Kinek Hunter S. Thompson, kinek a redneckek. Kinek Madonna, kinek Schwarzenegger. Kinek a Harvard, kinek El Paso. És még annyi minden kerülhetne a listára, annyiféleképpen meg lehetne közelíteni ezt az ismeretlenül is annyira ismerős nagy testvért. Az elnökválasztás napján nekünk ez Amerika. És nektek?

*

Szilvay Gergely

1. Jack Kerouac: Úton, Hunter S. Thompson.

2. Bay area thrash metal.

3. Twin Peaks, Keresztapa, Die Hard-trilógia.

4. Madártávlatból a parázsló hamura emlékeztető nagyvárosok.

5. A Big Boy mozdony.

*

Joób Kristóf

1. Plebejus álom, a konyhában is.

2. Az eredendő hit, erő és összetartás, ami felhígult, beszennyeződött.

3. Nincs olyan, hogy nincs Leitkultur, a kérdés mindig csak az, hogy
melyik.

4. Ízléstelen autók.

5. Sokkal több, mint aminek elsőre látszik: a görcsösen egyen-szalonbalos
nyugati szellemiség itt még mindig nem egyeduralkodó.

*

Robin Masters

Mihály Kováts

Gary Gaines

Mark Salter

Sal Paradise

*

Techet Péter

Történt valami?

Az Amerikai Egyesül Államoknak vannak elévülhetetlen érdemei a kommunizmus legyőzésében – bar egy percig se gondoljuk, hogy a kommunizmus ellen morális okokból vagy a kelet-európai népek iránti szolidaritásból harcolt volna –, de mára véget ért a hidegháború, és kommunista veszély se Magyarországon, se a nagyvilág nagy részén nem fenyeget. Azok az okok, amiért esetleg 1989 előtt egy tisztességesebb kelet-európai értelmiségi – lett légyen a kommunista rendszer bal- vagy jobboldali kritikusa – a mindenkori republikánusoknak szurkolt, mert őtőlük volt várható, hogy nem Jimmy Carter-i naivítással nyalnak be mindent, amit a szovjetek megígérnek, mára okafogyottá váltak. Vagy netán Mitt Romney-tól reméljük, hogy megdönti az észak-koreai rezsimet?

Az amerikai választások egy másik okból is kevésbé jelentősek, mint egykoron. Az USA ugyan megnyerte a hidegháborút, de a kétezres évektől – Oroszoroszág újraerősödése, Kína növekedése, a dél-amerikai különutas politikák sikere, stb. okán – egyértelműen veszített nagyhatalmi kizárólagosságából, így ma már nem mindent eldöntő pozícióban van. Ennek megfelelően csökken is az érdeklődés az iránt, hogy egy ígéreteit nagy részben nem teljesítő, érdemtelenül béke Nobel-díjas politikus vagy egy tőzsdespekulációkon meggazdagodott és a válságért felelős bankok támogatását maga mögött tudó szépfiú nyeri-e a novemberi elnökválasztásokat.

Európában – ahol a föderációt éppen azon körök támadják, amelyek eközben nem szorgalmazzák az USA feldarabolását is – szintén halvány az érdeklődés. Romney bizonyosan számíthat a szabályozatlan piac híveinek és a svájci vagy luxemburgi banktrezorok őreinek a támogatására, de Obamáért se jönne össze annyi ember, amely négy évvel ezelőtt – amúgy nevetséges naivitással – messiásként köszöntötte Berlinben az akkor még csak elnökjelölt Obamát.

Engem legalábbis felettem nem foglalkoztatnak az amerikai hírek, és bizonyosan több időt töltöttem a francia elnökválasztásokkal, az ottani vitákkal vagy akár a nemrégen lezajlott stuttgarti – és a konzervatív zöldek sikerét hozó  – főpolgármester-választással. Talán az északkelet-európai régión kivül az Egyesült Államok az az ország, amelynek történései sohasem kötöttek le. És mivel a mostani elnökválasztás alapvetően az amerikai belpolitikai kérdésekről szól, meghagyom azoknak a döntés és érdeklődés jogát, akiket érint az amerikai adó- vagy egészségügyi rendszer. Az, hogy a magyar jobb- és baloldal bizonyos köreiben mégis jelentős érdeklődés mutatkozik a téma iránt – és a többség (hasonlóan az ATV szellemi holdudvarához) Mitt Romney-nak szurkol – legfeljebb egyfajta rosszul értelmezett meghaladása – azaz sokkal inkább bizonyítéka – a magyar szellemi élet provincializmusának.

*

Bakó Bea:

Huckleberry Finn

Winnetou

Mickey Mouse

Homer Simpson

Forrest Gump

*

Old Europe

Ha megnézed az internetet, minden releváns oldalnak az USA-ban van a központja, és ez nem véletlen. Amerika a pragmatizmus, és nem a teóriák földje volt, és az is marad.

*

Rajcsányi Gellért

1. Ron Swanson, ahogy a Városfejlesztési Osztályban egy szendvics segítségével elmagyarázza egy kislánynak, mi az állam, és mi az adó.

2. Jack Kerouac útja óceántól óceánig és vissza. És oda. És vissza. És.

3. Arnold Schwarzenegger útja Ausztriából Hollywoodon át Kalifornia kormányzóságáig.

2. Woody Allen útja New Yorktól New Yorkon át New Yorkig.

5. Neil Armstrong útja a Földről a Holdra és vissza.

*

Hercsel Adél

1. Anna Wintour

Kedves Uraim, teljesen egyértelmű, hogy a világ egy apró, 63 éves (de 40-nek is alig kinéző), tiszteletreméltó szőke hölgy kezében van. A Caesar, Napóeon, Hitler sor végén nem más áll, mint a legnagyobb diktátor, Anna Wintour, az amerikai Vogue főszerkesztője. Bármilyen hihetetlenül is hangzik, de tény, hogy amit most viselünk, amit ma szépnek és divatosnak gondolunk, az mind Atom Annának köszönhető, akinek egy szava romba döntheti a világ leghíresebb és legmenőbb divatházainak vezetőt is. A divat könyörtelen nagyasszonya senkinek nem kegyelmez. Akinek bubi frizurája, éjjel-nappal viselt fekete szemüvege és könyörtelensége lett a védjegye. Az újságíró családból származó „Tűsarkas Sztálin” már 20 éves korában tudta, hogy mit akar: ő akart lenni az amerikai Vogue főszerkesztője. Két évtized sem telt bele, míg kemény és végtelenül precíz munkával megszerezte az álommunkát, és az elmúlt 25 évben tökéletesen átszabta a divatvilágot.

The September Issue trailer

Nekem Anna Wintour stílusa és hatalma Amerika.

2. Nellie Bly

Minden idők legjelentősebb oknyomozó újságírója, aki egyben minden idők legjelentősebb női újságírója bármire képes volt, ha ki akarta deríteni az igazságot. Nellie Bly tehetsége már 16 éves korában megmutatkozott: a Pittsburgh Dispatch gúnyos, nőgyűlölő cikkére írt fölháborodott olvasói levele fölkeltette a lap főszerkesztőjének érdeklődését, aki azonnal föl akarta venni a laphoz a névtelen „kommentelőt”. Az árva „kislány” pár éven belül súlyos, tényfeltáró cikkeket írt az említett lap számára prostituáltakról, leányanyákról, és a gyári munkások embertelenül helyéz helyzetéről. Nellie 21 éves sem volt, amikor Mexikóba küldték: fél évig a mexikói nyomorról írt tudósításokat az amerikai lapoknak. 1887-ben New Yorkba költözött: onnantól kezdve nem volt megállás. Például képes volt beköltözni a Blackwell-szigeti női elmegyógyintézetbe, hogy riportot írhasson az őrültnek nyilvánított páciensek kínzásáról. Tényfeltáró írásai következtében alaposan fölülvizsgálták és a humanitás jegyében átalakították az amerikai egészségügyi intézményeket, főleg az elmegyógyintézeteket.

Nekem Nellie Bly bátorsága és hivatástudata Amerika.

3. Harper Lee

Pulitzer József kedvenc női újságíróját csak Amerika kedvenc Pulitzer díjas írónője követheti a sorban. Nelle Harper Lee Ne bántsátok a feketerigót! (To Kill a Mockingbird) című 1960-ban megjelent regénye a mai napig versenyre kelve a Twilligh-sagákkal és Harry Potterekkel, az egyik legolvasottabb regény Amerikában. Az amerikai kötelező olvasmányból 1962-ben sikeres, Oscar-díjat nyert film készült, Gregory Peck-kel az egyik főszerepben. Gyerekként Lee fiús lány volt, és igen korán kezdett el olvasni. Gyermekkori jó barátja Truman Capote, akivel később közösen is dolgoztak. Jogi tanulmányokat folytatott 1945-49-ig az Alabama Állami Egyetemen. Nem sikerült teljesítenie a jogi diplomára vonatkozó követelményeket, ezért 1950-ben New York-ba utazott, és az Eastern Airlines-nak dolgozott. Ezután hazautazott a családjához Alabama államába, ahol 1956 karácsonyán Lee barátai, Michael Brown és Joy Williams Brown egyévi bérének megfelelő pénzt ajándékoztak neki, hogy az írással foglalkozhasson. Az önéletrajzi élmények alapján született Feketerigó-regény gyermeki perspektívából meséli el fehérek és színes bőrűek parázs konfliktusát. Egy színes bőrűt vádolnak egy fehér ember meggyilkolásával. Vajon ki a gyilkos? Mi van, ha a gyerekek tudják és bizonyítják be az igazságot?

