„Tőkés László, a zászlóvivő”, „Elásták a csatabárdot”, „Kiegyeztek”, „Összmagyar EP-listát állítanak”. Ilyen és ehhez hasonló címekkel, vezető helyen számolnak be az erdélyi magyar hírcsatornák arról, hogy tegnap, február 12-én, Kolozsváron megegyezett egymással Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke.

 A megállapodás értelmében a két szervezet közös listán, a magyar összefogás listáján indul a júniusi európai parlamenti választáson, igaz hivatalosan a lista az RMDSZ neve alatt bejegyzett választási lista lesz. Egyezség született arról is, hogy a két fél (EMNT és RMDSZ) egyenértékű partner, a két szervezetnek külön kampánystábja lesz, de közösen is működtetnek majd egy kampány-koordinációs bizottságot. Megállapodtak abban is, hogy április 3-án létrehozzák az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot (EMEF), amely arra lesz hivatott, hogy fontos stratégiai kérdésekben közös nevezőre jusson a két szervezet. Ilyen lehet például az autonómia-koncepció kidolgozása. A lista kapcsán megállapodás született arról, hogy a két szervezet 25% - 75% (EMNT-RMDSZ) arányban állít jelölteket a listára. Az első helyre Tőkés László kerül, a második és harmadik helyre az RMDSZ, a negyedik helyre pedig ismét az EMNT jelölhet. Eddig a hír. Innentől tessék kapaszkodni. Lengyellászlói mélységekben fogunk elemezni.

 Mérlegen a valóság

 Ergé kollega már két héttel ezelőtt követelte, hogy Tőkés László álljon az RMDSZ lista élére. Ha nem is teljesen azokkal a kondíciókkal, de a kérése teljesült. Az erdélyi magyar közélet két tagadhatatlanul legfajsúlyosabb figurája ki- vagy ha úgy tetszik megegyezett. Sok mindennek meg kellett változnia azért, hogy semmi ne változzon. Foglalhatnánk össze sommásan azt, hogy mi is történt tulajdonképpen. Szinte napra pontosan hat éve az RMDSZ szatmárnémeti kongresszusa törölte a szervezet alapszabályából a tiszteletbeli elnöki tisztséget. És igen, ezt a pozíciót Tőkés László töltötte be. Hat év után először Tőkés neve mellé ismét tulipán kerül. A szavazólapon ugyanis az RMDSZ neve és logója fog szerepelni. Hosszú évek óta folyik már egyeztetés az RMDSZ és az erdélyi magyar jobboldal között. Azonban ez soha nem érett egyezséggé. Úgy látszik a csillagok környülállása most volt a legkedvezőbb. De miért is? Íme a mi politikai asztrológiánk.

 Mars a Plútóban

 Az RMDSZ 12 év után elvesztette kormányzati pozícióját. Ez nagy csapást jelentett a szövetség számára és nem csak azért mert a tulipános vezetők a jól bejáratott kormányzati Audikat kellett lecseréljék alig használt Dacia Sanderokra, hanem azért is, mert a közigazgatásban megkezdődött az RMDSZ-esek, fogalmazzunk így a magyar nemzetiségűek kiszorítása. Az RMDSZ vezetőinek szemei előtt a szlovákiai modell lebeghet. És való igaz a lehetséges kimenetek közül a román belpolitika könnyen a pozsonyi útra léphet. Románia EU csatlakozását megelőző kisebbségvédelmi pc-skedés után – mindamellett, hogy a román parlamentből kiszorultak a nacionalista pártok –, politikai szinten most újra megjelentek a fals hangok.

