Nem lett igazunk, és milyen jó ez ilyenkor.
Mások ellenben előre ittak a medve bőrére és barkácsoltak a MovieMaker-rel, köszöntve az új elnököt. Vagy nagyon gyorsak voltak. Most meg éppen koncert megy a Concorde téren, az NS Tv (a Sarkozy-honlap kicsit nagyzolós házitévéje) élőben közvetíti. A május 16. után elnökké váló ember éppen a Champs Elysées-n lévő, igen exkluzív Fouquet's-ban piszkálja ki az osztrigákat a foga közül. Van emberünk az űrben, Párizsban, már csak az ENSZ-ben kéne. (Utóbbi kijelentés a tiszai kismagyar provincializmus helye. Szarik Sarkozy belénk, és igaza van.)
Amiről a magyar sajtóban kevés szó esett. Ha a voksok földrajzi megoszlását nézzük, jól látszik, hogy Sarkozy elsősorban egy virtuális Le Havre-Marseille-vonaltól keletre, északra tarolt elsősorban (és a baloldal megújításáról beszélő szocialista politikusoknak észben kell tartaniuk, hogy erős pozíciói lettek a tradicionálisan baloldali nagyvárosokban és régiókban - még ha nem is nyert mindenütt, de korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy Pas-de-Calais-ban egy jobboldali nyerje az első fordulót). Ehhez képest meglepő, hogy Royal támogatói Közép-Franciaországban, délkeleten és az egyébként erős (katolikus) hagyományokkal bíró Bretagne-ban kerültek többségbe.
Meg olyan ősi francia szállásterületeken, mint Nicaragua, Japán és Bolívia.
Az NS Tv-n Enrico Macias, a borzalmas mediterrán dallamok sztárja csap éppen a húrokba.
Egy komoly érv Royal mellett.