Nekem Nelle Harper Lee toleranciája és intellektusa Amerika.

4. Charlotte Simmons

„A Dupont Egyetem, ahol Amerika elit ifjai tanulnak, a gótikus tornyokat és a csodálatos pázsitot a történelem szelleme lengi be. Legalábbis így látja a gyönyörű és okos Charlotte Simmons, amikor elsőéves ösztöndíjasként megérkezik egy világvégi kisvárosból. Az egyetemi élet azonban meglepő felfedezéseket tartogat számára: az egyetem felső tízezerbeli diákjainak a szex, az alkohol és az öltözködés fontosabb a tanulmányoknál. Végül Charlotte is válaszút elé érkezik: hasonul-e az egyetemi világhoz, vagy kibontakoztatja saját erejét-ártatlanságát és a többiektől eltérő világfelfogását. Vajon egyetlen lány megválthatja-e az egyetemi világot?” Így foglalja össze az Én, Charlotte Simmons című regény fülszövege a címszereplő egyetemista lány történetét. Tom Wolfe, amerikai író, újságíró négy éven át kutatta a különböző amerikai elit egyetemek világát, és egyetemisták százaival készített interjút, hogy hiteles látleletet adhasson az amerikai egyetemista diákságról. Az izgalmas szociológiai vetületen túl Charlotte Simmons története arról tudósít, hogy mit kezd az ember magával az elvárások tengerében, küszködve a kapunyitási pánikkal és a beilleszkedéssel, amikor homlokegyenest más, mint a kortársai? Életszerű szituáció és mellbevágó konfliktus.

Nekem Charlotte Simons büszkesége és ereje Amerika.

5. Madonna

Háromévesen a nagymama konyhájában Madonna Like a Virgin című számára táncolni. Általános iskolában az Americal Life albumról angolul tanulni. A Rain miatt rövid hajat vágatni. Fölfedezni az Evitával az MTV-t. A Ray of Light-tal újra fölfedezni. Kamaszként, szakítás után egy csendes őszi délutánon a Power of Goodbye-t hallgatni. A pécsi osztálykiránduláson az első részegség és szabadság mámorában a Hung Up-ra kacagva, ugrálva táncolni. Az érettségi után fantasztikus Madonna koncert-DVD-kre tombolni. Az Erotica albummal mindenkor, minden téren inspirálódni. A Music kazettáját az első walkman-re föltenni, az első laptopon letölteni, onnan az első mp3-, majd ipod-lejátszóra áttenni. A „Nekem az Amerika” cikk írás közben a legújabb Madonnát, a Girl Gone Wild-ot hallgatni.

Madonna: Girl Gone Wild

Nekem Madonna örök megújulásában és összes dalában ott van Amerika.

*

Bakodi Péter

Elborult „evangéliumi keresztények”, Fox News, Glen Beck, Bill O’Reilly, Rush Limbaugh, Joel C. Rosenberg.

Vadnyugat, redneck, Wesco csizma, shotgun, pick up truck, Bud Light, Honey Boo Boo, white trash.

Kertváros, idill, nagy család, két kocsi, SUV, anyu otthon, baseball, hoki, amerikai foci, soccer, kosárlabda, high school, füvezés, bulik, egyetem, Yale, Harvard, Columbia, UCLA.

Keményen dolgozó blue collar munkásemberek, másod- és harmadállás, Obamacare, fast food, hétvégi barbecue mise után, este meccsnézés a tv-ben.

Maffia, drog, kartellek, El Paso, Breaking Bad, bandák, börtönök, Árja Testvériség, FBI, DEA, ’Please stop the engine!’, olaszok, John Gotti, Keresztapa, NYPD.

*

Pintér Bence

Nekem Amerika? Egy aspektusból korunk Rómája, jelenleg valahol a késői köztársaság korában.