A CFR 1907 Cluj futballcsapatának szerda esti vereségével csúfos kudarcot vallott a Reakció háromfős kolozsvári különítményének elkeseredett kitörési kísérlete a magyar nemzeteszme új alapokra helyezésének irányába. Az újabb vesztes meccset követő válságunk azonban rövid ideig tartott, hisz’ a stadiont elhagyóban megpillantottuk a csődületben araszolgató Dacia Logant, annak ablakában pedig a kolozsi parasztjainak integető Traian Băsescut, Románia államelnökét. Bár addig is fontolgattuk a most vasárnap esedékes román választások reakcionális beharangozását, kósza gondolataink abban a pillanatban Akarattá nemesültek.

 Băsescu még jó egy évig nyugodtan trónolhat a Cotroceni-palotában, a hivatalosan nem pártpolitizáló államelnök azonban így is teljes versenysúlyával kavar a kampányban. Ha már Dacia Logan: pár napja nagy csinnadratta közepette ült át hivatali luxuskocsijából az ország emblematikus gépjárműjébe, hogy a Zemberek Elnökeként a gazdasági válság közepette szimbolikusan is a hazai ipart támogassa. Az sem véletlen, hogy szerda este igyekezett ott lenni a pártja bástyájának számító Kolozsváron, az erdélyiek szívének kedves vasutascsapat BL-mérkőzésén.

Szeku vs. Szeku
Márpedig Băsescunak van mit felkötnie, ha saját jelöltjét szeretné megbízni a kormányalakítással: pártja, az Európai Néppárt szekustagozata (PD-L) a legutóbbi közvéleménykutatásokban fej-fej mellett áll (32-35%) a modern szociáldemokrata értelemben vett szekusokkal (PSD). A román és a magyar politika közt a sok balkáni hasonlóság mellett a leglényegesebb különbség épp ez, ti. hogy odaát a pártpaletta csaknem minden szereplője az utódpárt – sokak szerint meg egyenesen a Securitate – köpönyegéből bújt elő. Akár formálisan is (mindkét nagy párt a Nemzeti Megmentési Front nevezetű forradalmi munkás-paraszt alakulatból képződött), akár vezető politikusaik előéletét tekintve. Ez legkevésbé még talán a liberálisokra igaz, no meg persze az RMDSZ-re – bár egy vérbeli empépés nyilván baltát állítana a hátunkba e meggondolatlan kijelentésünkért. A sokszor leírt – s az elmúlt másfél évben kisebbségben kormányzó – liberális párt (PNL) egyébként erős kormányhajrával, a tanárok bérének 50%-os felemelésével és a nyugdíjasok körbeudvarlásával húsz százalék fölé tornázta fel magát a közvéleménykutatásokban. Mindezt a világgazdasági válság kellős közepén, s a román elemzőkben görcsös zokogást kiváltóan idézve fel 2002 Magyarországának kísértetét. Pillanatnyilag a PSD-nek látszik állni a zászló, a román Zárug Péter Farkasok viszont már ki is derítették, hogy ha a hétvégén nagy hideg lesz, az inkább a PD-L-nek kedvez majd. A tét mindenestre nagy, amit az utcákon – néha még kis falvakban is – feltűnő vörös és narancssárga aktivistahadak látványa csak megerősített. A PSD pedig oda is elmerészkedett, hogy az Érmelléken magyar nyelvű plakátokkal kampányoljon egyébként román nemzetiségű jelöltjeinek.

