Ha választanunk kéne, hogy magyar balliberális értelmiségiek/politikusok legyünk, vagy AIDS-es transzvesztiták egy észak-koreai munkatáborban, valószínűleg az utóbbit választanánk: így lenne rá reményünk, hogy életünk hátralevő napjaiban is, ha nehezen is, de megőrizzük emberi méltóságunkat, becsületünket és tisztességünket. De vannak, akik a másik opciót választják. Szar lehet nekik, nagyon szar.

  „20 éves a 3. Magyar Köztársaság” címmel rendeztek kerekasztal-beszélgetést pénteken a belvárosi Aranytízben. Az eseményt nem nagyon hirdették, mi a Belvárosi Szabadegyetem Egyesület honlapjának bal alsó sarkában találtunk rá a meghívóra, s mivel péntekenként úgyis oda járunk jazzbalettre, a beszélgetésre is benéztünk. Amúgy megfigyeléseink szerint a Belvárosi Szabadegyetem lényegében megegyezik a belváros-lipótvárosi MSZP-alapszervezettel, csak nem hangzik olyan kínosan.

  Mivel Orbán Viktor végre átutalta a bérünket, új kamerával felszerelkezve vettünk részt a rendezvényen, bár nem voltunk túl népszerűek - a Reakció szó, akár ismerik blogunkat, akár nem, az ilyen körökben nem örvend túl nagy népszerűségnek. Tulajdonképpen más körökben sem, de ezt most hagyjuk.

  Nézzük a drímtímet, aki a színpadon beszélgetett a köztársaság húsz évéről, pontosabban inkább jelenlegi válságáról.

  A házigazda Steiner Pál volt, aki hosszas laudációt mondott a vendégekről, majd többet nem szólalt meg. Steiner amúgy arról híres, hogy a 2006-os önkormányzati kampányban az „életemet és véremet Belváros-Lipótvárosért” szlogennel kampányolt a polgármesterségért, majd amikor csúnyán kikapott, még a 5. kerületi képviselőségről is lemondott, és átült frakcióvezetőnek a fővárosba. De állítólag annyira szereti a belvárosiakat, hogy jövőre újra indul.

  A vitát Vitányi Iván, az emberarcú szocializmus élő ikonja vezette, ő a Köztársaság bajait a magyarság több évszázados sanyarú történelmi tapasztalataira vezette vissza, és önvizsgálatra szólított fel.

  Csapody Miklós, aki Herényi Károlyon kívül az MDF egyetlen élő tagja (bár ebben az MDF esetében mégsem lehetünk biztosak), s a rendezvényen az európai értelemben vett hiteles jobboldalt képviselte, az elmúlt húsz évet vízreírásnak és nagyjából kidobott időnek nevezte, valamint felszólított mindenkit, hogy menjen el szavazni.

  A lecsóba természetesen Debreczeni József, az est sztárvendége csapott bele igazán: ő nem sokat tökölt a Köztársaság két évtizedének elemzésével, ehelyett vad orbánozásba kezdett (bár az ördög nevét kínosan igyekezett nem kimondani, nehogy megjelenjen - egyetlen egyszer szólta el magát), s olyan képet festett a jövőről, amilyennel korábban csak Cannibal Corpse lemezborítóinkon találkoztunk.

  Halmai Gábor alkotmányjogász és a Lépten-Nyomon Antiszemitázók Baráti Körének elnökségi tagja marha unalmas ember, így a felszólalásai alatt kimentünk cigizni, de annyit azért elcsíptünk tőle, hogy szerinte a demokráciára és az alkotmányos berendezkedésre a legsúlyosabb csapást a cuciális népszavazás mérte - hiába, vannak emberek, akik egyszer rákattannak valami szerre, aztán hosszú évekig képtelenek lejönni róla. Persze mi is meg lennénk sértve, ha az ellenség kétszer is megfúrná alkotmánybírói kinevezésünket, de aztán innánk pár sört, szereznénk egy nőt, és elfelejtenénk az egészet.

  Ripp Zoltán történész, aki önéletrajza szerint „az úgynevezett szocialista korszak párttörténetének elismert kutatója”, elképesztően érdekes és eredeti dolgokat mondott, viszont a beszélgetés kellős közepén leugrott a színpadról, odarohant hozzánk, és a „Kameráznak? Ki járult hozzá, hogy kamerázzanak? Ki járult hozzá?” kérdésével némi magyarázkodásra kényszerített minket, majd később megtiltotta, hogy az általa mondottakból bármit is közzétegyünk. Érthető persze, hogy némileg túlérzékeny: az álmoskönyv szerint nem jó előjel, ha az ember az MSZP Hunvald György fémjelezte erzsébetvárosi szervezetének egyik reprezentánsa, az pedig még rosszabb ómen, ha az ember lánya ugyanitt önkormányzati képviselő.

  Pető Iván azon ironizált, hogy nem tudja, melyik párt képviselője (mindig is imádtuk a liberális öniróniát), de nem látja tragikusnak a helyzetet: bár tart tőle, hogy olyan szörnyűségek veszik kezdetüket, mint Berlusconi Olaszországában, Sarkozy Franciaországában és az ikrek Lengyelországában, bízik benne, hogy a civil kurázsi fel fog támadni a pokol katonái ellen. Emellett jelezte nemtetszését a koronás címert illetően, s arról értekezett hosszan és kimerítően, hogy a magyar társadalom még nem érett meg a jóra, mindenféle populista maszlagot elhisz, és meg is érdemli sorsát. Eközben kicsit nyuggerezett is, de ezt a közönség nem vette észre.

  Arról nem esett szó, hogy a vendégek hány évig voltak kormánypárti képviselők és megmondóemberek, hány elbaszott döntésben vettek részt, hány mocskos ügyet tussoltak el, hányszor adták el lelküket, hányszor árulták elveiket és az alapvető tisztességet, mennyit kerestek ezen, és miért van még képük kiállni a nyilvánosság elé.

  Hát a hallgatóság? A kb. száz fő többsége olyan emberekből állt, akik a részlegben, az irodában, az alosztályon évtizedeken keresztül megmondhatták a frankót; ennél magasabb szinteken ugyan nem szólhattak bele a dolgokba, de ott legalább olyan emberek ültek, akikkel évenként két-háromszor találkozhattak az aktívákon, sőt esetleg hajthatták is nekik a vadat, ami egy esti közös berúgással is együtt járt. Ők most csalódottak, szomorúak, frusztráltak és rendkívüli módon szoronganak. Mi persze gecik vagyunk, és azt mondjuk: egyszer, egyetlen egyszer az életben hadd szarjanak be egy kicsit ők is a Szocialista Szellem Vasútján!

  Diszkléjmer: Mivel a baloldali rendezvények szervezői többször megfeddtek minket, amiért videóink vágásában némi rosszindulatról teszünk tanúbizonyságot, ezúttal jelezzük: az itt közzétett felvétel nem adja vissza a rendezvény hangulatát és a résztvevők mondanivalóját, az szubjektívan megvágott, torzított, kontextusából kiemelt, sőt hamisított anyag. Valójában mindenki tök jó fej volt.

  És egy programajánló: a Belvárosi Szabadegyetem szerdán, november 11-én 17:00-kor tartja következő rendezvényét „Nyolc év kormányzás után” címmel, az est vendége maga Gréczy Zsolt lesz. Helyszín: V. kerület, Deák Ferenc utca 21. , hátul az udvarban (a Deák téri metrófeljárótól pár méterre). Az előadások nyitottak, kamerázáshoz azonban kérjük a szervezők engedélyét.