Heves indulatokat váltott ki csütörtöki, Heller Ágnes hazudik 2006 őszéről című posztunk, amiben Heller március 1-i, brüsszeli beszédéből emeltem ki egy részt, melyet a Hungarian democracy in danger? című vitanapon mondott. 

  Amikor a posztot írtam, a bejegyzésbe beillesztett videón kívül nem találtam más felvételt Morvai Krisztina kérdéséről és Heller Ágnes válaszáról. Többen azzal gyanúsítottak, hogy szándékosan nem tértem ki Morvai mondandójára, pedig nagyon is szívesen foglalkoztam vele, ahogy már korábban is jó néhányszor. A HírTV-n leadott változatban azonban Morvai csak vágóképként szerepel, eredetiben nem lehet hallani, miket mondott. Szerencsére azóta sikerült egyhuzamban végignézni és meghallgatni a teljes produkciót, kérdésestől-válaszostól:

  Az egész vita az Európai Zöldek frakciójának szervezésében zajlott, nem az Európai Parlament hivatalos programjáról van szó. Az eseményen volt angol-magyar szinkronfordítás, így ha a két hölgy magyarul vitatta volna meg a kérdést, akkor most nem kéne azon vitatkoznunk, hogy mi is lehet a magyar jelentése a Heller által mondottaknak - de mindketten dolgoztak/tanítottak New Yorkban (Morvai az ENSZ-ben, Heller a New School for Social Research katedráján), nem idegen nekik az angol közeg.

  Lássuk akkor az összecsapás Morvai-jelenetét. Először is, elismerésre méltó az a munka, amit Morvai a 2006-os őszi jogsértések feltárásáért végzett, és az is érthető, hogy rendszeresen újra napirendre venné a kérdést. Kevésbé elismerésre méltó (sőt, egyenesen káros), hogy sokszor erős túlzásokkal beszél a történtekről, most is ebbe a hibába esett. Hazugság, hogy 2002 és 2010 között minden kormányellenes tüntetést feloszlatott volna a szocialista-liberális kormány, bár valóban voltak jogszerűtlenül feloszlatott demonstrációk. A százakat bebörtönözni és megkínozni is túlzás, talán őrizetbe vétel lehetett ennyi, de nem börtönöztek be és különösen nem kínoztak meg százakat.

  Sokan hivatkoztak arra, hogy Heller azon húzta fel magát, hogy Morvai a líbiai helyzethez hasonlította az itthon történteket. Nos, ez nem igaz, Líbia egyáltalán nem is kerül szóba. Heller válaszának kontextusa szempontjából érdekes, hogy Morvai kétszer beszél lövésről, mindkétszer a shoot at kifejezést használva, azaz azt kéri számon, miért lőttek rá az emberekre.

  Heller azzal védekezik, hogy szavait szándékosan félrefordították, ő csak arról beszélt, hogy senkit nem lőttek le és senkit nem kínoztak meg. Morvai kérdésében a shoot at egyértelműen meghatározza, hogy a válaszban mire vonatkozik a noone was shot. Heller háromszor ismétli ezt el, s egyszer sem pontosítja olyasmivel, hogy shot dead vagy with live ammunition. S ha esetleg el is fogadjuk, hogy tényleg csak az éles lőszerről beszélt, a kijelentése második, kínzásokra vonatkozó része akkor is hazugság marad. Nem spanyolcsizmára kell itt gondolnunk, egy védtelen, megbilincselt ember ujjának eltörése vagy az őrizetbe vettek huzamosabb időn keresztüli térdepeltetése, terpeszben fejjel a falnak döntése is egyértelműen kínzás.

  Van abban igazság, hogy nem teljesen méltányos egy idős asszonyt így pellengérre állítani. Nem is tennénk, ha Heller csak a Lukács Nosztalgiakör vasárnapi teadélutánjai résztvevőivel osztaná meg a magyarországi politikáról szóló, szofisztikált meglátásait. De ő az Európai Parlamentben tart előadást a magyar demokráciáról és mindenféle európai lapoknak nyilatkozik, s láthatóan sokan adnak is a szavára. Az meg úgy nem ér, hogy amikor kritizál, akkor bátor és hiteles értelmiségi, amikor számon kérik mondandóját, akkor viszont védtelen, idős ember.

  Végezetül pedig itt a zöldek rendezvényének teljes, vágatlan felvétele, ha valakit érdekel a többi Heller-megmondás is: