
Mindez – bár a magunk részéről a keményebb dolgokat kedveljük, és a Playboyon meg a többi hasonló lapon csak kacagunk – több kérdést is felvet.
Először is azt: Ön miért klikkelt ide? Önt tényleg érdekli egy öregecskedő miniszterelnök-feleség pucéran? A válasz természetesen: igen. Be kell valljuk, minket is érdekelne, ezért mi is megnyomtuk volna a tovább gombot, ha nem mi találjuk ki az egész marhaságot az imént, körömvágás közben. Szerencsére nem vagyunk egyedül, e poszt minden bizonnyal ott szerepel majd e blog legolvasottabbjai közt. A helyzet az, hogy Ön is, mi is gusztustalan perverz állatok vagyunk. Kukkolók. Sőt, a jelen esetben gerontománok.
A másik, fontosabb kérdés az, hogy mennyire torzítja el a kattintásszám növelése iránti vágy az internetet? Bizony erősen. A jelentősebb orgánumok külön embert alkalmaznak arra, hogy az blikkfangos címeket találjon ki az egyes – sokszor dögunalmas – cikkeknek. A hirdetőket érdeklő statisztikákban ugyanis a látogató- és kattintásszám szerepel, azt pedig, mivel az olvasók sok esetben máshol elhelyezett linkről jutnak el egy adott oldalra, nagyban befolyásolja a cím. Önök idekattintottak volna, ha e bejegyzés „A címadási gyakorlat hatása az internetes orgánumokra” címet viseli? Ha nem, vajon Önök a felelősek, vagy a genyó média?
Végül az utolsó kérdés: mikor viszik el bilincsben a Heti Válasz Online szerkesztőségét, amely a minimális jóízlésre is fittyet hányva a végletekig fejlesztette a hülyecímadás gyakorlatát?
Ha Dobrev Klára mégis vetkőzne a júliusi Playboyban, akkor mossuk kezeinket, nekünk ahhoz semmi közünk. Véletlen egybeesés, akaratlan ráhibázás, a sors fintora stb. Minket ne hibáztassanak. Viszont küldhetnének a szerkesztőségbe egy példányt a nevünkre.
Az utolsó 100 komment: