A hétfői Andrássy úti tüntetés az ilyenkor szokásos büdöskurvaanyázáson, geciparasztozáson és szopdkiafasztozáson kívül alapvetően békés volt, leszámítva a radikális jobboldali ellentüntetőket, akik a hírek szerint több embert bántalmaztak. Az egyik ilyen Kövesdi András LMP-s aktivista volt, akinek megpróbáltatásairól így számol be a Kettős Mérce blog:

„Olyan volt mint a Counter Strike-ban, hirtelen körbevettek, és nem tudtam hol védekezzek.”

Kövesdi Andrást tegnap az Andrássy úti tüntetés mellett a Nagymező utcában szélsőjobboldali tüntetők körbevették és csoportosan nekiestek, ütlegelték. „Földre kerültem. A halántékom fáj, a szám feldagadt, az egyik ujjam nehezen mozgatom, amúgy elég jól megúsztam, szerencsém volt.”

András célponttá vált. Az incidens előtt 20 perccel a Nagymező utca egyik sarkán meglökdösték, de egy járókelő és néhány mérsékeltebbnek tűnő ellentüntető segített lehűteni a kedélyeket. Ekkor kérdezte meg tőle három ismeretlen, hogy milyen szimpatizáns, amire azt válaszolta, hogy LMP. Később a Moulin Rouge előtti padra állt fel, és egy barátját kereste, akinek a lökdösés után nyomát vesztette. Ekkor már forróbbá vált a hangulat. Miközben a padon állva nézelődött az előbbi társaság néhány környéken álldogáló tagja felismerte őt és páran azonnal megindultak felé, utána meg a többi. A csoportban felismerte a három ismeretlent is. „Egy huszonéves srác semmit sem kérdezett, jött és azonnal ütött.”

Hálás azért a rendőrségnek, hogy kimenekítették a dühöngők közül, de nem érti, miért nem intézkedtek a rendbontók ellen. „És azt sem értem, hogy egyáltalán miért engedték rá a szélsőjobbosokat a békés tömegre. Simán le el lehetett volna zárni egymástól a két tüntetést.”

Ami a „kimenekítés” után történt, az több mint érdekes. A rendőrök közölték vele, hogy szeretnék egy olyan helyre vinni, ahol nincsenek kamerák. A sajtó elől elrejtve egy mellékutcába vezették, ahol mindenét kipakoltatták és átvizsgálták. A vizsgálódás közben nem árulták el, hogy mit keresnek, de még a dohánycsomagját is feltúrták.

„Kérdeztem tőlük, hogy mi értelme annak, hogy így átkutatnak, miközben azok ellen nem intézkednek, akik engem vertek.” (...)

Az intézkedés végén közölték vele, hogy „megszüntetik ellene az eljárást”.

„Többször kifejeztem, hogy nagyon hálás vagyok azért, hogy kiszedtek onnan, viszont egyáltalán nem tartom jogszerűnek azt, hogy drogot keresnek nálam. Mert világosan látszott, hogy azt keresnek.”

Gondolkodtam azon, hogy vajon mivel végződhetett volna ez a történet, ha olyan embert vernek meg a nácik, akinél könnyű drog, vagy szúró-vágó eszköz van. Lejött-e volna MTI hírként, hogy az ellentüntetőkkel „összeverekedő” tüntetőtől kábítószert, illetve szúró-vágó eszközt foglalt le a rendőrség. Követte-e volna gondos sajtó munka az intézkedést? (...)

Beszámolók szerint a belügyminiszter helyben személyesen irányítgatta a munkát.

A Kettős Mérce kérdése az Pintér Sándorhoz, hogy milyen utasításokkal látta el a Rendőrséget a helyszínen. Miért engedték rá a Nagymező utcán keresztül a nácikat a békés tömegre? (...)

   Az események utolsó részét – amelyekre az ellentüntetők számára kijelölt részen, a Nagymező utcában került sor (update: tévedtünk, az ellentüntetőknek a Hajós utca volt kijelölve)– mi is rögzítettük. Ekkor már csak verbálkarate folyt:

  Az előzményeket nem láttuk, mindenesetre az alábbi párbeszéd viszonylag jól kivehető (a 0:50-nél beszűrődő öljünk cigányt meg zsidót, hogy... komment mellett):

  – Forduljál meg, és szaladj el... az lenne a legtisztább, és akkor nincs feszültség.
  – Szerintem nem az úrnak kéne elszaladnia.
  – Húzzál már a faszba!
  – Miért húznék én a faszba, bazdmeg? A belvárosi libsiktől van ki ezeknek a faszuk, akkor menjenek ők el a picsába, bazdmeg!

