Sokan tisztelik és nagy nosztalgiával emlegetik, míg mások gyűlölik a XX. század magyar történelmének két meghatározó politikusát: szoboravatás itt és ott, szoborrongálás, sírgyalázás, emléktáblák, baráti körök. Mindketten a káoszt kihasználva ragadták magukhoz a hatalmat, rendet tettek, évtizedeken át uralkodtak, hogy aztán végül dicstelenül távozzanak. De melyikük volt a jobb, melyikük érdemel valóban tiszteletet? Horthy Miklós? Kádár János? Egy gyors összehasonlítást mindenképpen megérnek.

Véres rendteremtés

Egyikük sem riadt vissza egy kis irányított rendteremtéstől. Mindkettőjük zsebében lapult egy Prónay vagy egy Biszku, akik addig és úgy ugattak, ameddig azt a gazda hagyta nekik.

Konszolidáció

A gyors és hatékony rendteremtés után mindketten sikeresen konszolidálták a hatalmukat.

Érdemek

A Horthy-rendszer oktatáspolitikája sokat segített az ország felemelkedésében. Kádár a hetvenes évekre viszonylagos szociális biztonságot teremtett és az ingyenes oktatási rendszerrel javította a társadalmi mobilitást.

Aggkori demencia

Egyikük sem tudott időben kiszállni a hanyatlás fekete limuzinjából, egyikőjük sem tudta felelősségteljesen átadni a hatalmát.

Intézményteremtés

Egyikőjük sem tudott olyan intézményeket teremteni, amelyek hosszútávon szolgálták volna a demokratikus polgári közösség érdekeit. Mindketten homokra építették a saját váraikat, amelyek bukásukkal semmivé váltak.   

Idegen érdekek

Az egyik úgy táncolt, ahogy Hitler fütyült, a másik meg az aktuális szovjet pártfőtitkár seggét nyalta.

Egyéni érdekek és a közösség érdekei

Amikor sorsdöntő, az ország megítélése és jövője szempontjából fontos döntést kellett hozni, akkor mindketten előnyben részesítették a saját egyéni szempontjaikat, az önös érdekeiket előbbre helyezték az ország érdekeinél. A németek kiszolgálása és a hatalom átadása Szálasinak itt, '56 leverése vagy a csehszlovák bevonulás ott.

Csúnya vég

Kádárt az újratemetett Nagy Imre rántotta a sírba, míg Horthynak végig kellett néznie az országa kifosztását, és attól a Sztálintól kapott menlevelet a háború utáni felelősségre vonás elől, aki mindezt véghezvitte. 

(Újra)temetés

Több százezres zarándoklat a Fiumei úton, állami újrázás Kenderesen.

  Lehet persze a két életutat cizellálni. Hogy az egyik fasiszta volt, a másik meg kommunista. Hogy az egyik katona, a másik meg írógépműszerész, hogy az egyik zabigyerek, a másik nemesi sarj. De az világos kell, hogy legyen, hogy közösségben és hazában gondolkodó, az egyéni felelősségben hívő polgár egyiknek sem állít szobrot, egyikről sem nevez el teret, utcát, parkot, pártot. Sőt, ezeket az embereket, akiknek minden politikai döntésük a saját hatalmi túlélésüket szolgálta, mélyen megveti.

  A fájdalmas kérdés csak az, hogy tényleg csak ilyen technikákkal és így lehet irányítani ezt az országot? Az, hogy mindkét politikusnak komoly kultusza van, riasztó jel. Riasztó jel, amikor Magyarország leszakad az európai mezőnytől, amikor az ország több régiójában kezelhetetlen a munkanélküliség, amikor a kiszolgáltatott tömegek erős kéz után kiáltanak, akkor, amikor úgy tűnik, a maroknyi, saját egyéni egzisztenciával rendelkező polgárság képtelen fenntartani az állam intézményeit, és azok igazgatását egy erős ember erős kezébe adja. Horthy és Kádár példája azt mutatja: ennek az útnak csőd a vége, elkerülhetetlenül.