Így szombat éjfél felé, amikor ezt írom, és amikor az összes létező híradó visszanézése miatt vagy nyolcszor hallottam Harangozó Tamástól, hogy „a kialakult helyzetben”, amikor alacsonyan szállnak a minőségi állami szolgáltatásokra szuperérzékeny blogbejegyzések, amikor tán csak az nem ír kormánylemondatós tweetet, akinek nincsen twittere, szóval most a Petőfi havában keletkezett feszkó vége felé érdemes azért megállni egy ásónyomnyira.
Kiemelten durva 48/72 órán van túl az ország érintett fele, ráadásul a hírek minden létező ingerküszöböt elértek, hiszen a hírverseny két csúcsragadozója, a hétköznapon is bármilyen más témát maga mögé utasító hírtípus, az időjárás és a baleset/közlekedés nászából születtek. Az érdeklődés tetőzésén, a medrükből kilépő kommentfolyamokon nincs mit csodálkozni. A katasztrófahelyzet kezelése legalább annyira érdekes, mint a sajtó és az online közönség viselkedése, így a komplett ügyhöz összesen öt megjegyzésem van.
EGY. Ahogy a számlálók mostani állását nézem, szombat éjfélig durván 15.000 segítségre szoruló utast és 4.000 beragadt gépjárművet szabadítottak ki a mentőegységek. Vagyis valóban elég sok embernek volt szar estéje. Az MTI 14-én 10:20-kor adta ki az első havazás miatt történt balesetről és útzárról szóló hírt, a zalai tömegkarambol is 11:00 körül következett be, tehát ha innen számítom a sztorit egészen odáig, hogy szombaton délután öt órára szedték le az utolsó veszteglő járművet is az M1-esen az út közepéről, és eddigre nagyjából az ideiglenes melegedők is kiürültek, akkor azt lehet mondani, hogy a közlekedés legkritikusabb helyzetén bő 50 óra alatt sikerült úrra lenni.
Vágom nem is kissé, hogy így nem illik hozzáállni, és itt most felháborodottan kéne vernem az asztalt, de csendben jelzem, hogy ennyi idő alatt 4000 járművet kimozdítani, letakarítani az útból: vállalható. Ez nem jelenti azt, hogy ennyi idő alatt minden helyreállt volna, de ilyenkor első az élet- és vagyonvédelem, amiben a hatóságok a nehézségek méretéhez képest gyorsan jártak el.
KETTŐ. Pintér Sándor nyilvánosság elé állásának késlekedése tény: a belügyminiszter pénteken kereken 11:00-kor állt elő a riadóval, noha a BM első közleménye szerint az operatív törzset már csütörtökön összehívták. A teljes hatósági tétlenség persze a legnagyobb kamu, ami az éterben terjeng. A katasztrófavédelem honlapján péntek reggel 7 óra előtt megjelent hír szerint „a hivatásos katasztrófavédelmi erők 920 fő 209 eszközzel, a rendőrség 412 fővel és 189 eszközzel, a honvédség 12 fővel és 6 eszközzel, az önkormányzati és önkéntes tűzoltók 296 fővel és 65 eszközzel, a polgári védelmi szervezetek 8 fővel, valamint a mentők 174 fővel és 69 eszközzel, a közútkezelők 660 fővel és 635 eszközzel, a polgárőrség 74 fővel és 30 eszközzel, a karitatív szervezetek 24 fővel és 4 eszközzel vettek részt az elmúlt 24 órában a téli időjárással összefüggő káresetek felszámolásában″. De az MTI-ből is visszafejthető, hogy a megyei szervek a legelejétől ott voltak a fronton, még akkor is, ha a létszámnövelésük lassabb ütemben ment a kelleténél.
Mivel csütörtökön 16:41-kor jött ki az ORFK első konkrét utasítása, hogy aki teheti, már ne induljon útnak, szerintem a realitásokat figyelembe véve a riadót is ekkor kellett volna elrendelni. Tizennyolc órával korábban.
Ahogy visszaolvastam a híreket, a honvédség 14-én este szállt be a mentésbe az első lánctalpas járművekkel. A szabadtéri állami rendezvényeket 14-én kereken 23:00-kor mondták le. Mindkettőnek hamarabb kellett volna bekövetkeznie.