„Most még megúsztátok!”
 Különítményes gépjárművünkkel magyarlakta területeken áthaladva azért természetesen az RMDSZ zöld színét ítéltük uralkodónak. Ezúttal egyébként nem kísérik apokaliptikus jövendölések a kampányt a magyar képviselet megszűnéséről, és már messzinek tűnik Traian Băsescu cinikus mosolya is, mikor a tavalyi európai parlamenti választások után a kamerák előtt azzal fogadta a hozzá látogató RMDSZ-küldöttséget: „De dată astă, aţi scapat!” (Most még megúsztátok!). A magyar érdekvédelmi szövetség/hiteltelen egységretorikába csomagolt képviseleti monopólium (a kívánt rész aláhúzandó) tehát viszonylagos bizalommal tekinthet a választások elé, annak ellenére, hogy a most bevezetett egyéni választókerületi rendszer természeténél fogja rontja a magyar képviselet esélyeit. Vélhetőleg nem fognak túl sok vizet zavarni a nyári helyhatósági választásokon pozdorjává zúzott Magyar Polgári Párt függetlenként induló jelöltjei sem – igaz, értékes töredékszavazatokat csenhetnek el az RMDSZ-től. Az öt százalékos buktatót kikerülő ún. alternatív küszöböt viszont eleve Markóék brusztolták ki maguknak Bukarestben, és az egyéni választókerületek megrajzolásánál is sok helyen sikerült a ceruzát a megfelelő irányba kanyaríttatni Erdély térképén. Kérdés, hogy az egyébként nagyon fegyelmezettnek számító magyar választók a rekord alacsonynak jósolt országos részvételi arányt felülmúlóan járulnak-e ezúttal is az urnákhoz. Mi a magunk részéről Kolozs megye 10. sz. képviselőházi választókerületét (Kalotaszeg) figyeljük majd árgus szemekkel, ahol a Nemzeti Munkapárt Romániai Magyar Demokrata Szövetség színeiben gróf Bánffy Miklós Máté András verseng majd választói kegyeiért.

Mindenki mindenkivel
 S hogy mit hoz a hétfő reggel, a gyulafehérvári népgyűlés 90. évfordulója? Koalíciós latolgatásokba egyelőre több okból sem érdemes belevágni. Az igazán románosra sikeredett új választási rendszer számos aknát rejt, a töredékszavazatok kiszámítása-elosztása például leginkább egy kenósorsoláshoz hasonlítható. A Bundestag nemrég Bukarestben járt alelnöke megrökönyödve nyilatkozta, hogy senkit nem talált, aki épkézláb módon el tudta volna neki magyarázni a rendszert. Nyilván sok múlik azon, hogy ki végez az első helyen (abszolút többséget egyik párt sem fog szerezni), ugyanakkor Románia elnökének elég széles a mozgástere abban, hogy kit kér fel kormányalakításra. Még ez sem jelent azonban semmit, mert az isztambuli rabszolgavásárok a skandináv üzleti etika szabályai szerint működtek a bukaresti politikához képest. Szalonképesen úgy fogalmazhatnánk: mindenki mindenkivel koalícióképes. Alapvetően mégis két forgatókönyv létezik: vagy hivatalosan is összefekszik a takaró alatt eddig is matató PSD és PNL, vagy pedig helyreáll a két éve felrobbant D.A. szövetség (PD-L-PNL). Băsescu nyilván ez utóbbi irányba paszírozza majd a két illető pártot, már csak saját újraválasztási esélyei miatt is. Ráadásul a korábbiakhoz képest az ádáz ellenfelekké vált két egykori koalíciós partner meglepően kesztyűs kézzel bánt egymással a kampányban. A gigászok küzdelmének farvizén az RMDSZ bevonása az új kormányba leginkább akkor képzelhető el, ha valamelyik nagy párt a másikhoz képest nagyon jól szerepel és már csak egy kis pártra van szüksége a parlamenti többséghez. Ez most kevéssé tűnik valószínűnek. Az a forgatókönyv pedig, hogy az eddigiekhez hasonlóan a nagyok csak úgy a két szép szemükért bevennék a partiba az RMDSZ-t, még kevésbé. Románia tavaly óta EU-tagállam, s a továbbiakban nincs szüksége a nyugatiakat megkönnyeztető kirakat-nagylelkűségre a magyarkérdésben.

 Szlovákia már bizonyított e téren.