Valóban visszaszorul a történelemoktatás? Mit lehet kezdeni az áltudományos nézetek terjedésével? És mit tegyünk a történelmi kultúrharccal? A középszintű humán oktatásról vitatkozott Salamon Konrád történész és Kojanitz László, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet projektvezetője a Magyar Írószövetség budapesti székházában november 26-án a KultúrRing vitasorozat keretében. Tudósításunk.
„Vajon a történettudomány nem tiszta tudomány, hanem értékrend és világnézet kérdése?” – tette fel a kérdést Hörcher Ferenc moderátor. Salamon Konrád szerint a tankönyvíróknak meg kellene fogadniuk a történész Ranke tanácsát: a történész ne ítélkezzen. Hörcher szerint viszont ez a 19. századi pozitivizmus megközelítése, de mi a helyzet a 21. században? Salamon erre úgy reagált, hogy például Hitler és Sztálin esetében azért legyen ítélkezés, hiszen „szélsőjobbos és szélsőbalos tömeggyilkosokon nincs mit vitázni”. Szerinte a történettudomány félig irodalom is, hiszen nem mindegy, hogy egy poharat „félig üresnek vagy félig telinek” írnak le. Hörcher Ferenc szerint nyugaton lezajlottak a kortárs történelmi kérdések tisztázásai, de Salamon Konrád szerint ez a nyugat szerencséjét bizonyítja, mivel ott 1945 után középpártok demokráciája épült fel, míg itthon ennél jóval nehezebb volt a helyzet.
„És az 1989 óta eltelt 25 év nem volt elég a tisztázáshoz?” – kérdezett vissza Hörcher Ferenc, mire Kojanitz László úgy reagált: valódi történelmi és ideológiai alapok nélkül határozták meg saját világnézetüket a rendszerváltó pártok. Salamon Konrád szerint több évtizedes magyar tapasztalat a családban hallott és az iskolában tanított történelem különbsége, ami még ma is megtörténhet, ha például egyes témákban szélsőséges meggyőződésűek a szülők. És vannak történelmi figurák, akik kimennek a divatból: „Dózsa Györgyöt régen felértékelték, de az idei, 500. évfordulón elhallgatták”. Salamon másban is visszautalt az 1989 előtti rendszerre: „unikum volt a magyar kommunizmus a nemzeti gondolat elnyomásával, hiszen a szomszédos országok nacionálkommunisták voltak”. Kojanitz László hozzátette: ma is keveset tudunk a szomszéd országokról, a saját identitáskérdéseikről. Kojanitz leszögezte: a politikai viták ellenére a kerettanterv 80-90 százalékban nem változik. „Inkább szimbolikus dolgokon vitatkoznak kultúrpolitikusok, hogy a választóiknak bebizonyítsák, kultúrpolitikát csinálnak.”
Rajcsányi Gellért tudósítását híroldalunkon olvashatják.
