A múlt heti HUF- és BUX-mélyrepülés után tegnap minden figyelem a Nemzeti Együttműkődés Gazdasági Rendszerére, annak 29 pontjára irányult, pedig az Országgyűlés más fontos törvényekről is döntött. Egyrészt elfogadták a kormánytisztviselőkről szóló jogszabályt, másrészt több ponton szigorították a Btk.-t. Az utóbbi módosítás a három dobás és a pedagógusok ellen elkövetett erőszak szigorúbb büntetése mellett még egy, mindössze egy bekezdésnyi változtatást tartalmaz. Az előterjesztés szerint: 

A Btk. 269/C . §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„A nemzeti szocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása
269/C. § Aki nagy nyilvánosság előtt a nemzeti szocialista és kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

  A módosítás előtt így nézett ki a jogszabály:

A holokauszt nyilvános tagadása.
269/C. § Aki nagy nyilvánosság előtt a holokauszt áldozatának méltóságát azáltal sérti, hogy a holokauszt tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

  A nagy törvénykezési dömpingben a kommunizmus bűneinek tagadásának büntethetővé tétele egyáltalán nem kapott nagy figyelmet, ellentétben a néhány hónappal ezelőtti, a holokauszt tagadásának büntetését bevezető btk.-módosítás körüli hisztivel. Pedig fontos kérdésről van szó: előnyére változott-e a törvény?

  Szerintünk nem, vagy csak alig. Talán annyival jobb, hogy egy kalap alatt kezeli a két totalitárius rendszer okozta szenvedéseket, de ez sovány vígasz ahhoz képest, hogy maga az alapkoncepció, a történelmi események tagadásának/megkérdőjelezésének büntetése tévedés.

  A helyes döntés a vonatkozó 269/C. § eltörlése lett volna, de sajnos tudjuk, hogy ez a belpolitikában és nemzetközileg is politikailag védhetetlen helyzetet eredményezett volna. Gyurcsány Ferenctől, skandináv lapokon át, a New York Timesig minden arról szólt volna, hogy Orbánék holokauszt-tagadók, vagy legalábbis cinkosai azoknak.

  Az MSZP utolsó pillanatban elhelyezett, rosszindulatú aknáját egyvalaki tudta volna hatástalanítani: Sólyom László. A köztársasági elnök nem küldte alkotmánybírósági normakontrollra a jogszabályt, azaz nem voltak alkotmányossági aggályai. Ez teljességgel érthető, ő ért hozzá. Viszont lehetősége lett volna aláírás helyett megfontolásra visszaküldeni az Országgyűlésnek a törvényt, s - idő hiányában - arról már az új parlament döntött volna. Sajnos Sólyom nem ezt az utat választotta.

  Így aztán nem marad más, lehet foltozgatni a tagadási tilalom alá eső történelmi események körét: ha esetleg kormányra kerül az LMP, akkor beleveszik a bálnák meg a tibetiek ellen elkövetett bűnöket, egy Jobbik-kormány pedig (Trianon Tagadó Tibi, alias 3T munkásságát követve) a Trianon-tagadás tagadását teheti büntethetővé.