A 2010-es parlamenti választások első fordulójában a máshonnan érkező és igazolással szavazó választópolgárok ügye nem csupán pár ezer ember órákig tartó sorban állása, az OVB szerencsétlenkedése és az eredményekre való kényszerű várakozás miatt borzolta a kedélyeket. Egyesek részéről felmerült az a gyanú is, hogy az igazolással szavazók „voksturisták”, akiket szervezetten szállítottak vagy küldtek abból a célból, hogy megváltoztassák az eredményt bizonyos egyéni választókerületekben. Mint tudjuk, az igazolással szavazókat idén minden településen, illetve kerületben egy-egy egyéni választókerületbe (a továbbiakban: evk), azon belül is egy, külön erre a célra kijelölt szavazókörbe irányították, az egyébként is ott szavazó „helybeliek” mellé. Ez okozta a sorban állást és a botrányt, ám a szerencsétlen szervezésnek van szerencsés következménye is: az igazolással voksolók egy helyen szavazása lehetővé teszi, hogy utánaszámoljunk: valóban létezett-e „voksturizmus”, illetve hogy kinek kedvezett az igazolással érkező szavazók megjelenése.

  Számolni fogunk. Országszerte kb. 60 ezer emberről van szó, ennek mintegy negyede szavazott Budapesten. A „láttam egy buszt tele szavazókkal”, a „rokonom is igazolással szavazott” és a „hallottam egy ismerősömtől, hogy…” típusú történetek és egyéni beszámolók ekkora számoknál nem játszanak. Szerencsére az igazság kiderítéséhez nem kell több, mint elemi matematika, némi józan ész és egy kis türelem. (Aki maga is utána akar számolni, az ne próbálkozzon kézi számolással, mert nagy munka: használjon valamilyen adatelemző programot, de akár az Excel is jó lehet.) Az adatokat úgy kellett választókerületenként összehalászni a nem éppen felhasználóbarát www.valasztas.hu-ról, ezért a szerző most csupán a budapesti eredmények elemzésére vállalkozik.

  Kikre szavaztak az igazolással voksolók Budapesten? Mivel az igazolásos szavazók idén minden választókerületben egyetlen szavazókörben adták le a voksukat, meg tudjuk vizsgálni, egy-egy evk-ban hogyan módosította az eredményeket ezeknek a szavazóknak a felbukkanása. Gondot jelent, hogy az igazolásos szavazók voksai ezekben a szavazókörökben összekeverednek a „helybeliek” voksaival, így ha pusztán az adott szavazókörök adataiból indulunk ki, az hamis eredményre vezethet. Az adott evk összesített eredményeinek segítségével szerencsére megbecsülhetjük az igazolásos szavazók voksainak eloszlását. A módszer a következő:

  1) Az adott evk szavazóinak számából vonjuk ki azoknak a számát, akik az érintett szavazókörben voksoltak. Ezt végezzük el mind az összes érvényes szavazatra, mind külön-külön az egyes jelöltekre leadott szavazatokra. Így megkapjuk az adott evk eredményeit a kérdéses szavazókör nélkül.

  2) Feltételezhetjük, hogy az adott szavazókör „helybeli” szavazóinál a pártpreferenciák megoszlása hasonló, mint az egész evk-ban. Ez természetesen egy-egy evk-ra nem feltétlenül igaz, de mivel az igazolással érkező szavazók számára véletlenszerűen jelölték ki a szavazóköröket, több evk esetén a véletlenszerű hibák kiegyenlítik egymást. (Ebből következik, hogy vizsgálatunkból nem egy-egy konkrét evk-ra, hanem inkább általánosságban a Budapesten igazolással szavazókra nézve lehet következtetést levonni.) Az érintett szavazókör „helybeli” szavazatait tehát „osszuk szét” a jelöltek között az evk-nak (e szavazókör nélkül) megfelelő arányban.

  3) Tudjuk, hogy az adott szavazókörben melyik jelöltre hányan szavaztak. A 2) pontban szét nem osztott, „megmaradt” szavazatokkal becsülhető az igazolással érkező választópolgárok szavazatainak megoszlása.

  Példa, az egyszerűség kedvéért kerek számokkal és csak két párttal:

  Az adott szavazókörben 1000 „helybeli” és 1500 „igazolásos” szavaz. Az összes szavazatból P párt 1700-at, Q párt 800-at kap. Tudjuk, hogy az adott evk-ban (e nélkül a szavazókör nélkül) P párt jelöltje a szavazatok 60%-át, Q párté pedig a 40%-át kapta. A vizsgált szavazókör 1000 „helybelijéből” tehát becslés szerint 600 szavazhatott a P párt jelöltjére, míg 400 a Q pártéra. Ebből adódik az igazolással érkezőkre vonatkozó becslés: közülük 1700-600, vagyis 1100 választópolgárt becsülhetünk a P párti jelölt szavazójának, míg 800-400, vagyis 400 fő lehet az igazolással érkező Q párti szavazók számára vonatkozó becslésünk. (A példában tehát az érkező szavazókkal a P párt jár jól.)

  4) A fenti számításokat végezzük el az egyes budapesti evk-kra és azon szavazóköreikre, ahol igazolással lehetett voksolni. Nem kell minden budapesti evk-val számolnunk, mert a 32 közül csak 23-ban jelentek meg igazolással szavazók. A végén mind a 23 evk-ban lesz egy-egy becslésünk arra vonatkozóan, hogy az igazolással szavazó polgárok szavazatainak milyen volt a megoszlása az egyes jelöltek között. A kérdéses 23 evk-ra vonatkozó becsléseket összegezve az alábbi eredményt kapjuk.

  Budapesten igazolással szavazott 16754 fő. Ebből egyéniben Fidesz-szavazónak becsülhetünk 9056 főt (kb. 54%), MSZP-snek 2217-et (13%), jobbikosnak 2861-et (17%), LMP-snek 2206-ot (13%), míg MDF-esnek 386-ot (2%), „egyéb” szavazónak pedig 28-at. (Az egyik evk-ban volt egy független jelölt, egyébként a felsorolt öt pártnak voltak jelöltjei – az MDF-SZDSZ közös jelölteket az egyszerűség kedvéért vegyük MDF-esnek.) Hasonlítsuk most ezt össze az öt párt Budapesten elért százalékos listás eredményeivel! (Azért a listással, mert az könnyebben hozzáférhető a www.valasztas.hu-n, de egyébként sincs drasztikus eltérés az egyéni és a listás szavazatarányok között.) Mint látható, az igazolással érkező szavazók megjelenésével a Fidesz és a Jobbik nyert, az MSZP és az MDF pedig veszített: 

  Egyes olvasók most talán azt szeretnék: itt hagyjuk abba, megvannak a Kubatov-szavazók, lelepleztük a voksturizmust. Valóban nincs messze az elemzés vége, de legyünk még egy kis türelemmel. 

  Kik jönnek Budapestre igazolással szavazni? Nyilván elsősorban olyanok, akiknek egyébként vidéken van az állandó lakcímük. (Ha sokaknak joggal nem is tetszik a „Budapest – vidék” szembeállítás, most az egyszerűség kedvéért hadd fogalmazzunk így.) Ezek az emberek vidéken éltek és csak nemrégiben költöztek Budapestre, vagy talán most is vidéken élnek, csak Budapestre viszi őket a munka vagy a tanulás. Ők azonban szocializációjukat, értékeiket és politikai választásaikat tekintve is inkább „vidékiek” mint budapestiek, még ha ez kis különbséget jelent is. Az ő szavazataik megoszlását tehát nem a budapesti, hanem a vidéki eredményekkel kell összevetnünk! Vonjuk csak ki a listás eredmények országos összesítéséből a budapestit, és hasonlítsuk össze az egyes pártok „vidéken” elért eredményeit a Budapesten igazolással szavazók becsült megoszlásával:

