Nem lehet minden hülye mellé paragrafust állítani.
Ha Sólyom László asztalára kerül egy törvény, a köztársasági elnök három dolgot tehet: visszaküldi az Országgyűlésnek, bocsássák újbóli megtárgyalásra. Ha alkotmányellenesnek találja, elküldheti a taláros testületnek normakontrollra. Ezeket a fegyvereket vetheti be a képviselői ostobaság megfékezésére, a jog uralmának védelmében. És akkor egyszercsak elé kerül Mesterházy Attila törvénymódosító javaslata. Semmi alkotmányellenest nem talált benne, szájat húz, vállat von, alákanyarít, kihirdet, minden rendben.
Csakhogy kurvára nincs rendben.
Back to the basics: 61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra - írja a Magyar Köztársaság Alkotmánya (betűhíven közöltük, becsszó). Vegyük szavanként? Mindenkinek. Szabad. Véleménynyilvánítás.
Már eleve Mesterházy módosító indítványa is arcpirító: az elején arról értekezik, hogy miért faszányos a szólásszabadság, meg a véleménynyilvánítás szabadsága, aztán gyorsan bedobja, hogy mégiscsak igény lenne megnyirbálni azt. Attila, minden hülyeségre van igény, a kérdés csak az, mennyiben tulajdonítsunk jelentőséget annak, ha bolondok dörömbölnek az ajtón. És elég messziről kezdi az érvelést, amikor az idegengyűlöletet és rasszizmust hozza szóba, az értelmezés itt ugyanis messze burjánozhat, adott esetben a szocik kárára is (mi újság a „megdöglesz, magyarral?”).
Meg aztán mindenféle nemzetközi izékre hivatkozik, mintha szívesen eltolná magától a felelősséget. Most akkor ő az igaz ügyek bajnoka, vagy „az Európai Unió Tanácsának a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló kerethatározata” írja elő neki a harc mikéntjét a vállalhatatlanok serege ellen? A TASZ szőrszálhasogatását a szöveg pontatlanságai miatt, miszerint ki a holokauszt áldozata, már meg sem említenénk, ha egyáltalán azt tudnánk tényszerűen, percről percre, helyszínről helyszínre, mi a holokauszt? Holokauszttagadás-e az eggyel kevesebb barakk? A rövidebb szerelvény? Gusztustalan, de ezügyben a baloldal új miniszterelnök-jelöltjét keressék.
Ráadásul, mi van a holokauszt-állítókkal? Akik azt mondják, volt holokauszt, sőt, szuper, hogy volt, esetleg túl enyhe volt. Mesterházy javaslata velük semmit sem tud kezdeni, ahogy a kódolt beszéddel élőkkel sem. Mégpedig azért, mert erre a jog egyszerűen nem alkalmas.
A Köztársasági Elnöki Hivatal főosztályvezetője, Kumin Ferenc közölte, hogy Sólyom László szerint nem volt helyes, hogy a választási kampányban hozták meg ezt a törvényt. Miért, máskor helyes lett volna? Kerülgetik a kását: ez a törvény politikai, ideológiai indoktrinációról szól, és ezzel egy nagyon veszélyes elvet emel be a törvényhozásba. Ráadásul ez az egész holokauszt-téma csak egy szomorú ürügy. Ők már nem fáznak, mi?
Rángassuk ide Herényi Károlyt is. Herényi nyilvánvalóan hülye, és hülyeségeket beszél, de következik-e ebből, hogy a kommunizmus bűntetteinek tagadását is jól be kell tiltani, ahogyan azt Répássy Róbert gondolná? Nem, nagyon nem, bár fel-alá gurulnánk a tárgyalóteremben mismásoló krausztamások hallatán, az ilyen jellegű ideologikus törvényhozástól viszont a víz kiver minket.
Kicsit szomorúak vagyunk, hogy aláírta, Elnök Úr. Ezt már az életben vissza nem vonja senki.
A szerző holokauszttörvény-tagadó
