A hazai képzőművészet fel nem fedezett értékeiről és a nemzetközi kitörés lehetőségéről beszélt Peter Vergo angol egyetemi professzor a Szépművészeti Múzeumban tartott minapi előadásán.

  A Cambridge-ben végzett művészettörténész jelenleg az Essexi Egyetem professzora: évtizedek óta a századelő képzőművészetének legismertebb szakértői közé tartozik. Szakterülete a modern német és az osztrák művészet, ebben a témában könyvek egész sorát írta és számos kiállítást is szervezett. Pár éve viszont beleszeretett a magyar kultúrába: ennek folyományaként tartott előadást a Szépművészetiben. Vergo 2014-re nagyszabású kiállítást szervez a londoni Királyi Művészeti Akadémián az Osztrák-Magyar Monarchia művészetéről, ezzel a brit kulturális élet szentélyében minden korábbinál nagyobb hangsúlyt fog kapni a magyar művészet.

  Az előadás előtt és után Bartók Béla és Berény Róbert művei csendültek fel az Auer Quartet előadásában. A halk szavú Peter Vergo a magyar kultúra kényszerű elzártságáról, a századelő hazai művészetének nemzetközileg ismeretlen kincseiről és a kitörési lehetőségekről beszélt előadásában, amit magyarul kezdett el és fejezett be - ugyanis nemrég elkezdte tanulni nyelvünket. A professzor a magyar századelő egyre elismertebb csoportosulását, a Nyolcakat méltatta: „Változatosságuk lenyűgöző” - véli a professzor. Különösen Berény Róbert erőteljes alkotásait, a reneszánszt modern köntösben megidéző Vaszary János aktjait és az elhíresült, kalapáccsal lesújtó vörös figurát ábrázoló 1919-es plakát alkotója, Bíró Mihály munkásságát tartja nagyra Vergo.

  A művészettörténész a korszak európai kontextusát és a magyar sajátosságokat egyaránt elemezte: „az első magyar jellegzetesség a vallásos témák expresszív használata”. Vergo számos keresztrefeszítést ábrázoló, biblikus fájdalmat tükrüző korabeli magyar festményt hozott fel példának. „A másik jellegzetesség, hogy egyes művészek a saját műfajuk határain túl is alkottak” – folytatta a professzor. Berény Róbert zenei műveit, a Nyolcak Bartók Bélához és Ady Endréhez fűződő szoros kapcsolatát idézte fel Vergo.

  A magyar törekvések pedig eltéphetetlenül a közép-európai művészi mozgalmakhoz kapcsolódtak. „Kevés embernek van fogalma arról Nyugaton, hogy is nézett ki akkoriban Európa térképe” – fájlalta Peter Vergo. A Monarchia Nyugat számára eltűnt örökségét, a Vasfüggöny okozta kétoldalú kulturális elzártság, a nyugati kulturális élet emlékezetvesztését okolja azért, hogy ma a magyar művészet nem kellően ismert és elismert a nemzetközi művészi életben.

  Vergo idézi bécsi professzorokkal való beszélgetését, akik a földrajzi és kulturális közelség ellenére semmit nem tudtak a korabeli magyar művészetről. „Bartók zenéjében felfedeztük a magyarságot, és elfoglalta az őt megillető helyet a világ zenei színpadán. Nem jött el az idő arra, hogy ezek a csodás festők is elfoglalják helyüket a világ művészetében? Hogy a magyar festészet „eltévedt lovasa” hazataláljon?” – zárta előadását Peter Vergo.

*

A cikk eredetileg a Magyar Nemzet kultúra rovatában jelent meg.