  Az utolsó mondat az áldozaté, akit ezután a rendőrök elkísérnek a helyszínről. Ne legyünk álszentek, az ilyesmi egy dulakodásba bőven belefér, bár az is igaz, hogy mindez a radikáljobbosok kijelölt territóriumán hangzik el. (A fizikai erőszakot természetesen nem menti.) Az mindenképpen hiba volt, hogy a két tüntetés részvevőit nem választották el jobban – itt elkélt volna egy kordon, bár akkor meg a gigaseggszájúak azt hozták volna fel a Viktatúra fő bizonyítékaként.

  Az nem igaz, hogy a rendőrök a sajtó elől eldugták volna Kövesdit: újságírók tucatja követte őket a mellékutcába, mi is lefotóztuk az igazoltatást:

  Az igazoltatást, motozást nem a kamerák miatt végzik ilyenkor általában mellékutcában, hanem mert a felspannolt tömeg közepén az ilyesmi nehézkesebb. (Hacsak nem alkalmazzák a legendás Sün! formációt, márpedig egy ideje nem alkalmazzák.)

  Hogy miért pont az LMP-s aktivistát vitték el a rendőrök (nem kimenekítették, ez jól látható a videón, Kövesdi szabadon távozhatott volna, csak nem akart), egyszerű a válasz: mert amikor a zsék megérkeztek, ő kiabált a leghangosabban. A rendőrnek ilyen helyzetben fogalma sincs az előzményekről, neki az a feladata, hogy a balhénak másodpercek alatt véget vessen – ez pedig úgy a legegyszerűbb, ha a láthatóan az események központjában álló személyt kiemelik.A „nem én kezdtem, hanem ők, különben is LMP-s vagyok” jellegű kifogások ilyenkor nem nagyon játszanak, még akkor sem ha történetesen igazak. A zsebek kipakoltatása pedig rutineljárás: a rendőr – aki ugye per pillanat nem tudja, hogy ki a tettes, ki az áldozat – igyekszik egy esetleges eljárásban az ítéletet befolyásoló bizonyítékokat gyűjteni (például drogot, fegyvert). Ebbe MTI-s háttérmanipulációt belelátni nem bölcs dolog.

  A nácikat nem engedték rá a tömegre a Nagymező utcán keresztül: a Nagymező utca volt nekik kijelölve, a rendőrsorfal miatt nem szivároghattak át a balzöldcivilek közé, ám a szűrő csak egy irányban működött, így a Jó oldalról sokan a Rossz oldalra kerültek, már csak azért is, mert sokan a Nagymező utcán érkezve igyekeztek átverekedni magukat az Andrássy útra.

  2008-ban Gyurcsány Ferenc operaházi gálaesten köszöntötte október 23-át. Akkor az Andrássy út így nézett ki. Ehhez képest a rendőrség most visszafogottan és jól végezte a dolgát. A közvetlenül az Operaház előtt zajlott késő esti tüntetés nem volt bejelentve, ám a Pintér-pribékeknek volt annyi eszük, hogy kivárták, amíg a tüntetők megunják és hazamennek. Az Operát vaskordonok és tankcsapdák nélkül is megvédték, csupán egy madzagot feszítettek ki a lezárt terület köré. Paprikaspay-zés, tonfázás nem volt, pedig volt néhány arc, aki így ránézésre simán megérdemelte volna. Lehet, sőt jobb körökben szükséges is utálni a kormányt, de az összeesküvés-elméleteket és az olcsó hangulatkeltést érdemesebb kerülni. Biztos sokaknak fáj, hogy ezúttal nem volt rendőrterror – milyen jól mutatott volna a New York Times-ban egy kis vízágyúzás! – de ha nem volt, akkor tényleg nem volt, nem kéne utólag kreálni ilyesmit. Már csak a Ne fesd az ördögöt a falra! ősi bölcsessége miatt sem.