HÁROM. A katasztrófahelyzetnek köszönhetően a politikai kommunikáció és a blogos szféra is virágzásnak indult. Az mondjuk várható volt, hogy Török Zsolt és Szanyi Tibor fullba' nyomják a kretént, de meglepett, hogy milyen fordulatszámra pörgött a fikavető péntek délelőttre.
A BM szemantikai kérdéseket felvető SMS-e és Semjén Zsolt lóhátas jelenete (melyre semmilyen elfogadható magyarázat sincsen) mondjuk olaj volt a tűzre, de láthatóan sokezres létszámmal, fél napja erőn felül dolgozó rendőrök és katonák buzerálása, meg ilyen nyilatkozatok kiadása, hogy „Az elmúlt 36 órában magára maradt Magyarország!” (MSZP) a legsötétebb kampányszlogeneken is túltettek.
NÉGY. Nem, nem állja meg a helyét a 2006. augusztusi összehasonlítás, akárhogy is sulykolja az Index egyik-másik szerzője. Vagy bárki. A huszadikai esetben az állam a saját maga által szervezett rendezvényre hívta polgárait, de nem tájékoztatta őket arról, hogy életveszélyes viharnak lesznek kitéve.
Ezzel szemben a mostani esetben a következő kulcsszavakat találtam a hírekben: „sarkvidéki eredetű hideg”, „lehulló friss hó mennyisége helyenként meghaladhatja a 10-15 centimétert” (március 12.) illetve „erős hidegbetörés" és „utazás előtt mindenképpen tájékozódjanak” (március 13.) valamint „Húszcentis hó, százhúsz kilométeres erősségű szél is várható” (március 14. reggel hat óra).
Érdekesség: beszéltem a természeti csapásokkal sokkal jobban megvert USA-ban élő ismerősömmel, aki azt mondta, hogy ott a legtöbb gond rendre a lakosok fegyelmezetlenségéből adódik: havat/vihart leszarja, útnak indul, szabálytalankodik, beszól. Így ott például iszonyat pénzbüntetéseket szabnak ki olyanokra, akik nem engedelmeskednek a hatóságoknak: a tiltás ellenére indulnak el, vagy blokkolják a leállósávot stb. Észak-Karolinában 1000 USD büntetés jár annak, aki hurrikán idején kimegy az utcára. New Jersey-ben 2000.
Na most elképzelem, hogy ha itthon megpróbálkoznánk azzal, hogy ilyen komolyan vesszük a szükséghelyzetet – például a Narancs esemény utáni bölcsességének szellemében már szerda este utakat és autópályákat zár le a rendőrség –, feltehetően pár óra alatt önkényuralom miatt szirénáznának.
ÖT. Az „Ez az ország nem működik!″, „Na tessék, Magyarország megint bizonyított!″ és annak bé verziója, a „Na tessék, megmondtam, hogy itt nem lehet élni!″ szólamok hangoztatóinak üzenem, hogy pontosan ugyanez a vihar, ami rajtunk keresztülment bizony hazavágta Franciaországot is: Nord-Pas-de-Calais és Pikárdia térségében a hótorlaszok miatt 170 kilométeres kocsisorok álltak be, Manche megyében 700 jármű vesztegelt az utakon 24 órát, Párizs térségében szerda reggel 360 járat közül csak 10 indult el. Belgiumban összesen 1.600 kilométernyi dugó alakult ki, és Dél-Angliában is szép számú autós éjszakázott a hó fogságában.
Én személy szerint hasonló okból szoptam végig egyszer egy hétvégét Finnországban. Ami nem azt jelenti, hogy mi finnországi szinten teljesítünk, tehát a mi helyzetünkkel minden rendben van, de a hóvihar az mindenhol hóvihar, akkor is, ha lézerkarddal, vagy halálcsillaggal megyünk neki, az a tetves hó bizony gondot fog okozni.
Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a posztot kísérő borzalmas képek! Ja, nem nálunk készültek, hanem az említett USA-ban és Franciaországban. Bizony.
Lám, micsoda szar helyek azok is.