízhatunk egymásban. A gazdasági működésnek is ez az alapja. dr. Kopp Mária stresszkutató, magatartáskutató szerint krónikus stresszállapotot eredményez az, ha az ember nem tudja, mihez tartsa magát, ha nem tudja, hogy milyen viszonyok között fog élni, és nem tud egyáltalában tervezni."

A nyugati társadalmakban sokkal magasabb szintű a társadalmi kohézió, összetartás; kelet felé ennek aránya vészesen lecsökken. Ennek utána lehet nézni; tehát tévedés, hogy Amerikából terjed az önző, énközpontú, ANTISZOCIÁLIS magatartás; az igazság ennek az ellenkezője.

"Édesapám egészen egyszerűen halálra dolgozta magát, hogy nekünk pénzünk legyen”"

Arno Gruen: A normalitás tébolya c. könyvében említ egy konzervatív fiatal politikust, és ezt az adatot róla: „E. J. apja 57 éves korában halt meg abban, hogy „túldolgozta magát”: ez szinte kitüntetésként hangzik. (…) Persze tagadjuk a szenvedélyes halálvágyat, ami az autonómia feláldozásából fakad.” (134. p.)
A könyv azt boncolgatja, hogy a kötelesség- és a felelősségtudat nem szinonímák, a kötelességtudat sok esetben kizárja a tényleges, valós felelősségvállalást. Szerintem nagyon érdekes szöveg: moly.hu/konyvek/arno-gruen-a-normalitas-tebolya

Chuck Spezzano a szerepjátszás és halálvágy összefüggéséről pedig így ír: „Minden szerep halálvágyat takar
A szerepek mögött általában nagy fájdalom rejlik. A szerep kemény külső burok, egy jellemdarab, amit akkor öltöttünk magunkra, amikor úgy éreztük, hogy a legjobb lenne meghalni. Olyan értéktelennek, olyan senkinek éreztük magunkat, hogy feladtuk önmagunkat, és helyette felöltöttünk egy szerepet. A szerepjáték azt jelzi, hogy rossz okból tesszük a jót, és emiatt soha nem kaphatunk. Bármennyire sikeresek vagyunk is, a jutalom nem táplál minket. Egy szerepnek egy kisgyerek életében lehet jellemformáló szerepe, és megtaníthatja arra, hogy rossz és jó között különbséget tegyen, de később az életében ezek a szerepek páncéllá válnak, ami lehúzza, kimeríti, és állandóan magával kell cipelnie. Nem tölt el örömmel az, amit teszünk, hiszen csupán azért tesszük, mert ezt várják el tőlünk. Minden szerep mögött fáradtság van, és az a hit, hogy nem érünk semmit. Ezek az érzések hozzák létre a szerepet, mert a szerep kompenzáció és védelem. Még ha mások azt hiszik is, hogy rendkívül sikeresek vagyunk, mi kimerültnek, üresnek és csalónak érezzük magunkat. Lehet, hogy a szerepek mutatósak, de lehúznak és megölnek minket.” (C. Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem, 91-92. p.)

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2017.03.12. 11:10:33

Na, csak kiderült, hogy megint egy informatikus világosodott meg. Ezelőtt egy-két generációval az efféle dilettánsok legalább orvosi vagy irodalmi pályáról kezdtek el okoskodni. Az még csak-csak juttathat valakit némi bölcsességhez, na de a C++?

Kétségtelen: ebből is látható, hogy világunk hanyatlik. Színvonalasabb dilettanciát, vagy elveszünk!

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2017.03.12. 11:17:57

@mintaszel: "különböző ösztönző intézkedéseket a nők többségét kisöpörni a munkahelyekről"

Remek elképzelés, és tudom is, hogy hogyan lehetne természetes, organikus megoldással elérni a kívánt eredményt.

Ugye a dolgozni vágyó és képes nőknek a munkahelyektől való távol tartása állandó erőfeszítést követel és drága. A megszerzett képzettségük nem térül meg, állandóan el kell utasítani őket, foglalkozni kell egy problémával.
Nem éri meg.