 A tavaly decemberi kormányalakítási tárgyalások közben a szocdemek (PSD) kijelentették: az RMDSZ-szel semmi szín alatt nem lépnek koalícióra. Băsescu elnök is – szokásának megfelelően – hintapolitikát játszik. Egyrészt, például maga mellé vette kisebbségi tanácsadónak a parlamentből kiszorult kolozsvári RMDSZ nagyágyút Eckstein-Kovács Pétert, ugyanakkor egészen Budapestig utazott azért, hogy az erdélyi magyarokba törölje sáros cipőjét. Ha érzékenyek lennénk, balkáni arcátlanságnak tekinthetnénk azt, hogy a volt hajóskapitány Sólyom László mellett állva jelentette ki: Romániában szó nem lehet semmiféle területi autonómiáról. Paradox módon Băsescu, aki mindig is nagy hangsúlyt fordított arra, hogy megossza a magyar szervezeteket, ezen kijelentéseivel pont egymás karjaiba lökte az EMNT-t és az RMDSZ-t.

 Vénusz a Merkúrban

  Nem elhanyagolható körülmény az sem Erdőelvén, hogy az anyaországban hogyan alakul a politikai helyzet. Bár az is világosan látszik: az erdélyi magyar választók nagy ívben fütyülnek arra, hogy Budapest mit mond. Egyfajta „Veled Uram, de nélküled” szlogen mentén zajlanak az események. De utazzunk vissza egy kicsit a múltba! Nem feledhetjük, hogy amikor Tőkést 2003-ban az öltözőbe küldték az RMDSZ-ben, a Medgyessy Péter vezette kormányzat és az RMDSZ között dúlt a szerelem. Gyurcsány színre lépésével és a 2004. december 5-i népszavazással a kapcsolat jelentős mértékben hűlni kezdet. Sőt elindult egyfajta közeledés az RMDSZ és a Fidesz között is, de végül a Fidesz Szász Jenőt választotta, Fletó meg megnyerte a 2006-os választásokat, ezért a kölcsönös partnercsere nem történt meg. Mára azonban a csillagok is másfele fordultak és a belpolitikai helyzet is alapvetően megváltozott.

 Gyurcsányt semennyire sem érdekelte az erdélyi magyar belpolitika. Inkább értelmetlen közös román-magyar kormányülésekkel akarta szimbolizálni a békés egymás mellett élést. Szili Katalinnak ugyan volt még egy-két próbálkozása a határon túli ügy gondozására, de valljuk be, az MSZP-nek 2006 ősze óta a legnagyobb gondot a saját lassú szétesése jelenti és nem Markóék abajgatása. Az RMDSZ így végképp magára maradt. Ráadásul nagy valószínűséggel a következő parlamenti választáson a Tőkés mellett teljes mellszélességgel kiálló Fidesz fog győzni. Az RMDSZ nem kockáztathatta a többfrontos harcot az országon belül és kívül.

 Nincs új a Nap alatt

  De ne csak az RMDSZ motivációit vegyük számba. Nézzük azt, hogy ki nyert ezzel az egyezséggel az erdélyi jobbosok közül. Míg az RMDSZ folyamatosan egységes tudott maradni, legalábbis kifelé, addig az erdélyi magyar jobboldal többször hangos szóváltásba keveredett egymással. A „ki a kirááááály?” címért ölre menő küzdelem folyt az MPP elnök Szász Jenő és az EMNT elnök Tőkés között. Az erdélyi jobbosok helyzetét nehezítette az is, hogy sokáig a Fidesz sem tudott dönteni a két szereplő között. (A Fideszen belül is két irányzat volt. Az egyik Szászt, a másik a Püspök urat támogatta.) Mára a küzdelem végképp eldőlni látszik. És ennek két választás adta meg az alapját.

 Az első a 2007. novemberében tartott európai parlamenti voksolás, amelyen hatalmas meglepetésre a függetlenként induló Tőkés, a magyar szavazatok 40%-nak megszerzésével bekerült az európai parlamentbe. A másik döntő momentum a 2008. évi nyári önkormányzati választás volt, ahol Szász Jenő nagyot bukott. Tegyük hozzá, hogy mind a két kampányban a Fidesz erőteljesen részt vett. Kövér Lászlótól Deutsch Tamásig minden jelentős Fideszes politikus megjelent a Király-hágón túl. A kérdést Szász és Tőkés között az erdélyi választók döntötték el. Tőkés győzött és a Fidesz is szépen lassan lehátrált Szász támogatásáról, akit ma már pártján belül is sokan eltávolítanának.

