Széchenyi és Kossuth oda-vissza húzza a magyar szamarat (korabeli karikatúra)

  Dübörög a Nemzeti Együttműködés Rendszere: talpára állítottuk a gazdaságot, itt az egymillió új munkahely, működőképes lett Budapest, lezárult a közigazgatási reform, kezelhető méretűvé csökkentettük az államadósságot. Itt az ideje, hogy a jól végzett munka után hátradőljenek az államférfiak, hogy kedvenc hobbijuknak, a szimbolikus politizálásnak hódoljanak. Például a közterületi elnevezések és szimbólumok lecserélésével.

  Kezdődött mindez az Elvis térrel, amivel, úgy tűnik, a budapesti rockandroll felszivárgott az undergroundból a politikai mainstreambe. A következő években szívesen látnám bitliszesek és sztónszosok, illésesek és omegások, csövesek és digók, depesesek és duranosok, technósok és nirvanások küzdelmét az újabb és újabb földrajzi elnevezésekért.

  Addig is régi nagyjainkkal és mások nagyjaival sakkoznak a politikusok: a Magyar Tudományos Akadémia elnökének indítványára Tarlós István főpolgármester azt javasolja a Fővárosi Közgyűlésnek, hogy az V. kerületi Roosevelt teret nevezzék át Széchenyi térré. Tarlós utána a Magyar Nemzetnek azt nyilatkozta: a Szabadság teret viszont átnevezné Roosevelt térnek, bónuszként eltávolítaná onnan a szovjet emlékművet (végre!).

  Közben a KDNP-sek szobrot cserélnének le: Károlyi Mihály helyett Kéthly Anna szobrát látnák szívesen a Kossuth téren, a kereszténydemokraták tehát gesztussal vállalják a szocdem hagyományokat. (Egy katolikus alapítvány meg a gellérthegyi Szabadság szobrot cserélné Szűz Mária-szoborra.) Tarlós korábban kijelentette: elbontatná a Dózsa György úti '56-os emlékművet, mert szerinte nem szép. Ahogy nem tetszik neki Budapest történelmi zászlaja sem, amely hiába áll Buda és Pest hagyományos színeiből, a jobber törzsközönség számára mindig Romániát idézi fel (hiába régebbiek a román zászlónál). A budapesti szimbólumok lecserélésével pedig megbízta az SZDSZ-ből átlépett Bojár Iván Andrást, aki Demszky után Tarlós mellett vizionálhatja tovább fővárosunkat.

  Vízióink pedig nekünk is vannak. Például folytathatjuk a névsakkot azzal, hogy ha a Rooseveltből Széchenyi lesz, a Szabadságból pedig Roosevelt, akkor nyugodtan továbbléphetnének, és a Kossuth teret átnevezhetnék Szabadság térre. Egyrészt ezzel minden szabadság-hívő megnyugodna, másrészt helyére kerülne az a vén monoki felforgató! S talán a jobbikosoknak is eszükbe jut, hogy a Szent Gellért szobor keresztjét a címlap után a gyakorlatban is menórára cseréljék. És ha már a kormány elvárásainak megfelelően Liszt Ferenc lesz Ferihegyből, úgy szomszédsráccal mondjuk: a Liszt Ferenc tér legyen mostantól Repülő tér!