Sokkal okosabb, ha magát a probléma kialakulását előzzük meg: meg kell akadályozni, hogy a nők képzettséghez, műveltséghez jussanak. Egy-két, de legfeljebb három generáció múlva írástudatlan, egyszerű konyhai és háztartási feladatok ellátásán felül másra képtelen nők tömegeit kell előállítanunk. Zárjuk ki tehát a ma születő nőket az oktatásból, hiszen a nemkívánatos készségeket itt sajátítják el. Ezt követően büntessük azt, aki otthonában juttatja ismeretekhez leánygyermekét - ha pedig ez a káros magatartás túlságosan elharapózik, automatikusan vegyünk állami gondozásba minden leánygyermeket. Így keretek között tarthatjuk képzésüket, hogy felnőve ne juthassanak majd munkalehetőséghez, illetve alkalmas, engedelmes, jámbor feleségekként töltsék be természetes szerepkörüket.

Unokáink már egy jobb, boldogabb világban élhetnének. Cselekedni kell!!!

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2017.03.12. 11:20:46

@annamanna: "ezt ő csak _elképzeli_, mert magától is jobban tudja, hogy egy nő mit szeretne és mit nem. "

Ez már csak természetes egy önjelölt népboldogítótól!

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2017.03.12. 13:57:46

@mintaszel: Hát igen, a vérző szívű, ostoba liberálisok biztosan elleneznék a közösség érdekét szolgáló, hideg fejű mérlegelést követően megalkotott, előremutató javaslatomat.

De velük nem kell törődni, ők ilyenek. Nekünk csak az általunk felismert történelmi kényszer minél gyorsabb és teljesebb végrehajtásával kell foglalkoznunk, kerül amibe kerül.

Mihint · http://mihint.blogspot.com 2017.03.12. 16:15:50

@Counter: Csak egy dolgot mondjon, amiért egy humán terület jelenleg negatív konnotációba kerülhet a c++-szal.

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2017.03.12. 16:29:29

@Mihint: Maga szokott embergépet programozni? Ezek kalapácsos emberek, azt a szöget is beverik, ami ott sincs.

Mihint · http://mihint.blogspot.com 2017.03.12. 16:33:23

@Counter: Nem szoktam embergépet programozni, de adott esetben a kiszámíthatóság nagy előny tud lenni. Például vagy használható egy algoritmusban, vagy nem :)

annamanna 2017.03.13. 04:09:49

@Counter: "automatikusan vegyünk állami gondozásba minden leánygyermeket."

Azért a "vörös farok" csak benne maradt. A gyerekeket ne akarja senki elvenni a szüleiktől, például a szigetszentmikósi gyerekeknek is a legjobb helyük a szüleik mellett lett volna, hiszen mint tudjuk, a gyerek a szülő tulajdona, a magántulajdon pedig szent.
Ettől a levezetéstől egy könnyed logikai ugrással eljuthatunk annak a belátásáig is, hogy a nő pedig a férfi tulajdona.

A többiben persze egyetértünk.

"meg kell akadályozni, hogy a nők képzettséghez, műveltséghez jussanak."

Ezek a nők már közel járnak a célhoz: 444.hu/2017/03/12/roman-rabszolganok-termesztik-a-zoldsegeket-olaszorszagban-az-eu-orszagainak

"Egy olasz emberi jogi szervezet, a Proxyma Association becslése szerint a régióban dolgozó román nők mintegy felét kényszeríthette szexre a munkaadója. A rendőrség adatai szerint 7500 nő, többségük román állampolgár, élhet rabszolgasorsra emlékeztető körülmények között a közeli földeken. Napi 12 órás munkaidő, ivóvíz és pihenő nélkül, nem megfelelő szállás, bezártság. És ehhez jön még hozzá a bántalmazás és a nemi erőszak, illetve fenyegetések a családtagjaikkal kapcsolatban.
A helyi rendőrkapitány szerint az is nehezíti a munkájukat, hogy a nők többsége nem mer panaszt tenni, félnek, hogy elveszítik a munkájukat. Sokuknak nincs más lehetőségük arra, hogy pénzt keressenek"

