Stumpf András írása
Jaj, ezek a fránya jobbikos helyi szervezetek!
Még meg sem száradt a tinta a vecsésiek lázadását letörni hivatott etikai bizottsági dokumentumon, újra jőnek, kopogtatnak, és most aláírást is gyűjtenek: immár a második kerületben. Zsidós téma ez is: láthatóan nehezen megy le a borzalmas tagság torkán a Vona-féle fordulat.
A vecsésieké még tiszta képlet volt: hé, elnök úr, a mi identitásunk meghatározó eleme, hogy rühelljük a zsidókat, ez nem veled indult, nem is veled ér véget, nagyobb ez az érzés holmi választási ciklusoknál és stratégiáknál, hát leszel kedves nem küldözgetni nekik hanuka-üdvözletet!
Ez a mostani kicsit cizelláltabb, egyúttal sunyibb is, mint egy miniszterelnöki Vona-buzizás. Most épp a budapesti Maccabi Játékok megrendezése ellen gyűjt aláírást a Jobbik a második kerületben. A zsidó olimpiaként is számon tartott játékok budapesti megrendezésére 2,1 milliárd forintos támogatást ígért a magyar állam, a jobbikos petíció pedig azt követeli, hogy vonják vissza ezt az ígéretet és költsék szociális, kulturális célokra.
Ezzel még nem is lenne gond, ha a Jobbik is nagy olimpia-ellenes lett volna. Mármint igaziolimpia-ellenes. De nem volt. Akkor nem sajnálták volna az ezermilliárdokat sem, most sajnálják a 2,1 milliárdot. De nem ám azért, mert zsidókról van szó! Nem! A fajgyűlölet ellen küzd a második kerületi Jobbik, azért fúrná meg a Budapestre tervezett „zsidó olimpiát”! Hiszen köztudomású: a második kerületi jobbikosok bakancsot bakancs után rakva meneteltek a fajgyűlölet-mentes szebb jövőért, amióta csak az eszüket tudják.
„Álláspontunk szerint a Maccabi Games, amely közkeletű nevén a zsidók európai olimpiája, súlyosan kirekesztő, fajgyűlölő rendezvény. Ellentétes az olimpiai eszmével, mert származási alapon különbözteti meg az embereket, csak zsidó sportolók részvételét teszi lehetővé” – írják a felhívásban.
Cinizmusmérőnk kiakadt, feladta, vége, s bár a kárunk nagy, mégse legyünk igazságtalanok a kerületi jobbikosokkal csupán azért, mert az ő szájukból igazán fergeteges ez az amcsi libi egyetemeken divatos social justice warrior-tempó. Abban ugyanis van valami, hogy a hogy a lábtempó nem függ származástól, kultúrától: csinálhatja jól magyar, magyar zsidó, izraeli zsidó, palesztin, hottentotta meg üzbég is.
Ergo: elég értelmetlennek látszik sportszempontból származási vagy bármilyen más, testi adottságokon túli alapon meghatározni a részvételt. Mondjuk nemiidentitás-alapon, ahogy az LMBTQ(stb.)-sportegyesületek teszik. A „zsidó olimpia”, „meleg sportegyesület”, vagy „keresztény színházi találkozó” jelzői nagyjából annyit jelentenek a valóságban, amit a „népi demokráciában” szereplő jelentett: nem valódi. Nem valódi olimpia, nem valódi sportegyesület, nem valódi színházi találkozó és nem valódi demokrácia.
No de az ember már csak ilyen: nem pusztán racionális lény, hanem érzelmi és közösségi is. Szeret a vele egyívásúakkal együtt lenni, sportolni, színházazni, urambocsá': gárdamezben masírozni.
Ezen bizony nem fog változtatni a második kerületi Jobbik, de nem is kell neki, mert nagy gond nincs a dologgal: az ország népe és a világ közvéleménye elég jól lövi be ezeknek az eseményeknek a rangját, helyét. A Maccabiról például senki sem hiszi, hogy valódi olimpia. Nem nézik annyian, nem követik világszerte, messze nincs benne annyi pénz. A megrendezéséhez meg nem kell ezermilliárd. Nagyjából kettő kell.
Hogy azt adhatná másra is a magyar állam? Hogyne. Adhatná. Erről vitázni teljesen legitim is. Csak hát az időzítés... Akkor kezdenek petíciózásba a kerületi jobbikosok, amikor épp visszavonták a nagy, valódi olimpia pályázatát. Ettől olyan émelyítő, amit tesznek. Ettől a „ha nem lesz a magyarnak, ne legyen a zsidónak se!”-üzenettől.
Voltak persze ilyen arcok mindig, én például gyerekkori karate-táborokból emlékszem a típusra: ha Barnabás kikapott egy kumitében, azzal vigasztalta magát, hogy ebédszünetben félrevont egy nála jóval kisebbet és a budi mögött jól elkalapálta. Ettől Barnabás még nem győzött a valódi meccsen (Budapesten sem lesz valódi olimpia attól, ha megfúrjuk a zsidó játékokat), de valakit elvert suttyomban, ettől aztán jobban is érezte magát. Mondjuk amikor ez kiderült és az edző lerúgta a fejét, akkor már nem érezte jól magát.
Hogy aztán a hétpróbás és sok danos Szenszej Vona is yoko-gerivel tervezi-e megoldani a helyzetet, azt ezekben a percekben még nem tudni, ahogy azt sem, megér-e Magyarországnak 2,1 milliárdot, hogy itt legyen a zsidó olimpia. Félénk felvetés: egy folyamatosan antiszemitázott ország szempontjából mindenesetre talán nem baj, ha vendéglátóként is rácáfol a gyakran vérlázítóan aljas vádakra.
De nem csak ezért lehet igen a válasz.
A 24 karátos nemzeti érzületünkön ugyanis nemhogy nem esne csorba: még fényesedhetne is. Van rá esély, a tapasztalatok szerint pedig nem másban, hanem épp karatéban: 2013-ban a mieink két egyéni aranyat is hoztak Izraelből! Micsoda móka lenne, ahogy egy emberként szurkolunk Pesten a magyar zsidó versenyzőknek: kalapálják el rendesen a máshonnan jött zsidókat!
Kétmilliárdot ez egy második kerületi jobbikosnak végképp meg kell, hogy érjen.
