Burzsuj félművelt lévén nem tartom számon Lukács György születési és halálozási dátumát, és amúgy a csávó hosszú olvasmánylistámon sem szerepel. Akkor inkább már Sík Sándor Esztétikája. Azonban vannak, akik számon tartják, és ha már a a komcsi ikon a 2010-es választások két fordulója közt született, oda szerveznek róla konferenciát. Egy kis nosztalgia. Na igen, ez még nem lenne baj, lehet szervezni konferenciát, elmenni rá nem kötelező. Csak hát az sok egyenlítő filozófus azon az MTA-n gyűlik össze ezügyben, ahonnan kitiltották (betiltották, letiltották, ahogy tetszik) a Molnár Tamás konzervatív filozófusról rendezett konferenciát, ami azonban így is lezajlott, a Sapientián. Persze Molnár Tamás a bizonyítéka annak, hogy nem Lukács az egyetlen külföldön is ismert filozófus (egyébként mit meg nem adnék azért, hogy ne ismerjék Lukácsot a határon túl, ha ennek az az ára, hogy nincs ismert magyar filozófus, akkor az az ára, de van). Na, mindenesetre imhol a konferencia programja, amiben fogadás is szerepel.
Az MTA Lukács Archívuma és a Gond-Cura Alapítvány Kiadó tisztelettel meghívja Önt konferenciájára, melyet Lukács György születésének 125. évfordulója alkalmából tart a Magyar Tudományos Akadémia kistermében (V. Roosevelt tér 9., II. emelet) 2010. április 13-án 9-től 16.30-ig. A konferencia központi témája Lukács György A regény elmélete – Dosztojevszkij-jegyzetek című kötete, mely ebben a formában először jelent meg magyar nyelven.
Program
Délelőtt
elnök: Vajda Mihály, a konferencia védnöke
Dr. Csépe Valéria, az MTA főtitkárhelyettese megnyitja a konferenciát
Bacsó Béla: Regényen túl és innen. Lukács és Kracauer
Nyíri Kristóf: Egy átváltozás képei
Almási Miklós: Lukács pedagógiája
Mesterházi Miklós: Detektívregényelmélet
Heller Ágnes: Lukács vonzalma az orosz lélekhez
12 órakor fogadás a Tudós Kávézó I. emeleti halljában
Délután
elnök: Bacsó Béla
Radnóti Sándor: Sterne helye a fiatal Lukácsnál
Hévizi Ottó: A disszonancia filozófusa és az utolsó dialógus
Tallár Ferenc: Mítosz és regény. Lukács–Bahtyin–Dosztojevszkij
Tamás Gáspár Miklós: Az orosz kérdés: hogyan éljünk?
Vajda Mihály: Esztétikum – Forradalom – Esztétikum
Dolgozó ember mondjuk nap közben nem jár konferenciára, de mindegy, Marx is utálta a munkásokat, ha hihetünk Paul Johnsonnak (és a munkások sem szeretik, ha felbukkan valami elbaszott kardigános értelmiségi, aki fel akarja őket szabadítani). Azonban akinek sok ideje volt, annak igazán érdekes lehetett az utolsó program.
17 órakor koszorúzás Lukács György szobránál a Szent István parkban.
Nem tudom, hogy a szobor vagy a park neve volt előbb (gondolom, legalábbis az előző harminc évet tekintve a szobor), de kissé paradoxnak tűnik a kettő együtt. Szerintem Lukácsnak sem tetszene ez így. Kérdés, nem kéne-e ezt a szobrot is a szoborparkba küldeni?
Ja, és szeretném, ha tudná az ELTE-BTK esztétika szakos hallgatóinak feltételezhetően jelentős, a konferenciát meglátogató része: Lukács György NEM MENŐ.