Már amikor ezt olvastam:
"Csak Olaszországban több, mint egymillió külföldi – egészen pontosan kelet-európai – nő él, akik öregeket gondoznak, és becslések szerint még néhány millióra lehet szükség a következő 5-10 évben, mivel akkor éri el az öregedés az 1945 utáni nagy generációt. A „badante” (az időseket saját otthonában ápoló hölgy) szorgosan dolgozik, megkapja a maga 1000-1500 euróját, és együtt él a családdal – ami jó neki is, a családnak is, hiszen az állam nem tudja ellátni az öregeket. Olaszország nem Németország, ahol bezsúfolják az időseket az öregotthonba, vagy egyre gyakrabban Lengyelországba szállítják: az ottani otthonok sokkal olcsóbbak; ez az „öregexport”. (...) A kelet-európai munkaerő megbízható, irányítható, nem elég tudatos. Abban nem reménykedhetünk, hogy majd a nyugati politikusok a homlokukra csapnak, és felkiáltanak: hú, ezek a társadalmak ott, keleten, kiürülnek! Ez a mi bajunk marad, ők abban érdekeltek, hogy minél többen nyugatra menjenek innen. Ránk van szükségük, nem az afrikai tömegekre."
mandiner.hu/cikk/20141029_stefano_bottoni

- Akkor is az jutott eszembe, hogy ez teljesen nyilvánvalóan szexuális visszaélésekkel jár együtt.

www.youtube.com/watch?v=sCVja6lwxhw#t=00m23s
Állatsorba csúszunk
Hamis próféták szaván
Mert birkák vagyunk
Mert elhisszük nekik
Akármit megszokunk
Erőnkből többre nem telik
Bégethetsz, vagy küzdhetsz
És kinyílhat a karám
Menj elvonóra a norma ellen
És ember lehetsz talán
Kérlek majd meséld el
Az igazság útján
Hogy láttál istenek szemével
Mert ennyi év után
Még mindig nincs szabály
Porból lett és sárban áll
Instant vesztest mindig találsz.

Annak akarsz látni,
Ami nem vagyok,
Majom a ketrecben,
Igen,
Ráznám a rácsot,
De nem hagyod,
Majom a ketrecben
De nem szabadulhat
Börtönöm őre sem,
Majom a ketrecben
Szívem,
Annyiszor vádolsz,
Hogy elhiszem,
Majom a ketrecben.

(...)
Az erőszak bűvöletében
mint bánja sor törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!
(...)
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.
(...)
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.
(...)
A munkásnak nem több a bére,
mint amit maga kicsikart,
levesre telik és kenyérre
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.

Az ország nem kérdi, mivégre
engedik meggyűlni a bajt
s mért nem a munkás védelmére
gyámolítják a gyáripart.

Szövőlány cukros ételekről
álmodik, nem tud kartelekről.
S ha szombaton kezébe nyomják

a pénzt s a büntetést levonják:
kuncog a krajcár: ennyiért
dolgoztál, nem épp semmiért.
(...)
Nem adna jogot a parasztnak,
ki rág a paraszt kenyerén
s a summás sárgul, mint az asztag,
de követelni nem serény.
(...)
Adtál földmívest a tengernek,
adj emberséget az embernek.
(...)

A nevére még emlékezett. Pettersen István. Nagyon régen így hívta őt a tanító úr, mikor a szürkefedeles elemista bizonyítványát a kezébe adta. Az előljáróságon mikor kiváltotta a munkakönyvét, megjelent egy kékzubbonyos, ellenzős sapkás altiszt és szigorúan belebámult a munkáskülsejűek csoportjába. Aztán elkurjantotta magát: - Pettersen István. Ez is ő volt. (...) az ezredorvos elé került. Akkor is Pettersen István volt, alkalmas közlegény, aki géppuskás szakaszhoz került és Montenegróba vezényelték.
- Nézze, Pettersen - mondták aztán neki pár évvel ezelőtt valamelyik lakatosműhelyben, - mit csináljak magával, ha nincs munkám?
Pedig akkoriban már az egyik lányos házban is mondogatták; hogy Pettersen István így és úgy, majd az Ellával...
De most amint a szétszórt, s apró házacskák között osont, ő másminő nevet adott magának: - Kutya.
epa.oszk.hu/00000/00022/00575/17967.htm

annamanna 2017.03.13. 14:25:40

@annamanna: Teljesen eltértem a témától, egyébként a feminista mozgalom is hasonlóan járt, és eltért a szorosan vett céljától, és mindenféle más csoportok védelmére kelt;
mert valójában a megalázás mechanizmusa, és annak eredménye sok tekintetben hasonló.

