Vasárnap óta tilos a dohányzás a budapesti aluljárók után a BKV megállóiban is, az erről szóló rendeletet december közepén fogadta el a Fővárosi Közgyűlés. A bírságok több tízezer forintosak, a bliccelésért járó bünti öt-nyolcszorosát is rá lehet verni a tilosban cigizőkre, ami talán kissé aszimmetrikus. De miért a füstmentesítés? Talán a dohányzásellenes kereszteshadjárat újabb epizódjával van dolgunk, vagy egyszerűen praktikus okai vannak a lépésnek?
Bagóbűnözés?
Minden kornak megvannak a maga sárkányai, a modern korban azonban soha nem látott mértékben elszaporodtak az egészségre veszedelmes bestiák. Az utcán veszedelmes gázok terjengenek, az abc polcairól a koleszterin, az etilalkohol, a telítetlen zsírsavak, a tartósítószerek, a színezékek s ki tudja még milyen rendű és rangú fenevadak lesnek ránk. A polgár egy pillanatra sem lehet biztonságban: ki tudja, mikor mi éri a bőrét, a csillós hámját, a gyomrát, vagy a hörgőit, s ha riadtan szobájába menekül, ott sem talál nyugalmat, mert a renyheség fenyegeti.
S ha vannak sárkányok, nem hiányozhatnak a szentgyörgyök légiói sem, akik akkor is garmadával jelennek meg, ha a kutya sem hívta őket. Az egészségvédők ligákba tömörülnek, martalócaik pedig csapatostól járják a vidéket újabb és újabb sárkányok után kutatva. Buzgóságuk és riadalmuk azokra a háziasszonyokra emlékeztet, akik a csíravésztől rettegtek a század elején, a baktériumoktól való paranoid félelmükben pedig mindenféle vicces szokást vettek fel (ld. Márai - Egy polgár vallomásai). A legújabb kornak a fasisztái fehér köpenyben, karszalaggal menetelnek a maguk eü-korrekt Rómája felé.
Minden démonok legveszedelmesebbike természetesen a nikotin. A világ boldogabbik fele komoly erőfeszítéseket tesz a füstölgés visszaszorításáért, néha egészen elképesztő eredményekkel. Churchill szájából kiretusálják a szivart, a mozivásznakon és a képernyőkön betiltják a füstölést, a dohányosok pedig üldözötté válnak a saját hazájukban, akiknek rákos tüdőkről készült képeket mutogatnak, és statisztikákat olvasnak fel, amint éppen kattan az öngyújtó, vagy sercen a gyufa. Hogy a dohányzás kérdése bizonyos korokban nem volt független az erkölcstől, jól bizonyítják azok a spanyol és orosz uralkodók, akik a dohányosok megcsonkításával próbálták eltüntetni ezt a számukra visszatetsző szokást. Goethe például annak ellenére tartotta léha embereknek a bagósokat, hogy az általa nagyra becsült Schiller is közéjük tartozott.
Úgy tűnik, a modern ember a dolgokat csak a maguk szélsőségességében képes megélni, egyesül benne a hedonista és a puritán. A dohányzást ezért nem csak a nikotint üldözők értik félre, hanem a nikotin rabjai is, akik rögvest nyúlnak a dobozért, mihelyst elkezd remegni a kezük. Épeszű dohányos ezért ügyel arra, nehogy szenvedélye teljesen elszakadjon a kávé, a szeszek, a kiadós étkezések és a kedélyes társaság szeretetétől. Nemdohányzó BKV-utazók épp ezért érthető okból éreznek undort, amikor az éppen felszálló polgártárs a busz alá pöcköli a csikket, a füstöt pedig az utastérbe fújja. Ím a proli definíciója.
„Magától értetődik, hogy, ha hölgyek vannak jelen, a férfiak nem élnek vissza túlságosan a dohányzásra adott engedéllyel. Némely háznál az urak estély alkalmával a háziúr szobájába vonulnak vissza egy időre és ott szivaroznak, vagy pedig külön szivarozó-szobák vannak.” Ezt egy régi illemtankönyvből idéutük, bizonyítandó abbéli nézetünket, hogy a dohányosokat is kötik, vagy legalábbis kötötték egykor bizonyos szabályok. A budapesti közgyűlés akkor téved, amikor azt gondolja, a jó modor hatóságilag kikényszeríthető, és abban is szkeptikusak vagyunk, hogy a csikkeket ezentúl nem szórják szét az utcán. De a magas pénzbüntetés talán a prolit is ráébresztheti, hogy viselkedése másokat kifejezetten zavar.
A megállók füstmentesítése épp ezért nem említhető egy lapon a kocsmák, szórakozóhelyek füstmentesítésével. Egyrészt, mert partikuláris (nem tiltja meg általában a közterületen való dohányzást), másrészt, mert az intézkedés kompromisszumos: dohányosnak és nem dohányosnak egyaránt jut hely a megállókban. A büntetés azonban aránytalanul magas: a tilosban dohányzókra abszurd magasabb büntetést kiróni, mint mondjuk a tilosban parkolókra. A jelenlegi tétel maximuma egy izmosabb gyorshajtásért járó cechnek felel meg.
S mit jelent a megállókban való dohányzás tilalma: vajon negyven centire a megállótól már lehet cigizni és csikket hajítani? A füstnek sem tilthatják meg, hogy a széllel a megállóban lévők arcába jusson. És azon sem ártana elgondolkodni, hogy a heti rendszerességű szmogriadók mellett valóban a dohányosokat kell-e ilyen súlyosan büntetni. Mert a megállókban várakozók még ezzel az intézkedéssel együtt is csak tovább szívnak.
Az utolsó 100 komment: