„Nirvána = a szenvedés állapotától való megszabadulás”
Ma húsz éve zúzta le először a Nirvana a Smells Like Teen Spiritet az OK Hotel nevű klubban, Seattle-ben. Egy nemzedéknek kezdődött el akkor a kilencvenes évek, de erről nem tudtak, hiszen a nemzedékből kevesen fértek be a klubba. A zaj azonban kiszűrődött, kockás inget és bakancsot húzott, és megsokszorozva bejárta a világot, Hollywoodtól Hajdúhadházig. Kurt Cobain a Teen Spirit dezodor által ihletve megírta az X-generáció Üvöltését, a generáció pedig felemelte őt a vállára, bár ő akarta ezt a legkevésbé.
Mert harminc évvel Morrison, tizenöt évvel Rotten után kellett egy új lázadó, s a lázadásüzlet megtalálta ezt a túlérzékeny fiút, terméknek a kirakatba. A moszkitó, a libidó, a por, a Converse, a csíkos póló, a tornaterem, a botos öregember, a pomponlányok, a kölykök, a headbanging meg a pogó közepébe. Az a nemzedék volt az utolsó, akinek lázadó hős kellett, aztán a techno smiley-ja, majd az indie enervált kölykei foglalták el a teret. Cobain rájött a zsákutcára, de nem volt ereje megfordulni és kijönni belőle. Az alfát meg az omegát nem találta meg az életben, de a nirvanát talán megtalálta a lövés után. Így vált póló- és poszterikonná a túlélők számára.
Krist Novoselic azóta KDNP-s polgármesternek öltözve politizál (Demokrata, naná), Dave Grohl pedig a dobok mögötti hülyegyerekből az utolsó kortárs rocksztárrá nőtte ki magát. A Teen Spiritet agyonhallgattuk, a számot unásig játszották a rádiók – a Nirvana hamar megunta a hype-ot. De a szám megalkotásakor Cobain másfél óráig játszatta a zenekarral a fő riffeket, hogy összeálljon a kellő sűrűség: az első akkordok és a berobbanó dobok bele is ivódtak sejtjeinkbe, az energia ma is átjön az első előadásból.
Seattle, 1991.04.17.
Zaj, düh, rock, és a tizenéves lélek szaga. Kösz, Kurt. Aztán – ha szerencsések voltunk – megszabadultunk a szenvedés állapotától, megráztuk magunkat és felnőttünk. Itt vagyunk, és szórakoztatjuk magunkat. A szenvedés néha kicsit hiányzik.