2010-ben, az első hó előtt.
Börsöny. Berczen. Mező Város Hont Vármegyében, németül Pilsen, földes Ura az Esztergomi Érsekség, régi Szász helység, németül beszélnek, de hibásan, többi lakosai tótok, katolikusok, és evangelikusok, hajdan bánya város vólt... A háborús időkben sok viszontagságokat szenyvedett, fekvése hegyes, és erdős helyen esik, határja mindenféle vadakkal bővelkedik, legelője elég, s mind a kétféle fája van, söt fa edényeket is készítenek némelly lakosok, nagy szőlő hegye középszerű bort terem, nem meszsze esik piatza Esztergom, és Vácz Városokban, első Osztálybéli. (Vályi András: Magyar Országnak leírása; 1796)
Szent István Király templom: a XIII. század elején román stílusban épült kisméretű, egyhajós templom arányos tömege a magyar falusi templomok eszményképét testesíti meg. A toronnyal bővített templomot a XV. században átépítették. A középkorban a falu plébániatemploma volt a Szent István király tiszteletére szentelt templom. A hajó déli oldalán íves, román kori ablakok és a bejárat található. A homlokzat előtti tornyán széles ikerablakok láthatók. A belsőben a hajórészt famennyezet, a szentélyt negyedgömb-boltozat fedi, belső oldalfalait freskómaradványok díszítik. A templom körüli fal és kapu a XVII. századból való.
A települést magyar jobbágyok mellett német bányászok lakták, akik valószínűleg II. Géza idején, a 12. században érkeztek ide. A község 14. századtól bányatelepülés volt, gazdag arany-, ezüst-, vasérc-, ólom- és kénkészlettel rendelkezett. A település ezüstbányájáról 1312-ből van írásos feljegyzés. A falu a török hódoltság idején sem néptelenedett el, végig lakott volt. A bányászat azonban megszűnt, csak a 17. század végén indult újra, és a 18. századig megmaradt, akkor a készletek kimerülése miatt átmenetileg ismét megszűnt. 1846-ban, majd 1913-ban és 1933-ban ismét kísérletet tettek a nemesfém ércek termelésére. 1949-ben újranyitották a Rózsa, a Ludmilla és a Fagyosasszony nevű tárókat, és egy mélyebben létesített táróval alávájták az ércesedést. Az ismételt kutatások az 1990-es években zárultak azzal, hogy az ércesedés (többek között) 4 tonna aranyat tartalmaz, melyre koncesszió adható, ami környezetvédelmi megfontolások alapján kis valószínűségű.
Nagybörzsönynek 795 lakosa van. A 2001-es népszámláláskor lakónépessége 880 fő volt, lakásainak száma 352. A lakosság 8,8 %-a vallotta magát cigány, 8 %-a pedig német nemzetiségűnek. A lakosság 57,5 %-a római katolikus, 27,2 %-a evangélikus, 5,7 %-a pedig református vallású volt.
A nagybörzsönyi evangélikus gyülekezet ismert lelkészeinek névsora: Cseh Bálint XVI. század vége, Cseh Éliás 1610, Henselius Marcus 1620-as évek, Wipacher Henrik 1628-1633, Burger Márton 1660-as évek, Hamer János 1666-1673, Fraidin Gottfrid 1673, Roth Jakab, Hinzel János 1707-1709, Kovács Martinyi János 1784-1785, Biszterszky Mályás (1785-1809), Biszterszky József (1809-1819), Pirovszky János (1819-1829), Braxatorisz Károly (1829-1835), Blaschkovics Lajos (1836-1840), Szomora József (1840-1849), Szeberényi János (1849-1853), Kolpaszky Mihály (1853-1904), Mayer Pál (1904-1907), Szimonidesz Lajos (1907-1924), Péter Henrik (1924-1959), Sárkány Tibor (1959-1964), Dedinszky Gyula (1964-1994), Thuránszky István (1994-2000).
Az 1946-os esztendõben a két felekezeti iskolát felsõ utasításra összevonták, így, amire még nem volt példa a falu történetében, a katolikus és a protestáns gyerekek egymás mellett ültek az iskolapadban. Sokak szerint az egyesülés problémamentesen zajlott le, nem volt nézeteltérés, vitatkozás a tanárok között és a diákok között sem. De sokan voltak azok, akik úgy emlékeztek, hogy a feszültség abban is megmutatkozott, hogy a két felekezet tanulói nem akartak egymás mellé ülni.