 Csillagösvényen

  Mindennek tudatában érthető, hogy Markó Tőkéssel tárgyalt és Szász Jenőt ebből a folyamatból kirekesztették, akinek nem maradt más hátra, minthogy habzó szájjal Tőkésnek menjen. Ezt meg is tette. Az egyezség aláírása után rögtön lenyilatkozta, hogy ez a pártlista nem hozza létre a nemzeti konszenzust, csak tovább mélyíti azt az erkölcsi válságot, amelyben az erdélyi magyarság van. Hogy mi lesz az eredménye az egyezségnek, még nem tudni. Mindenesetre az erdélyi magyar közösség régóta várt már valamilyen konszenzusra.

 Az erdélyi lapok egyértelműen üdvözlik a megállapodást. Ebből a szempontból is érdekes a Kovászna megyei újság, a Háromszék vezércikke (Tőkés legnagyobb bázisa Kovászna megyében van.), amelyik egyértelműen az egység mellett foglal állást. Sorsdöntő lehet március 15-e is. Ekkor lesz ugyanis az MPP tisztújító kongresszusa. Amennyiben ott leváltják Szász Jenőt és egy Tőkéssel szimpatizáló elnök és elnökség kerül megválasztásra, úgy az összefogás szervezetileg is teljes lehet. (Így is az, hisz az MPP az EMNT tagja.) Ha ez megtörténik szinte biztos, hogy a negyedik helyet Tőkés az MPP jelöltjének fogja felajánlani. Másik nagy kérdés, hogy a szövetkezés mennyire fogja mobilizálni a magyar választókat?

 2007-ben láttuk, hogy a verseny mobilizált. A 6,6%-nyi romániai magyarság 9% körüli eredményt ért el annak köszönhetően, hogy a magyarok körében jóval magasabb volt a szavazási kedv. Egy ilyen közös lista most is mozgósíthatja a magyarokat. A román politológusok is megemlítik, hogy a románok politikai apátiája mellett (az országgyűlési választáson három hónapja nem érte el a 40%-ot sem az országos részvétel) a magyarok egy sikeres mozgósítás esetén akár 10% körüli eredményt is elérhetnek. Ez pedig már akár négy képviselői helyet is jelenthetne a magyar összefogás listájának. A közös indulásnak számos előnye van még akár Tőkést, akár a Fideszt tekintjük. Amellett, hogy Tőkésnek nem kell izgulni a bekerülés miatt egyértelmű lesz az is, hogy az erről a listáról bejutó képviselők az Európai Néppárt frakciójába fognak tudni beülni.

 Tőkés László jelenleg a volt '68-as diákvezérrel Daniel Cohn-Bendittel ül egy technikai frakcióban, mert a PD-L megakadályozta, hogy az általuk szélsőségesnek titulált Tőkést felvegyék az ENP frakcióba. (Jellemző, hogy a román sajtó úgy interpretálta az összefogást is, hogy az RMDSZ a radikálisok felé nyit.) Ugyancsak nagy nyertese lehet ennek az összefogásnak a Fidesz is Brüsszelben. Egy jó itthoni és határon túli szerepléssel akár 20-21 magyar nemzetiségű képviselője is lehet az ENP frakciónak, ami igen nagy súlyt eredményezne a frakción belül.

 Ki tudja merre?

 És álljon itt a végén egy olyan igazi asztrológikus-politológusos befejezés: Az összefogásnak nem tudjuk mi lesz az eredménye. A nagy kérdés csak június 7-én, az urnák és a pecsételő párnák magányában fog eldőlni.