A kényszerű megszorítások és a kiforratlan átszervezések által sújtott magyar kultúrpolitikában örvendetes fejlemény, ha bizonyos ügyek a maguk medrében tudnak előre haladni, és van tudás, idő, pénz, és legfőképpen elhatározás azok véghez vitelére. A Nyolcak nemzetközi bemutatásának lépéseiről már korábban is volt szerencsénk írni. A legújabb fejlemények szerint előbb Bécset, majd 2013 őszén a párizsi Musée d'Orsay-t, az előző századvég és századelő művészetének világhírű központját is beveszik a huszadik század elejének magyar modernistái.

  A Nyolcak (Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos) az 1910 körüli években, elsősorban a francia modern művészettől inspirálva teremtették meg önálló festői stílusukat, és három budapesti kiállításukkal elsőként állt a közönség elé egy olyan fiatal művészcsoport Magyarországon, amelynek munkássága szervesen illeszkedett a korabeli kortárs nemzetközi irányzatokhoz. A Nyolcak művészete aztán itthon is inkább csak búvópatakként húzódott meg az emlékezetben, tőlünk nyugatra pedig – főleg a Vasfüggöny leereszkedése után – végleg elfelejtették, hogy volt itt egy soknemzetiségű, sokszínű birodalom, amelynek két fővárosában egyenrangú művészeti élet folyt a századelőn. Erről a felejtésről is beszélt e sorok írójának Peter Vergo brit művészettörténész, aki az elmúlt időszakban mélységében kutatta a korszak magyar művészetét (festészettől az irodalmon át a zenéig), és aki szerint a magyar művészet eltévedt lovasának újra vissza kellene találnia a nemzetközi főáramba.

  Ezen fáradoznak évek óta Barki Gergely és Rockenbauer Zoltán művészettörténészek, akik a pécsi, majd a budapesti Nyolcak kiállítások kurátoraiként most már a nemzetközi színtéren is bemutatnák a műveket. A heves viták és csúszások után végül a közeljövőben egyesülő Magyar Nemzeti Galéria és Szépművészeti Múzeum vezetője, Baán László a kurátorokkal együtt tartott sajtótájékoztatón arról beszélt: „amikor hónapokkal ezelőtt elkezdtünk egyeztetni, milyen anyaggal mutatkozhatnánk majd be külföldön, kézenfekvő volt, hogy a Nyolcakkal kellene kezdeni.” Javaslatuk kedvező fogadtatásra talált, így jelen pillanatban már két biztos kiállításról lehet beszélni: előbb ősszel Bécsben, majd jövő ősszel Párizsban fog önálló kiállítást kapni a Nyolcak.

  A Bank Austria Kunstforumban Die Acht. Ungarns ’Highway’ in die Moderne címmel idén szeptember 12-én nyílik a Nyolcak kiállítás, amely a kurátorok szándékai szerint látványos ellenpontja lehetnek azoknak az akkori kortárs osztrák tendenciáknak, amelyeket késői szimbolista, szecessziós alkotások, Gustav Klimt művei fémjeleztek. „Budapest ráadásul akkoriban Bécset megkerülve egyenesen Párizsra fókuszált” – magyarázta Barki Gergely. A Kunstforum Klimt születésének 150. évfordulóján kívánja felhívni az osztrák közönség figyelmét arra, hogy a Monarchia Budapestjén Bécstől teljesen függetlenül egy erőteljes, nemzetközi mércével mérve is rendkívül kvalitásos modernista mozgalom bontakozott ki. A sajtótájékoztatón az is elhangzott, hogy Bécsbe igen nehéz bekerülni, miközben a nemzetközi művészeti élet is ahhoz szokott hozzá évtizedekig, hogy ott ér véget Európa.

  Párizs és a Musée d'Orsay viszont kétséget kizáróan európai művészeti centrum, s 2013-ban itt mutatkozik be a Nyolcak. Baán László hangsúlyozta, hogy első alkalommal lesz itt önálló kiállítása a magyar művészetnek. „Sőt, soha nem volt a top múzeumokban önálló magyar művészeti kiállítás” – tette hozzá. A kiállítás címe Allegro Barbaro lesz. Hogy miért? „Nincs zászlóshajónk a képzőművészetben, így választottuk a Bartók-mű címét a kiállításhoz” – mondta Barki Gergely. A tárlat egyfelől igyekszik a modern magyar festészet legfontosabb törekvéseinek (magyar Vadak, A Nyolcak, magyar kubisták, aktivisták) csúcsdarabjait felvonultatni, másrészt a képzőművészettel párhuzamos, elsősorban zenei törekvések, s ezen belül is leginkább Bartók Béla szerepére, valamint a 20. század elejének rendkívül gazdag magyar kulturális életére kívánja felhívni a figyelmet. A kurátorok szerint a kiállítás fontos aspektusa a magyar modernizmus párizsi orientáltsága, így az Orsay kivételesen gazdag anyagával egy helyen, a magyar művészeket is inspiráló művek közvetlen környezetében lesznek láthatók a magyar alkotások.

  Rockenbauer Zoltán kiemelte, hogy a tervek szerint a nagy kiállítások mellett Bécsben és Párizsban is lesznek kísérőrendezvények, amelyek tovább vihetik a magyar kultúra hírét az értő közönségnek. Baán László elmondta: szeretné a meglévő nemzetközi kapcsolatrendszert felhasználni a magyar művészet javára. A Szépművészeti-Nemzeti Galéria londoni Royal Academy of Arts-on megrendezett sikeres kiállítását, a közeljövőbeli bécsi és a párizsi Nyolcak-bemutatkozást gyors áttörésként értékelte. Szerinte most egy felfutó korszak jellemzi a magyar művészet nemzetközi jelenlétét, amelyben a legnagyobb, legfontosabb helyszíneken való megjelenésre koncentrálnak. Zajlik már egy sanghaji, egy brüsszeli és egy berlini kiállítás előzetes tervezése is, de Baán hozzátette: Amerikában is meg kell csinálni az áttörést, a legnagyobb múzeumokat megcélozva. A Szépművészeti főigazgatója a folyamatról végül elárulta: „félig nyitott kapukon kopogtatunk.”