Átlagos hétköznap kora reggele: telt ház a Budapest-Hévíz Volán-járaton. Az utasok szinte kivétel nélkül idősek, kisebb táskával, hátizsákkal felszerelve. Akadnak közülük, akik egy héten többször is megteszik egy napon belül ezt az útvonalat. Reggel az első busszal Hévízre, majd este az utolsó busszal vissza a fővárosba. Ha teljes árú jegyet kéne venniük, oda-vissza 7.200 Ft-ba kerülne egy ilyen kiruccanás. 65 év felett viszont ingyenes, korlátlan mennyiségben.

  A 65 év felettiek ingyenes közlekedése a magyar demokrácia egyik legfontosabb alapintézményévé vált, mióta Horn Gyula megajándékozá vele az ő népét az Úr 1998. esztendejében. Még az MNB-elnököt, bankokat, Alkotmánybíróságot és magánnyugdíjpénztárakat rendszabályozó kétharmados parlamenti többség sem mer hozzányúlni, pedig nagyon ideje lenne, ráadásul a költségvetésnek is sokszor annyit hozna, mint a Költségvetési Tanács ellehetetlenítése. 

  Tavaly 68,1 milliárd forintot fordított a költségvetés a MÁV és a távolsági buszjáratok fogyasztói árkiegészítésére (ehhez jönnek még a helyi közlekedési vállalatok, például a BKV hasonló költségei), azaz elsősorban a hat éven aluliak és a 65 éven felüliek ingyenes, valamint a diákok 50%-os kedvezményű utazásainak finanszírozására. Hogy ezen belül hogyan oszlanak meg a költségek, arról sajnos nem találtunk pontosabb kimutatást (az előző kormány által bevezetett, ingyenes regisztrációs jegy ki nem váltásához fűződő szankciót az Orbán-kormány nagyvonalúan eltörölte), de valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha azt feltételezzük, hogy az összeg nagyobb részét a 65 év felettiek ingyenes utazása miatti kompenzáció teszi ki: a diákok gyakrabban utaznak ugyan, viszont nekik ki kell fizetni a teljes jegyár felét.

  Most pedig lássuk demagóg és radikálpopulista összehasonlításunkat! Mennyibe kerül vonattal, másodosztályon egy oda-vissza út a következő viszonylatokon Anitának, a 30 éves áruházi pénztárosnak, Bencének, a másodikos kisiskolásnak, és Cili néninek, a 66 éves nyugalmazott ügyvédnek?

  Mint vérdemagóg táblázatunkból is kiderül, kifejezetten igazságos lépés lenne, ha bevezetnénk a 66 (vagy éppen 67,5) százalékos utazási kedvezményt a 65 év feletti utazók részére is. Ha valamit a teljes ár egyharmadáért kapunk meg, az ugyancsak jutányosnak mondható, ráadásul kevésbé esünk kísértésbe, hogy a valós szükségletünknél többször vegyük igénybe a szolgáltatást, hisz' ingyen van. Az új kedvezmény nem csak igazságos lenne, de költségvetési hatása sem elhanyagolható: becsléseink szerint legalább 10 milliárdos többletet eredményezne a bevételi oldalon.