Sorra hallgatja ki a Központi Nyomozó Főügyészség az ál-Semjén Zsolt (ma reggelre törölt) Twitterének követőit – a nyomozók így próbálnak nyomára jutni annak, ki írhatta nem túl eredeti ötlet alapján a nem túl vicces bejegyzéseket. A tegnap még elérhető mikroblognak 46 követője volt, köztük többen szintén csak fiktív profilok.

  Már Semjén júniusi feljelentése is aránytévesztés: büntetőjogi útra terelni egy ilyen, teljesen marginális viccelődést nem egyszerűen felesleges, de kifejezetten kontraproduktív. Egyrészt feleslegesen terheli a nyomozóhatóságot, másrészt míg eddig néhány száz vagy ezer ember ismerhette ezt a fergetegesnek semmiképpen nem mondható Twitter-oldalt, most tíz- és százezrekhez jut el, akiknek elsősorban Semjén humorérzékéről lesz meg a véleményük. Egy közszereplőnek ennél jóval többet is el kell tűrnie. Ha meg tényleg zavarta a KDNP elnökét az oldal, akkor egyszerűbb (és indokoltabb) lett volna a szolgáltatótól kérnie annak törlését. Ez az eljárás azonban olyan, mintha valakit falloszként ábrázolnának egy wc-ajtón, majd ő az ajtóval a kezében, vöröslő fejjel rohangálna fűhöz-fához, hogy derítsék ki, ki firkálhatott.

  A történetnek hasonlóan abszurd része, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség mekkora energiát fordít a nyomozás lefolytatására. Gondoljunk bele, mekkora munka lehet eljutni egy Twitter-profiltól odáig, hogy ki lehessen hallgatni a profil gazdáját – s ezt itt legalább tucatnyi esetben kellett végigjátszani. Felderítéssel, adminisztrációval, idézéssel, kihallgatással, mindennel együtt ez alsó hangon is 50-60 munkaórájába kerülhetett a jellemzően kiemelt bűnügyekkel foglalkozó ügyészségi szervnek, ráadásul a beidézett tanúk életét sem könnyíthette meg, miközben az eredmény ugyancsak kérdéses.