  Mit látunk? A „vidékről” Budapestre érkező és ott igazolással voksoló közel 17 ezres szavazótömeg hozza magával a „vidékies” pártpreferencia-megoszlását, ahogyan az a Fidesz, a Jobbik, sőt az MDF eredményeiből is látszik (a két kivételre, az MSZP-re és az LMP-re mindjárt visszatérünk). Ezek az emberek Budapesten szavaznak, de a „vidékre” jellemző szavazatarányokkal. Ezzel valóban az MSZP és az MDF rovására változtatják meg a budapesti eredményeket, de ehhez fölösleges a Fidesz-, a Jobbik-szavazók szándékos voksturizmusát feltételeznünk: egyszerűbb és ezért jobb magyarázat, hogy a „vidékies” szavazatarányok mellékhatásáról van szó. (Tegyük hozzá azt is, hogy a hatás igen kicsi, hiszen a közel egymillió Budapesten szavazó polgárnak kevesebb, mint 2%-át jelentik az igazolással szavazók.)

  Mi a helyzet a két kivétellel, az MSZP-vel és az LMP-vel? Ők a Budapesten igazolással szavazók közt nem a vidéki szavazatarányuknak megfelelően szerepeltek: az MSZP rosszabbul, az LMP jobban. A szocialisták esetében a szavazótábor demográfiai összetétele lehet a magyarázat: a párt az országos átlagánál is népszerűtlenebb a fiatalok között, a szavazóiknak aránylag nagyobb része idősebb ember, mint a többi párt esetében – márpedig inkább a fiatalokról és nem az idősebbekről feltételezhető, hogy a tanulás vagy a munka vidékről Budapestre hozza őket, illetve hogy életvitelszerűen nem az állandó lakcímükön tartózkodnak. Ez megmagyarázza, hogy az igazolással szavazók közt miért kisebb az MSZP-sek aránya, mint vidéken egyébként.

  Az így keletkező „hiányt” kipótolják az LMP szavazói: a Budapesten igazolással voksoló, tehát elvileg vidékről érkező szavazók között jóval több az LMP-s (13%), mint vidéken egyébként (6%). Ha tehát valakik „vokstúrát” tartottak az április 11-ei hétvégén, azok leginkább az LMP szavazói. Vajon lehet-e szó szervezettségről és a választási eredmények tudatos manipulálásáról? Aligha: az LMP-s „voksturisták” száma mindössze kb. 1200 fő lehet, az LMP-re Budapesten igazolással szavazók bő fele (a másik, kisebb felére egyébként is számítani lehetett volna a 6%-os vidéki szavazatarányuk alapján). Ez a Budapesten voksoló összes választópolgárnak kb. 1 ezreléke, az országszerte az LMP-re szavazóknak pedig kb. 3 ezreléke – jelentéktelen mennyiség. Nem kell ide központi pártutasításra működő „Voks Tours”: ezer-néhányszáz LMP-szavazónak magától is eszébe juthatott, hogy ha már amúgy is Pesten van dolga, inkább ott szavaz – főleg, ha az állandó lakcíme szerinti evk-ban esetleg nem is volt LMP-s jelölt. Utóbbi esetben akár Budapesten belüli átjelentkezés is elképzelhető.

  A számok fényében tehát nincs okunk senki részéről tudatosan, pártközpontból szervezett és tömeges voksturizmust feltételezni. Az MSZP-nek Budapesten tényleg nem kedvez az igazolással szavazók „vidékies” összetétele, de ez mellékhatás, és még annak is gyenge. Ha ezen bárkinek a mandátuma múlna, pl. esetleg Szanyi Tiboré, az leginkább az ő balszerencséje lesz, és nem valamiféle ármány műve. „Oszoljunk emberek, nincs itt semmi látnivaló” – fejezhetném be. Mégsem így zárom ezt az írást, mert lehet, hogy van, aki a Kubatov-szavazókról fecsegő Lendvai Ildikót és a voksturizmust vizionáló Kálmán Olgát is egyfajta látnivalónak tartja. Összegzésképpen ezért inkább egy műveltségéről és könyveiről híres királyunk szavait idézem, a helyzethez alakítva: „A szervezett voksturistákról, akik nincsenek, említés ne tétessék.”

A poszt tanarseged ur vendégszerzőnk műve.