A Rádió. A Corvin-köz. A Köztársaság tér. Egyikhez sem kell tíz percnél többet sétálnom, ha elindulok itthonról. Ha végigtekerek a Bérkocsis vagy a Vas utcán, körülvesz a történelem: még ma is számos homlokzat őrzi '56 golyózáporos őszének emlékét. A fenti fotóra a Fortepan '56-os archívumát nézegetve akadtam rá. A kép a József körúton készült, a Rákóczi téri villamosmegállóban – a kiégett villamos mögött, a bal felső sarokban látható (erkélyes) első emeleti lakásban működött a Reakció című havilapunk szerkesztősége. Korábban az UFi is a Józsefvárosban, a Baross utcában talált otthonra, a Reakció pedig a Rákóczi tér elhagyása után is maradt még a VIII. kerületben, a Múzeum utcában.
A Fortepan '56-os fővárosi fotói közül minden második-harmadik Józsefvárosban készült, ezek közül álljon itt néhány kedvencem:
Pollack Mihály tér, a háttérben a Magyar Nemzeti Múzeum hátoldala
Blaha Lujza tér, Nemzeti Színház, háttérben a Népszínház utca torkolata
Üllői út, Iparművészeti Múzeum, előtte egy szovjet T-34/85-ös harckocsi
Köztársaság tér, pártszékház
Corvin (Kisfaludy)-köz
József körút, Szabad Nép Székház, háttérben a Nemzeti Színház
József körút az Üllői úti kereszteződés felé nézve
Rákóczi út, Szent Rókus-kápolna
Kálvin téri tűzfal vörös csillaggal
(nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ez a tér józsefvárosi csücske)
Kálvin téri tűzfal vörös csillag nélkül,
Ruszkik haza! felirattal
A modern magyar történelemből az '56-os szabadságharcunk áll a legközelebb a szívemhez. Ráadásul '56 nem csak nekünk fontos, de talán az egyetlen olyan pozitív momentuma a magyar XX. századnak, amit világszerte ismernek és elismernek. Kedvenc személyes történetem, amikor a feleségemmel nászúton voltunk, és a nyitvatartási idő után értünk egy kaliforniai ferences rendházhoz. Az épület kertjének bejárata előtt egy idős szerzetes ült, tőle kérdeztük, hogy bemehetnénk-e még körülnézni. A segítőkész atya megkérdezte, hogy honnan jöttünk. Amikor elmondtuk, hogy Magyarországról, felállt a székéből, kihúzta magát, és azt mondta:
„Édesanyám arra tanított, hogy mindig álljak fel, ha magyarokkal találkozom, mert minden tiszteletet megérdemelnek '56-os kiállásukért a szabadság mellett.”
Éppen ezért érzem úgy, hogy nagy tartalékai vannak még az '56-kultusznak. A Szabadság, szerelem nem volt ugyan rossz film, de nem sikerült úgy megfognia a pesti srácok hősiességét, mint például ahogy a Véres vasárnap bemutatta az írek küzdelmét az angolok ellen. De '56 őszének eseményei tökéletesen alkalmasak akár egy FPS-játék (vagy legalább egy kiegészítő) keretének is, mint ahogy egy önálló múzeumot is megérdemelne a forradalom és szabadságharc – ahol lehetne tankra mászni, Molotov-koktélt dobni, és az iskolai csoportok megismerhetnék a szovjet világbirodalom ellen fegyvert fogó hősöket.
Addig is, míg elkészül a Nagy Film a pesti srácokról, hallgassuk meg együtt régi kedvencemet, az Avanti ragazzi di Budapest című olasz dal Aurora-féle változatát:
*
(Fotók: Fortepan)
