Posta Imre lélekbúvár, a Köztársasági Őrezred volt pszichológusa március 16-i blogbejegyzésével médiatörténeti léptékű hőstettet hajtott végre. A Kuruc-kompatibilis szaftos zsidózásnak ma már az utcai tömegsport hungarista hipp-hipp hurrájaként önmagában aligha van sportértéke. A valódi áttörést azzal érte el a szerző (akinek sztárolásával egyébként már a Kuruc is felhagyott, igaz, nem zsidózása, hanem Jobbik-kritikája miatt), hogy mindehhez a nevét is arcát is adja:

  Magyarország helyzete különleges, mert betelepítési célpontként finomabb módszerekkel kell kikényszeríteniük az öngyilkosságunkat. Miért? Azért is, mert már nemzetközi érdeklődés központjába került a zsidó-invázió terve ugyanúgy, mint a zsidó háborús előkészület a Közel-keleten.

  Tudjuk, hogy a zsidók betelepítése Magyarországra (is) folyamatos. Számuk egy mostani becslés alapján olyan másfél millióra tehető.

  Mi a konklúzió? Az iszlám államoknak nem szabad engedni, hogy Magyarországon ténylegesen is zsidó állam jöjjön létre, mert abban a pillanatban már készek feláldozni „szeretett” Izraeljüket és kirobbantanak egy tömegpusztító fegyverekkel is vívott háborút a Közel-Keleten. Mi a közös érdekünk? Nagytakarítást kell tartani Magyarországon és az összes zsidót visszapaterolni Izraelbe és karantént hirdetni rájuk!

  Posta Imre fejtegetése egészen 1942-ig repít vissza bennünket az időben és a nagy szellemi előd, Bosnyák Zoltán alakját idézi elénk. A „zsidókutató intézet” kutatási igazgatóját ugyan 1952-ben fellógatták, talán ezért is a Posta-féle óvatoskodás, de az irány (Út és cél) egyértelmű. Ezen akar végigmenni, a kérdés, hogy a közszereplő pajtásai merik-e követni.

  Nincs okunk kétségbe vonni, hogy Posta Imre szorong a zsidók miatt. Mások a pókoktól félnek. Kellene neki egy jó pszichológus.