A második világháború során Nagybörzsöny, és így gyülekezetünk is súlyos veszteségeket szenvedett. Sok férfi a magyar, mások a német hadseregben szolgált; ez utóbbiak többségét származásuk miatt, kényszerrel, akaratuk ellenére, a magyar csendõrség segítségével sorozták be. Az e miatt bekövetkezett – két lépcsõs – kitelepítés fõként az evangélikusokat érintette, mivel a falubeli katolikusok közt nagyobb volt a magyarság számaránya. Az 1946-ban, és késõbb, 1948-ban a Nógrád megyei településekre áttelepített, vagyonelkobzásra ítélt 50-60 család túlnyomó többsége gyülekezetünk tagja volt. A kitelepítésnél nem csak a német nemzetiséget vették figyelembe, hanem – az idõsek visszaemlékezései szerint – a vagyoni helyzet is fontos szempont volt. Nem egy példa volt rá, hogy olyanok is elvesztették tulajdonukat, akik sem a Volksbundnak, sem az SS-nek nem voltak tagjai, és magukat magyarnak vallották az 1941-es népszámláláskor, viszont tágas, takaros házzal, és több hold földdel rendelkeztek, amire szüksége volt a településre érkezõ új lakóknak, az akkori Csehszlovákiából, Losonc környékérõl magyarságuk miatt elüldözött katolikus családoknak. A gyülekezetet ért csapások sokakban életre szóló sebeket hagytak, volt aki a traumák hatására megnémult, más öngyilkosságot követett el.
A fascinating out-of-the-way place to visit. The village itself has a haunted atmosphere of time-gone-by, but what is most attractive is the forest railway that takes you up into the hills and old abandoned mine-workings above, where there are excellent walks, beautiful views, and a wonderful sense of stepping into the past. A real find for industrial-history enthusiasts, bur also for just enjoying the forest forest and upland surroundings, not to mention the beautiful little train! (Vendégváró.hu, vélemény)
Bányásztemplom: Településünket elsőként II. (Vak) Béla király 1138-ban kiadott oklevele említi „Belsun” alakban. E forrásból tudjuk, hogy II. Béla atyja, Álmos herceg 1108 körül két itteni szolgát adományozott családostul az általa alapított dömösi prépostságnak. Az Árpád-kor második felében érkezhettek ide az első német „hospes”-ek (bizonyos kiváltságokkal ellátott vendégek), de megtelepedésük pontos ideje és az őket behívó földesúr kiléte is ismeretlen. Az eddigi kutatások alapján bizonyos, hogy a XIII. században már két templom állt Börzsönyben. A Szent Miklós-egyházat (a mai Bányásztemplom elődjét) pedig a németek építhették. Az 1960-as években Sedlmayrné Beck Zsuzsa irányításával a Bányásztemplomban végzett falkutatás és a helyreállítási munkálatok során kiderült, hogy a XIII. századi templom a mainál jóval kisebb méretben és egyenes szentélyzáródással épült. A Szent Miklós-egyház híveinek vagyoni gyarapodása lehetővé tette, hogy valamikor a XV. század folyamán átalakítsák és kibővítsék templomukat. Ezt leginkább a gyülekezet lélekszámának növekedése indokolhatta, e miatt növelték a hajó méretét, de ezzel egy időben a szentélyt is nagyobbra, díszesebbre alakították át, az akkor szokásos, „korszerű” gótikus stílus követelményeinek megfelelően. Az anyakönyvben található XVII. század végi és XVIII. század eleji bejegyzések elárulják, hogy ekkoriban bizonyosan a Szent Miklós-egyház volt a viszályok tárgya, és valószínű, hogy a korábbi évtizedekben is ezért folyt a küzdelem a katolikus és az evangélikus felekezet közt. A Bányásztemplom a katolikusokhoz való 1710. évi visszakerülése után 1788-ig volt Börzsöny plébániájának központja, ekkor az újonnan elkészült barokk templomnak adta át e rangot és a védőszentjét, Szt. Miklóst is.
Pest Megyei Rendőr-főkapitányság: 2009. június 8-án saját lánya találta holtan édesapját, K. A. 54 éves nagybörzsönyi lakost. A házból az elkövető készpénzt, egyéb értéktárgyakat tulajdonított el. A bejelentést követően a Váci Rendőrkapitányság és a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársai nagy erőkkel kezdték meg a helyszíni szemlét, az adatgyűjtést és a tanúk kutatását, illetve kihallgatását. A szemle adatai, valamint a bevont orvos véleménye alapján egyértelműen megállapítást nyert, hogy a férfi halálában idegenkezűség játszott szerepet. A gyors, szakszerű, hatékony felderítő munkának köszönhetően rövid időn belül a rendőrök látókörébe került egy helyi fiatalember. F. R. 30 éves helyi lakost a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztályának munkatársai és a Váci Rendőrkapitányság munkatársai ma hajnalban elfogták. A férfi a bűncselekmény elkövetését elismerte, részletes beismerő vallomást tett. Ellene – őrizetbe vétele mellett - a Pest Megyei rendőr-főkapitányság emberölés miatt folytat eljárást.
