Mint ismeretes, a múlt héten egy Dohány utcai lakásban vallásos zsidók széder estét ünnepeltek, s valakik kavicsokat dobtak/lőttek be az ablakon. Egyelőre annyit tudunk, hogy vagy ötvenen voltak, vagy hárman. Vagy hangoskodtak, vagy nem. Vagy este 11-kor történt a dolog, vagy nem. Vagy volt egy nyolcméteres teleszkópja a dobálónak, amelyen keresztül látta, hogy zsidók vannak odabenn, vagy nem volt. Az biztos, hogy kihívták a rendőröket, amitől ugyan a kavicsok továbbra is repültek (mi a szart csinálhattak akkor a rendőrök a szűk Dohány utcában?), meg hogy az egyik rendőr odaszólt a távozó vendégeknek: hazafelé vegyék le a kipájukat, mert úgy biztonságosabb. Vagy nem. Szóval az eset teljesen homályos, nem tudjuk, kik miért mivel dobáltak.

  Na most, az a helyzet, hogy Budapest lakosságának 90%-a egyértelműen neuraszténiás. Nekünk speciel az esküvőnkre hívták rá a rendőröket (nagy buli volt, ezt elismerjük, viszont egy zárt étteremben zajlott), s jó pár üveg pálinkánkba került, hogy a szerv ne tömegoszlassa fel a menyasszonytáncot. Máskor is kaptunk hideget-meleget, pedig alapvetően csendes, szolid fiatalemberek vagyunk, minden, amit a kollegák állítanak kapatos pillanatainkról, hitvány hazugság. Mi magunk is légpuskával szoktunk fenyegetőzni az ablakból, ha az utcán túlságosan felbátorodnak az ír hajógyári munkások, akik hétvégenként ide járnak dugni. Szóval egy-két kavics itt-ott simán belefér a budapesti éjszakába, ez egy ilyen hely, és kész.

  Az is megszokott, hogy nálunk józanabb barátaink figyelmeztetnek rá: Hajrá Ferencváros! feliratú sálban ne igen mászkáljunk Újpesten meccsnapon, Budaházy-Toroczkai-féle zúzós szeánszokon vegyük le a szemüvegünket, antifasiszta rendezvényre pedig ne vigyük magunkkal az árpádsávos fényképezőgéptokunkat. Olyan környékre pedig, ahol nagyobb számban élnek az elmúlt időszak integrációs programjainak áldásaiban kevéssé részesült roma polgártársaink, egyáltalán ne menjünk. Mindez persze nem normális, de az embernek muszáj kompromisszumot kötnie, ha életben akar maradni.

  Csakhogy. Mivel a szóban forgú múlt heti esetben az érintettek zsidók voltak, egyből beindult az antirasszista gépezet - anélkül persze, hogy bárki többet tudna az eseményekről, mint mi. Természetesen nem kizárt az antiszemita támadás sem. Budapest utcáin az agresszív gördeszkásizmus, falfirkászizmus, parkolóőrizmus, terepjáróizmus oktalanulpofánbaszlakizmus és sok egyéb köcsögség mellett jelen van az antiszemitizmus is, s ezt mi szorgalmasan dokumentáljuk is. Azt is teljességgel megértjük, hogy saját családjuk lemészárlása miatt vagy általános emberi jóérzésből az utóbbira sokan különösen érzékenyek. Azt azonban nem tudjuk megérteni, hogy egy teljesen tisztázatlan, bizonyítatlan, homályos eset miatt miért kell tovább szítani az indulatokat és a félelmeket.

  Mert bizony ezredszerre is feltették nekünk ugyanazt az ősrégi, szétkarcolt lemezt. Amelyet már annyiszor lejátszottak, hogy nincs értelmes ember, aki ne unná halálosan. A TASZ ökörködése után - ahelyett, hogy hagynák a rendőrséget nyugodtan nyomozni -, ma este még egy bőrt lehúznak a csúzligate-ről: kipás-kendős tüntetést szerveznek a történelmi zsidónegyedben az egyre fokozódó, már-már elviselhetetlenné váló izé ellen. Biztos módja ez annak, hogy így, a választások előtt pár nappal még egy kicsit megkavarják a szart.

  Nézzük csak a részleteket!

  A tüntetést az Ungár Klára nevével fémjelzett Szabad Emberek Magyarországért párt hirdette meg. Vagyis az SZDSZ egyik utódszervezete, amely ugyan most még nem mert elindulni a választásokon, de őszre már szeretné aktivizálni magát. A SZEMA amúgy a legutóbb azzal vétette magát, hogy a zseniális „A Piranha már nem ikra: Ne szavazz a Jobbikra!” címmel pályázatot hirdetett, ezzel is bizonyítva, hogy a legendás liberális szürkeállomány és kreativitás nem veszett el, sőt még csak át sem alakult.

 Az eseményt a legszélesebb körben a kapcsolat.hu hirdeti mint ajánlott programot: újabb jelzés arra, hogy mire számíthatunk.

  A kipás-kendős sétának Facebook-oldala is van, eddig 385-en jelezték biztosra részvételüket: érdemes köztük körülnézni, ismerős arcokat fogunk találni köztük az elmúlt nyolc év szabad demokrata holdudvarából: Hell Nagy István, Ráduly Emil, Bőhm András, Podmaniczky Szilárd, Antifasiszta Értékrend, Merker Dávid, Terry (Rácz) Black, Bohus László - sőt még a belvárosi MSZP díszzsidaja, régi barátunk, Pásztor Tibor is ott lesz. Meg nyilván még számosan, akik nem fácséznak. Szóval szinte mindenki, aki hosszú éveken keresztül éjt nappallá téve dolgozott azon, hogy Magyarországon legyen számottevő politikai antiszemitizmus. Már csak Gyurcsány Ferenc és Horn Gábor hiányoznak, de kezdésre talán ők is betoppannak.

  Szóval a műsor a régi, a szereplők a régiek. És régi a cél is, csak ez a kampány miatt még nyilvánvalóbb.

  A rasszistaveszéllyel való szavazómozgósítás régi eszköz („Komcsik, bibsik, ki a gátra, jön a barna veszedelem!” - mondta már '98-ban Horn Gyula is) - más eszköze már nem is maradt a balliberális oldalnak, hogy ne korrupciós ügyekkel kerüljön be a híradóba. Úgy kellett az a néhány kavics nekik, mint egy falat kenyér. Talán már nem is a szavazatszerzés miatt, hanem hogy saját maguk lelkiismeretét megnyugtassák: loptunk, csaltunk, hazudtunk, elkúrtunk, de legalább mindig is antifasiszták voltunk. Még ha ezzel sikerült is középpárttá tenni a Jobbikot. Ha pedig netán ma este provokáció is történik, az még jobb: egy-két pofont, köpetet bőven megér, ha aztán lehet rohangálni a tévéstúdiókba rinyálni.

  És falat kenyérként kellenek az ilyen antirasszista megmozdulások a szélsőjobbnak is. A provokáció most nem érdekük (nem is hirdeti az eseményt a Kuruc.info), de néhány kép, amelyen sábeszdeklit viselő emberek százai némán vonulnak Budapest zsidónegyedének sötét utcáin, remek igazolásul fog szolgálni egy csomó faszsághoz. Nézzük csak meg majd a holnapi radikális címlapokat.

  Egyedül azoknak nem érdeke az ilyesfajta akciózás, akik szeretnének nyugodtan, egy még-még elfogadható kormány vezetése alatt, az igazán fontos dolgokkal törődve élni. Akiknek elegük van a bármilyen oldali hisztériából.

  És akiknek a Dohány utca környékéről, az Erzsébetvárosról nem az antiszemitizmus, s nem is az anti-antiszemitizmus jut az eszébe, hanem az a rengeteg kulturális érték, amely ott felhalmozódott - s amelynek nagy részét a ma esti tüntetés szervezőinek és résztvevőinek pártjai lerombolták, zsebre tették, ellopták, eladták, elpanelosították, szétrohasztották és elbaszták. Sok-sok pénzért. Szégyentelenül sokért.

  Hölgyeim és uraim, menjenek a picsába.