No persze, ne túlozzunk: csak arról van szó, hogy Pokorni Zoltán ma reggeli kijelentése szerint nem Sólyom Lászlót jelöli majd a Fidesz köztársasági elnöknek. A jelenlegi államfő ötéves ciklusa megérdemel majd egy hosszabb elemzést, de mindent a maga idejében. Néhány gyors megjegyzést azonban érdemes tenni.
A kezdetektől fogva szimpátiával figyeltem Sólyom László államfői tevékenységét. Többféle világnézetet képviselő, de hiteles értelmiségiek javasolták őt köztársasági elnöknek - hogy majd Orbánék huszáros virtussal kisebbségből meg is választassák őt a parlamenttel.
Sólyom első időszakáről még 2005 végén írtam az UFi-ba. Akkor is megemlítettem: Az elnök parlamenti szűzbeszédében a hazaszeretet jelentőségét emelte ki, míg augusztus huszadikán a magyar történelem dicsőségéről, a szuverenitás, öntudat és önbecsülés fontosságáról szólt, miközben hitet tett az európai közösség mellett. Beszédében kitért a határon túli magyarság „fájdalmasan félresiklott” állampolgársági ügyére is. Nagyobb figyelmet keltett az a megjegyzése, miszerint Magyarország európai mércével mérve középhatalom, és kell, hogy legyen beleszólásunk az Unió ügyeibe.
Az államfő öt éven át folytatott politikáját hitelesíti, hogy szándékaihoz híven a határon túli magyarság melletti kiállás (a külhoni magyarokhoz tett rendszeres látogatásai, az erről szervezett konferenciák, stb.) mindvégig jellemezte a tevékenységét, vállalt is érte elég konfliktust.
Emlékezetesek maradnak azon gesztusai is, hogy Gyurcsányék egyre hajmeresztőbb lépéseit (Fekete János kitüntetésétől az őszödi beszéden át a rendőri brutalitásig, stb.) mindig határozottan kommentálta, természetesen megmaradva a szűkre szabott államfői jogkörök között. Sólyom megszólalásai ráadásul illők maradtak az elnöki méltósághoz. gondoljunk csak az őszödi beszéd utáni megszólalására: „A tegnapi hír morális válságba sodorta az országot, és ezt a válságot a miniszterelnök reakciói csak fokozták. Személyes felelősségét összemosta az elmúlt 16 évvel” - jelentette ki Sólyom. Mint mondta, semmilyen cél nem teheti lehetővé, hogy megkérdőjelzze a demokratikus normákat. Ennek nyilvános elismerését várta akkor kormányfőtől. Akinek volt füle hozzá, az úgyis megértette, mit gondol valójában Sólyom László.
Az államfő az elmúlt öt évben szinte mindvégig egy társadalomképében, történelemszemléletében, nemzetfelfogásában jobboldali-konzervatív, demokrácia- és jogállamfelfogásában viszont szabadelvű, liberális nézetrendszert képviselt, ami nem egyszer találkozott e sorok írójának nézeteivel.
Emlékezetből két eseményt tudok felidézni, ami után viszont kérdőjel maradt bennem: az egyik a mecseki NATO-radar ügye, ahol - bár a környezetvédelem ügyét is a maga nézőpontjából konzekvensen hangoztatta az elnök - a bánáti bazsarózsa felülírta az ország védelmi képességeivel járó kötelezettségeket. A másik pedig a holokauszttagadás büntethetőségéről szóló törvény, amelynek az aláírása keresztbemegy az elnök által addig szigorú következetességgel képviselt szabadságjogi gondolkodással.
Legyen-e újra Sólyom az elnök, vagy sem? Nincs beleszólásunk ebbe. Sőt, a Fideszen kívül senkinek sem lesz. Orbán Viktor fejében már valószínűleg megszületett a döntés, amit majd nyilván időben megoszt az országgal.
Egyértelmű, hogy az egypárti, biztos kormánytöbbség birtokában a Fidesz azt jelöl és azt választ meg államfőnek, akit akar. Érdemes azonban megfontolni, hogy az elsőszámú közjogi méltóságot egy, a kormánypárt (és a mögötte álló szavazók) világnézetét nagyjából képviselő, de önálló karakterrel rendelkező, horribile dictu: akadékoskodó személyiség (akár Sólyom, akár másvalaki), vagy pedig egy fideszes elnök tölti-e be majd.