Egy spanyol férfi sikerrel perelte be a Google-t, amiért évtizedes tartozásait és ezzel kapcsolatos árverési ügyeit dobta ki a nevére a kereső. Az ügyben az Európai Bíróság május közepén kimondta, hogy a férfi jogosan kérte a találatok eltávolítását. A Google-hoz azóta tízezernél több törlési kérelem érkezett, és már űrlapot is rendszeresítettek erre a célra. Eljött az internetes cenzúra kora, és előbb-utóbb kitöröljük az internetet? Vagy egy normális társadalomhoz hozzátartozik, hogy az emlékezés szelektív? Riportunk a felejtés – pontosabban az elfelejtődés – jogáról.

Az, hogy az internet korában máshogy működik az emlékezet, nyilvánvaló. Hogy ez jó-e, vagy rossz, az már kevésbé. A téma egyik oxfordi szaktekintélye, Viktor Mayer Schönberger az ítélettel kapcsolatban azt írta a Guardian-ben: sem a sajtószabadság, sem a keresőprogramok nem fognak megszűnni emiatt. Szerinte látni kell, hogy az emberek nem ugyanazok, mint évekkel ezelőtt, a Google viszont ugyanolyan élességgel, az emlékezet tompító jellege nélkül hozza vissza a múltbeli eseményeket, adatokat. A digitális memóriának köszönhetően a „múlt elkezdett követni” minket, ami ellehetetleníti a felejtést – fejti ki Mayer Schönberger. Ha valakit „megguglizunk”, akkor csak információ-töredékeket kapunk róla, ami bizony félrevezető lehet, így tévesen alkothatunk ítéletet. Szerinte a társadalomban fontos a felejtés, mert az kell a megbocsátáshoz. „Ha nem tudunk felejteni, akkor olyan társadalommá válhatunk, amely nem tud megbocsátani” – írja a professzor.

Most úgy tűnik: a törlési kérelmek mérlegelésével elsősorban a Google dönti majd el, hogy az érzékeny kérelmezők közül kit fogunk elfelejteni és így kinek fogunk megbocsátani.

Bakó Bea riportját Jog.mandiner oldalunkon olvashatják.