Az új alaptörvény miatt aggódik az Amnesty International, mivel az szerintük ellentétes az emberi jogokkal. Az új alaptörvényről nekünk is megvan a magunk véleménye, de amit az Amnesty kifogásol, az pont tetszik benne. Mikor fogja harcos módon védeni a jogvédő szervezet a magzat jogait?

  A dagályos bevezetővel ellátott új alaptörvényt kissé fanyalogva fogadtam, nekem megtette volna a korábbi is, némi ráncfelvarrással. Arról nem is szólva, hogy az örök érvényűnek szánt alkotás éppen a kommunizmusra tett megjegyzéseivel hullott vissza a történelmiség és múlandóság profán valóságába.

  Az Amnesty International szerint a magzati élet fogantatástól való védelme, a házasság férfi-női elköteleződésként való deklarálása sérti az emberi jogokat, valamint problémásnak találják a tényleges életfogytiglant. Az áprilisban megfogalmazott közleményt az új alaptörvény hatályba lépése miatt mikrózta fel újra a szervezet. Minden, az új alkotmánnyal kapcsolatos fenntartásom mellett én épp azt tartom benne üdvözlendőnek, amin az AI kiakadt.

  Az alkotmány szerint „minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.” AI: „Azzal a feltételezéssel élve, hogy a magzati élet fogantatástól való védelme azért kerül az alkotmány szövegébe, hogy jogi változtatásokat eredményezzen, az Amnesty International-t aggasztja, hogy ezen, az élethez való jog és az élet védelmével kapcsolatos változtatások alááshatják a nők jogainak védelmét”. Az AI olyan abszurd feltételezésekig jut el, mint hogy az alaptörvény ezen kitétele „bűnügyi nyomozás és eljárás veszélyének teheti ki a nőket, abban az esetben, ha a terhességük végén nem születik élve gyermekük.”Az AI szerint „minden, a szülés és a születés előtti élet védelmére vonatkozó szabályozás és intézkedés összeegyeztethető és annak is kell lennie a nők jogaival, köztük az élethez, az egészséghez, az önrendelkezéshez, a magánélethez és az esélyegyenlőséghez való jogokkal, és a hátrányos megkülönböztetés tilalmával”.

  Valóban. Viszont mikor fogunk olyan közleményeket látni az Amnesty Internationaltől, ami azt szögezi le (ha már az AI is fontosnak tartja kiemelni a hangsúlyokat és tendenciákat), hogy a nők jogainak védelme összhangban kell legyen a magzat élethez való jogának védelmével? Hogy az önrendelkezés nem írja felül az élethez való jogot, mivel az élethez való jog az elsődleges? Mikor fog kiállni az AI az örökbefogadás mellett? Nem abszurd, hogy a jogvédő szervezetek világszerte tiltakoznak a halálbüntetés ellen, de a legvédtelenebb és legártatlanabb emberi lény, a magzat élethez való joga diplomatikusan szólva másodlagos a számukra? (A Patent Egyesület-félék számára pedig a magzat félelmetes ellenség, szövetdarab, ami lelkiismeretfurdalást okoz.) Vagy a magzatok jogai mellett csak a Gianna Jensen-féle abortusztúlélők fognak kiállni? Mikor hívja fel az AI a figyelmet arra, hogy az abortusz közel duplájára emeli a pszichiátriai megbetegedések esélyét? Mikor áll ki azon kórházi nővérek női és emberi jogaiért (munkához való jog, lelkiismereti szabadság joga), akiket ki akarnak rúgni, ha nem vesznek részt abortuszműtéten?

  Emellett a Fidesz-KDNP lépten-nyomon hangoztatja, hogy nem szigorítják az abortusz lehetőségét, és tudjuk, hogy az alkotmány AI által kifogásolt tétele nem lesz nagy hatással a joggyakorlatra, mivel nem emberi életnek nevezi a szöveg a magzat életét. Sajnos.

*

  Az alaptörvény kimondja, hogy „Magyarország védi a házasság intézményét mint a férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját.” AI: „Az Amnesty International aggódik, hogy a házasság intézményének mint kifejezetten férfi és nő közötti életközösségnek a meghatározása, megakadályozhatja azt, hogy a bíróságok kiterjesszék a házasság értelmezését az azonos nemű párok közötti kapcsolat elismerésére”.

  Oké. Na de: akkor mi is a házasság? Mert az európai liberális törvénykezés egyre inkább oda jut, hogy minden házasság lesz, amit annak nevezünk. Kezdetben vala a lány és fiú által kimondott holtodiglan-holtomiglan. Erre most ott tartunk, hogy egyes amerikai államokban összeadott leszbikusok azon siránkoznak, hogy nem tudnak elválni.

  A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróság 2010. június 25-i ítélete kimondta, hogy az „egynemű személyek házassága” nem tartozik az egyetemes emberi jogok körébe, így az európai országok nem kötelesek engedélyezni ezt a jogintézményt. Nos, Magyarországot 12 évig szocialista-szabad demokrata kormányzatok irányították, négy évig kétharmaduk is volt, mégsem vezették be a melegházasságot, dőreség lenne tehát egy keresztény-konzervatív kormányzattól követelni ugyanezt. Magyarországon jelenleg érvényben van a bejegyzett élettársi kapcsolat, amely lehetővé teszi a melegek számára a kapcsolatuk jogi rendezését. A szólásszabadság jegyében akár a bejegyzett élettársi kapcsolat ellen is lehetne érvelni, de ez ma a társadalmi-politikai kompromisszum, ez ma a konszenzus, és várhatóan egy jó ideig ez is lesz.

*

  Tényleges életfogytiglan ügyében az AI szerint az alkotmány „szembe megy azzal az alapelvvel, hogy a börtönbüntetésnek többek között társadalmi rehabilitációs célokat is szolgálnia kell”. Hogy nem csak büntetni, de nevelni és visszavezetni is kell, azzal egyetérthetünk. De miért volna probléma, ha igen súlyos bűnök számára fenntartjuk az életfogytiglan lehetőségét? Had idézzem Szalai Ákos 2010 júniusi konzervatóriumos cikkét a három csapás-törvényről: „a szigorú, konzervatív büntetőpolitika iránti elkötelezettséggel a legkisebb mértékben sem vádolható kiváló közgazdász Steven D. Levitt kilencvenes évekbeli vizsgálatai egyértelműen kimutatták, hogy ahol és amikor az emberjogi mozgalmak fellépése, pontosabban az általuk a fogva tartás körülményei miatt indított perek miatt nőtt a börtönből szabadulók száma, ott és akkor a bűncselekmények száma is jelentősen megugrott”. 

  Az AI közleményében nemzetközi jogi normákra és jogalkotási tendenciákra hivatkozik. Ebben kétségtelenül van igazság, ám ellenpélda is bőven sorolható mindegyik témával kapcsolatban, például hogy nemrég európai szinten ismerték el az embriók jogait az őssejtjutatással szemben. Emellett viszont rámutathatunk arra is, hogy nem kizárólag hardcore emberijogi és jogpozitivista jogfilozófia létezik. Attól még, hogy jelenleg sajnos ezek a jogalkotási tendenciák érvényesülnek, nem kötelező őket elfogadni, és lehet természetjogi alapon is érvelni. A közvélemény és közhangulat, a véleményklíma pedig ne legyen jogmegalapozó tényező, abból ugyanis például a huszadik századi történelemben nem sült ki sok jó.