Alternatív módszerek Nagybörzsönyben: Az elmúlt három hónapban közösségépítő módszerekkel és alternatív vitarendezési készségekkel gazdagodott Nagybörzsöny település eszköztára. A napokban záródó, a lakókat és a térségben tevékenykedő szervezeteket egyaránt megmozgató kísérleti modellprogram eredményeként megteremtődtek a konstruktív kommunikáció és a hatékony konfliktuskezelés helyi lehetőségei. A Foresee Kutatócsoport szakmai vezetésével megvalósult kezdeményezést az Országos Bűnmegelőzési Bizottság támogatta. A program kezdeti szakaszában, idén februárban, a szervezők személyes interjúk segítségével tárták fel a helybeliek véleményét, igényeit és kompetenciáit, valamint megismerték a település életét megnehezítő problémákat, a közösséget megosztó törésvonalakat. A helyzetfeltárást követően kialakított, településre szabott szolgáltatásterv rugalmasan igazodott a helyi viszonyokhoz.
A projekt két tartópillére a közösségépítés és az alternatív vitarendezés módszere volt. A különböző területek szakembereinek együttműködésével lezajlott közösségépítő tevékenységek (hétvégi gyerekfogalkozások; baba-mama csoport; ruhabörze megszervezése; önkéntesek szervezése egy helyi játszótér megépítéséhez; érdekek és információ közvetítése az általános iskola megtartása és fejlesztése érdekében), valamint a jövőbeni konfliktusok megoldását elősegíteni hivatott helyi vitarendezési szakemberek kommunikációs, tolerancia- és mediációs képzései adták a tevékenységek gerincét. A képzési sorozat 50 órás volt, a csoport 14 főből állt. Okleveles mediátorrá nyolc helyi lakos vált a projekt befejezésére. A három hónap alatt közel húsz program, csoportfoglalkozás, fórum, előadás, közösségi beszélgetés valósult meg. A program szabta viszonylag szűk időkeret ellenére a három hónap végére kirajzolódtak a közösséget érintő legfontosabb kérdések, valamint érezhetően javult az ezekkel kapcsolatos, érintettek közti kommunikációs kultúra.
Lek-Vár-Lak: Ha valaki 10 éve azt mondta volna, hogy egy hegyi kis faluban fogunk élni Budapesttől 100 km-re és hatalmas üstökben a legkülönfélébb lekvárokat fogjuk főzni, biztos megmosolygom? Tősgyökeres pestiek lévén ez a variáció nem szerepelt terveink között. Egy véletlen kirándulás során beleszerettünk Nagybörzsönybe és egy 120 éves parasztházba. Itt ragadtunk hát. Ma már ez az otthonunk, itt élünk és dolgozunk és egy kicsit sem vágyunk vissza Pestre. A lekvárkészítés is egy hirtelen ötlet volt. Falusi turizmussal kezdtünk el foglalkozni és vendégeink szerettek volna valami helyi terméket vinni ajándékba, emlékbe. Nagybörzsöny bogyósgyümölcs termő vidék így elsőként a ribizlikkel és a málnával próbálkoztunk. A kész lekvárokat „felöltöztettük” és egyedi saját kézírású címkével láttuk el. A siker nem maradt el nem csak hogy eladtuk az összes lekvárt, de sorra jöttek a rendelések az ismerősök ismerőseitől. Aki megkóstolta továbbadta jó hírünket.
Börzsön (Leich-Pilsen), német-tót-magyar mező-város, Honth vármegyében, Esztergomhoz 2 mfd-nyire, 752 kath., 727 evang. lakos. Kath. és evang. anya-templomok. Több csinos paraszt házak és urasági épületek. Hegyektől körülvétetett s át-szaggatott határja nagy kiterjedésü, földjei erős mivelést kivánnak, szőlőhegye legnagyobb az egész megyében, de a bornak nem a javát termi, makkos erdeje gyönyörű. Régenten bányákat mivelt. F. u. az esztergomi érsek. (Fényes Elek: Magyarország Geographiai Szótára; 1851)
