Szombaton a Kossuth téren, a metrókijárat és a Parlament Cafe között egy hajléktalan Fedél nélkült árult. Amikor adtam neki pénzt, azt mondta: köszönöm, két napja ülök itt, azóta nem kaptam semmit – ekkor már majdnem egy órája tartott a Szolidaritás rendezvénye a téren. Aztán kommentálta tovább a szónokok mondandóját.

  A több ezer résztvevő élvezte a napsütést, a tüntetés meg csordogált a maga nem túl izgalmas medrében. Volt sok köztársaság, sok összefogás, kisajátított kokárda meg üldözött romák és nyugdíjasok. Nagyjából ennyi maradt volna meg bennem, ha nem lép fel Kornis Mihály: 

  „Kornis Mihály vagyok. Az az igazság, én nem szoktam politikai rendezvényeken föllépni, ez nem fordult elő az utóbbi 20 évben. Utoljára akkor voltam ilyenen, amikor még diktatúra volt. Azért vagyok itt, mert most megint diktatúra van! De nem hagyjuk, hogy diktatúrában éljünk újból! Az az igazság, hogy azért jöttem, hogy az egész országgal közöljem: vannak rendkívüli pillanatok. Amikor ezek a rendkívüli pillanatok eljönnek, azért vagyunk itt, akkor ki kell az embernek állni. Rendkívüli helyzetben nem az újságot kell olvasni, ha tudni akarjuk, hogy mi a helyzet. És nem a tévében mondják meg az igazságot!”  Érdemes megnézni-meghallgatni a komoly hozzáadott értékkel bíró előadásmódot is, a videón 58:33-nál lép színpadra Kornis:

  Először úgy értelmeztem az utóbbi 20 évet, hogy ez csak hozzávetőleges szám, Kornis a szocializmust azonosítja diktatúraként. Aztán leesett, hogy nem: Kornis szó szerint érti a 20 évet, s 1991-92-re hivatkozik, mint diktatúrára. 

  Kornis ugyanis (mások mellett a képen látható Radnóti Sándorral, Farkasházy Tivadarral, Konrád Györggyel, György Péterrel és Vitányi Ivánnal együtt) alapítója volt a Demokratikus Charta'91-nek. Sőt, nem csak alapítója: szóvivője. Így már érthető, hogyan került a diktatúra címkéje Antallék demokratikusan választott, rendszerváltó kormányára.

  Nem szeretnék belekezdeni az álszent Bárcsak Lenne Normális Baloldali Pártunk csasztuskába, hiszen nem vagyok közvetlenül érintett: aligha szavaznék baloldali pártra. A Szolidaritásnak azonban nem ez az első vállalhatatlan húzása: 2011. október 23-án, a 2006-os októberi események ötéves évfordulóján a Szolidaritás a rendőrökre emlékezve gyújtott mécsest, amire nehéz szavakat találni. Kornis nagypályás árokásói életműve pedig biztosítja, hogy amihez a nevét adja, ott jó eséllyel fog érvényesülni a „mi sokkal jobban gyűlölünk benneteket, mint ti minket” mottója.