Elég vacak, de tényleg így van: előbb-utóbb el lehet hitetni bárkivel, hogy nem is ér többet, mint amennyi értéket tulajdonítanak neki.

mandiner.hu/cikk/20170302_afrikai_gyerekek_szenvednek_az_okostelefonjainkert
www.bumm.sk/kulfold/2016/12/18/mar-het-eves-gyerekeket-is-szenbanyaszatra-fogat-a-gomboc-koreai-diktator
Hogy fogják ezek a gyerekek elhinni azt, hogy az élet nem csak feladat, amit muszáj elvégezni? Hogy lesznek képesek küzdeni azért az életért, amit nem a kényszer, fájdalom és hiányérzet irányít?

Az egyik legkülönösebb hozadéka a megvetésnek az, hogy a kihasznált személy olyannyira elhiszi, hogy a bántalmazónak igaza van, hogy őt védi. Ezt nevezik (talán) Stockholm-szindrómának vagy konformizmusnak.
Emberek millióival el lehet hitetni, hogy az adott helyzetük épp olyan, amilyennek lennie Kell, és éppen azt csinálják, amit csinálniuk Kell.

Mert a Dolgok már csak olyanok, hogy őket csinálni Kell.
Minél több a Dolog, ami Kell, annál kevesebb a kapcsolat.
Csak hát minek kapcsolódik valaki, pláne minek párkapcsolódik, ha a kapcsolat úgyis mindig alárendelődik, és győz fölötte a Dolog, ami Kell?

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Monda pedig másnak: Kövess engem. Az pedig monda: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.
Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát.

Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba; egy Mártha nevű asszony pedig befogadá őt házába.
És ennek vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét.
Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem.
Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel:
De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle.

Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?
Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.
Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.
Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.

annamanna 2017.03.13. 16:14:22

"Az elmúlt öt év megerősítette Áder Jánost abban, hogy életünk központi kérdésévé kell tenni a teljesítményt, államfői munkája során számos bizonyságát lelte ennek."

Ez az, amiben a nők (akárhogy is igyekeznek) de mindig kevesebbre jutnak, mint a férfiak.
Itt van például egy férj és felesége teljesítménye:
www.instagram.com/p/BNA5qavjO0a/ - miközben a férj büszkén mutogatja a kandallóját,
www.instagram.com/p/BMAPSlmAUy6/ - a feleség építészetileg eljut a romokig.

Ha CSAK a teljesítményre koncentrálunk, akkor nyilvánvaló lesz mindenki számára, hogy a nők genetikusan alárendelt lények.

DE! Ha azt mondjuk, hogy életünk központi kérdésévé kell tenni a teljesítményt ÉS a kapcsolatot, akkor viszont máris helyben vagyunk, a világ rendje és békéje helyreáll, mert az is biztos, hogy a nők ügyesebbek a kapcsolatok és kommunikáció terén, mint a férfiak.

A Biblia nagyon sok tekintetben kettősségekben gondolkozik, amik külön-külön nem igazak, csak együtt: ilyen kettősség például
az ítélet és a kegyelem
törvény és szabadság
ó- és új szövetség
férfi és nő
örökkévalóság és időben való, romlandó világ
test és lélek
menny és pokol stb

Ha csak az egyikről beszélünk, és a másikat elvetjük, akkor eltévedünk.
Nem lehet a nőket (vagy a férfiakat) megvetni, nem lehet kizárólag csak az egyik nem erényeire, erősségeire építeni az életet. Ahhoz, hogy az ember stabilan álljon, sőt előre is haladjon!! mind a két lábát használnia kell.

A kapcsolat a teljesítményhez hasonlóan fontos dolog; és azt is lehet látni, hogy akinél az egyik megromlik, annál megromlik a másik is; akinél az egyik javul, annál javul a másik is.
Össze lehet vetni mondjuk Áder János és Goldie Hawn teljesítményét és kapcsolati képességeit - ki fog nyerni közülük?
A depresszió (elnyomás) egyszerre pusztítja le a teljesítményt és a kapcsolati képességeket; és konkrétan a depresszió (elnyomás) gyógyításánál elsősorban a kapcsolatokra kell törekedni, nem a teljesítményre.

Bell & Sebastian 2017.03.13. 18:32:30

@Herr Schnapsidee Lieferant: Es stimmt, az áru = pénz, fizetni meg nem szokásuk. Ami számít, azt egyszerűen leszerelik és odaköltöztetik, amint azt megszokták a jó öreg, okkupációs időkben. A németek aztán tudnának erről mesélni.

Cunctator (törölt) 2017.07.16. 22:51:23

Nem torzulhat el, ami eleve torz.
süti beállítások módosítása