Két évvel ezelőtt sokkal melegebb időnk volt, igazi bársonyos őszi este. A Kossuth téren jóval többen gyűltünk össze, mint előző nap, a szemerkélő esőben. Valahogy furcsán keveredett a fesztiválhangulat (sok-sok fiatal, beszélgető csoportok, rég nem látott ismerősök) az ugye-ezt-nem-lehet-megtenni-következmények-nélkül feszültségével. Az össznépi elkúrtad, elkúrtad! vagy a Gyurcsány, takarodj! skandálásban is legalább annyi volt az életöröm, mint az indulat. A levegő legalább annyira volt reménnyel tele, mint felháborodással. Senki nem tudta, mire várunk, de mindenki érezte, hogy valaminek történnie kell. Muszáj. Addig meg jó ott a téren.

 Barátnőmmel pár perccel azelőtt indultunk haza, hogy a tv-székházhoz vonult volna a tömeg. Mikor hazaértem, már jöttek a telefonok, hogy a Szabadság téren áll a bál. Gondolkodtam, hogy visszamegyek, aztán otthont maradtam. Barátaim tudósítottak telefonon, hogy mi történik, no meg a Hír TV-ben és az Indexen követtem az eseményeket. Az egész petíció-beolvasósdi abszurd anakronizmusnak tűnt elsőre (emlékszik még valaki, mik voltak Toroczkaiék követelései?), de aztán érezni kezdtem az erőt az egész helyzetben. Ezzel a videóklippel jóval később találkoztam, de jól visszaadja a szeptember 18-ai éjszaka sodrását (eredetileg csak ebből állt volna a bejegyzés, de aztán nem bírtam megállni - túlírtam):

 Tudom, rendőrökre támadni, térkövet felszedni, székházkaput betörni köztörvényes bűncselekmény. A székházostromra mégsem tudok úgy gondolni, mint ha csak úgy, egy semmilyen őszi estén, minden előzmény nélkül támadtak volna focihuligánok a magyar közszolgálatiság szentélyére. Úgy érzem, hogy egy, a személyes hatalmi ambícióinak és pártja érdekeinek nemzete (lsd. köztársasága) sorsát alárendelő miniszterelnök árulása sokkal súlyosabb bűn, mint az általa kiváltott, cinizmusával még tovább tüzelt vandalizmus és erőszak. A székház ostromlói közül sokakat utolért a törvény, sokakat pedig nem. Gyurcsány Ferenc a mai napig miniszterelnök.

 Nagyon érdekelne, milyen nyomot hagyott 2006. szeptember 17-18-a Gyurcsányban. Mert ha a tévéostrom volt a Magyar Köztársaság legsötétebb éjszakája, akkor a Magyar Köztársaság legsötétebb nappala nem lehetett más, mint a „nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére” időszaka. Eltesz-e a családi albumba néhány képet 2006 emlékezetes őszéről? És mit mond majd húsz év múlva, amikor 2006-hoz érnek az album nézegetésével, és az unokák megkérdezik, hogy mi volt ez, Feri papa? Látod, kis unokám, a papa miatt volt az egész?