„A nyugati filmek firmák/cégek, az amerikai befolyás és a zsidó pénz ellen” lép fel a kétharmados Fidesz, mert új ellenség kell neki a baloldal legyőzése után - nyilatkozta a Süddeutsche Zeitungnak adott nagyinterjúban Kovalik Balázs, a budapesti Operaház kirúgott művészeti vezetője.

  A befolyásos müncheni lapnak adott Kovalik-interjú a húsz éve folytatott, változatos apropójú, mégis egy állandó személyi kör által elkövetett Magyarország-mószer igazi állatorvosi lova. Egyszerűen minden benne van: fasiszták vs. zsidók, Mucsa vs. tájékozott világpolgárság,  nemzetieskedés vs. szabad művészet. Kovalik sértett. És fél.

  A cikk még nem elérhető a Süddeutsche honlapján, de kedves olvasónk elfaxolta nekünk a szöveget.

  A hosszúra nyúlt interjú nagyjából a feltűnően alákérdező újságíró, Eybert Tholl művészeti és aktuálpolitikai témájú kérdéseinek váltogatására épül. A magam részéről nem foglalkoznék az operaművészeti fejtegetésekkel. De mit mond Magyarországról és a politikáról Kovalik Balázs?

  Miután értetlenkedését fejezi ki az Operából történő eltávolítása miatt, rátér a Fideszre. „Nem tudom, ki milyen pártból érkezett, soha nem érdekelt a politika” - mondja. Két kérdéssel később mégis elkezd róla beszélni: „A Fidesz ellenségképre építette a politikáját. Ezek a szocialisták voltak. Most kétharmados többséget értek el, a baloldalt legyőzték, most új ellenségeket kell keresni. Most a nyugati filmek, az amerikai befolyás és a zsidó pénz ellen lépnek fel.”

  Az újságíró itt rákérdez: tényleg ezt a kifejezést használják, hogy „zsidó pénz”?

  Kovalik szerint tartósan ezt, ha nem is hivatalosan. Az ilyen kifejezések lassan szalonképesek lesznek. A jobboldali radikálisok magyar őskultúrát akarnak előállítani. „Persze, a nyugati gazdaság képviselőinek nem mernek nekimenni, mert Magyarország rögtön összeomlana” - teszi hozzá. „Így tehát a kultúrában takarítanak” - reagál az újságíró, mire jön a válasz: „Általános a félelem. Vannak kijelentések, hogy a magyar kulturális életet meg kell tisztogatni belülről. Vagy: Magyarországnak egy nemzeti, költői, egészséges színházi életre van szüksége - ilyeneket hallani, olvasni.”

  Kovalik ezután rátér operaháiz viszontagságaira: „Sok jó ötletünk volt, de - képekben beszélve - a szuperautók elromlottak a hülye országúton.” A művész aztán honfitársait kritizálja: „Nagyon kevés magyar ismeri a világot. A politizáló rétegek talán Horvátországba vagy a müncheni Oktoberfestre eljárnak vakációzni, a világot azonban nem ismerik. Elzárkóznak a világ elől és félnek a változásoktól. Magyarország évszázadok óta egy megoldatlan problémával küzd: lenyeljük vagy kiköpjük a nyugati kultúrát?”

  A kérdező itt rátér a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatára, amely szerinte azt tartalmazza, hogy Magyarország mindenütt ott van, ahol magyarok vannak. „Ja, hát ez nem szép?” - kérdez vissza Kovalik. Az újságíró megkérdezi: „ott lógnak ezek a törzshelyén is?” Kovalik elmondja: ott néhány hete magyar zászlók, fegyverek és a jobboldali radikális magánhadsereget támogató nyilatkozat lógnak a falon.

„Ön fél?” - jön a kérdés. „Ha ez folytatódik, igen. A baloldali újságok - már amelyik még megmaradt - már diktatúráról beszélnek. És ami engem idegesít, az az értelmiségiek és a művészek hallgatása."

  Az interjú végén Tholl felteszi a kérdést: „Magyarországi rendezései is olyan vadak, szellemesek és kompromisszumoktól mentesek voltak, mint Németországban?” Kovalik Balázs elmondja: kevés ilyen volt, és azokból botrányok lettek. „Szabad-e Kékszakállnak, a nemzeti szupermacsónak a földön feküdnie?” - kérdez vissza a művész, aki szerint meglepő lenne, ha ezután az interjú után Magyarországon még felkérést kapna. „De ha nem kapok több lehetőséget, akkor el kell hagynom az országot” - zárja a beszélgetést az Operaház előző művészeti vezetője.

*

PS: a fax olvashatatlansága miatt a Firmen szót Filmenek olvastam, tehát filmek helyett cégekről beszélt Kovalik. Minden egyéb stimmel.