Izgalmas kezdeményezéssel próbálja újra a moziba csalogatni az embereket a magyarhangya mozgalom. Az Origón megjelent interjúban egy jó szándékú ötlet kibontakozásáról olvashatunk, amely újra életet lehelne a haldokló hazai moziiparba.
„Tévéjük nincs, újságot nem olvasnak, rádiót nem hallgatnak, ha kiteszed a posztert a Flórián térre, eszükbe nem jut odanézni, az internetről szednek le minden információt” - ad egészen pontos látleletet a mai huszonévesekről a mozgalom két alapítója, Bognár Péter és Donáth Péter. És ez az a réteg, amely már teljesen hozzászokott ahhoz, hogy torrentoldalakról vagy vinyóról vinyóra másolva szerzi be a filmeket, moziba pedig évente egyszer-kétszer (vagy annyiszor sem) jut el.
Bár a jog szerint természetesen illegális cselekedetekről van szó, ezek üldözése, betiltása, megtorlása nem vezet eredményre, semmilyen tiltással nem lehet megakadályozni a film- és zeneipart sújtó, változó fogyasztói szokásokat. Jelenleg az átlagos kihasználtság 10-11 százalék a magyarországi mozikban. Mi lenne, ha tiltás helyett csalogatással próbálnák visszaterelni a népeket az üresen kongó mozikba?
A magyarhangya mozgalom erre törekszik: első akciójukkal országszerte, egyetlen este alatt, huszonöt vetítésen akarnak ötezer nézőt szervezni november 24-én a Kispál-búcsúkoncert filmjére, a Napozz Holddalra. „A következő projektünk egy hatfilmes bérlet lesz, amit majd decemberben hirdetünk meg az addigra elkészülő honlapunkon. Ez egy tizennyolc millió forintos projekt. Ötezer darab hat filmre szóló bérletet szeretnénk eladni kétezer forintos áron, ebből bejön tízmillió forint, a maradék nyolcmillió forintot pedig szponzorációból szeretnénk fedezni. A filmekre egyenként nem lehet jegyet váltani, csak bérlettulajdonosok nézhetik meg őket, aki lemarad róla, az nem tudja máshol megnézni. Az a célunk, hogy teltházzal menjenek ezek a vetítések, filmenként ötezer nézővel. Ezek is eseményjellegű vetítések lesznek, havi egy előadás lesz városonként egy moziban” - olvasható az interjúban.
A mozgalom lényege, hogy ne a forgalmazók, hanem maguk a nézők döntsék el, mely filmekre kíváncsiak. „Olcsón és rizikómentesen akarunk kultúrát terjeszteni. És minél többen támogatnak bennünket, annál olcsóbbá tesszük.” Lesz egy online felület, ami összegyűjti azokat a filmes eseményeket, amikhez csatlakozni lehet azzal, hogy csoportok belerakják a saját munkájukat, vagy hozzák a közönséget. „A magyarhangya alapvetően mozgalom szeretne lenni, ugyanúgy, ahogy a második világháború előtt a szövetkezetek a Hangya mozgalomba tömörültek, hogy olcsón eljuttathassák a vásárlókhoz a termékeiket. Egyébként még nem tudjuk, hogy pontosan mi ez és ki tartozik bele. Azt tudjuk, hogy mi magyarhangyák vagyunk, és hogy azoknak, akik kultúrát akarnak fogyasztani, érdemes lesz hozzánk csatlakozniuk. Azt tapasztaljuk, hogy rengeteg ember van, aki vágyik erre, aki képben van, és mozgósítható egy ilyen alulról szerveződő dologhoz” - állítják a szervezők az Origo interjújában. Az első projekt után akár elkülönült, tematikus bérleteket is összeállítanának az ínyenceknek.
A szimpatikus ötletbe kicsit belezavar, hogy az egyéni és közösségi aktivitásra építő (pop)kultúrmisszió rögtön az államot is belevonná a projektbe: „odáig szeretnénk eljutni, hogy a teljes költség negyedét fizeti a néző, negyedét a szponzor, negyedét az állam és negyede pedig a televíziós vásárlásokból jön. Ez mindenkinek megérné. A második bérlet már drágább lesz, de szeretnénk rávenni az államot, hogy szálljon be. Azt fogjuk mondani, hogy 'gyerekek, ha az állam támogatja, akkor nem négyezer forint lesz a bérlet, hanem csak kettő, ha nem támogatja, akkor kénytelenek vagyunk négyért adni'. Remélem, hogy lehetővé fogják tenni, hogy olcsóbban adjuk a kultúrát.”
Bár fenntartásaim vannak az állami beavatkozás, részvétel és szponzoráció szükségességével szemben, bízom benne, hogy ez a moziipart és filmrajongókat megmozgató, a világ és szokásaink változására reflektáló kezdeményezés sikerrel jár majd. A mozizás élmény, amit nem pótolhat az ilyen-olyan minőségben letöltött, laptopon megnézett filmek garmada.