Keserédes családtörténet Kelet és Nyugat térben és időben elmosódó határairól: a már itthon is vetített, Almanya – Willkommen in Deutschland című német film nem kevesebbel, mint a németországi török bevándorlás történetének bemutatásával próbálkozik meg 101 perc alatt. És sikerül is neki: a törökországi szegénységből a hatvanas évek NSZK-jába költöző több százezer vendégmunkás sorsa egy szeretetreméltó, családja megélhetéséért minden megalázó munkát büszkén elvállaló családapa történetében sűrűsödik össze – aki majd' fél évszázaddal később, immár nagyapaként úgy dönt, visszatérne ősei falujába. És vinné magával immár népes félnémet-féltörök családját is.
A több idősíkon játszódó történet nem fukarkodik sem a humorral, sem a megindító jelenetekkel: nem véletlen, hogy az érzelmes filmet német-török lánytestvérek, Yasemin és Nesrin Şamdereli rendezték. Az Almanya egyes jeleneteiben kedves iróniával fordítja ki a bevándorlókkal kapcsolatos előítéleteket a bevándorlók németekkel szembeni előítéleteire. A török gyerekek még otthon a nyugati Coca Colára vágynak, ugyanakkor attól rettegnek, hogy a hitetlen németek disznóhúst esznek, egy keresztre feszített férfihoz imádkoznak, és annak vérét isszák és húsát eszik a miséken. Ahogy Németországba érkeznek, ott viszont már ők követelik ki az értetlen szülőktől, hogy tartsanak karácsonyi ünnepet, és kapjanak tőlük becsomagolt ajándékokat.
Az Almanya számos szereplője alig néhány jól eltalált megszólalással sző kerek karaktereket és messzire vezető szálakat a család történetébe. A valós történelmi események és hétköznapi jelenetek bájos mágikus realizmussal keverednek. Az egy örökké félúton lévő országból elinduló, de sorsszerűen a Kelet és Nyugat közötti félúton is megrekedő, szétszakadófélben lévő család végül megtalálja a hazafelé vezető utat, hogy befejezzék nagyapjuk életművét.
A német filmvilág a Goodbye Lenin, A bukás, A mások élete és a nálunk épp bemutatott, balatonos Westwind után egy újabb remek alkotással dolgozta fel a saját országuk félmúltjának egyik meghatározó jelenségét. Továbbra is várjuk a magyar filmesek hasonló színvonalú, katartikus történeteit.
