Újabb fordulójához érkezett a magyar belpolitika Tabu játszmája: most éppen a kommunista diktatúrákhoz köthető személyek és intézmények nevének használatát tiltanák kormánypárti politikusok hivatalos elnevezésekben. Az előterjesztéshez csatolt listában példaként a következő nevek szerepelnek: Lenin, Marx Károly, Engels Frigyes, Vörös Csillag, Felszabadulás, Szamuely, Kun Béla, Münnich Ferenc, Ságvári Endre, Néphadsereg, Munkásőr, Tanácsköztársaság, Népköztársaság, Népfront, Frankel Leó, November 7., Április 4., Vöröshadsereg. (Hogy ebből az FN24 hogyan vezette le a Népszabadság és a Népszava névvesztését, elképzelni sem tudom.)

  A sort az önkényuralmi jelképek tilalma nyitotta, folytatódott a holokauszt, majd a kommunizmus bűneinek tagadásának btk.-ba emelésével, és most itt az újabb tilalmi hullám. És miért pont ez lenne az utolsó? Ha úgy alakul történelmileg, idővel tilos lehet Trianon, a Szent Korona Tan, a NENYI, a Jóléti Rendszerváltás vagy éppen a globális felmelegedés tagadása is, miért ne?

  De jó-e bármire ez a tiltás? Kevesebb lesz-e a náci meg a kommunista – egyáltalán: a gondolatbűn rosszgondolat –, ha büntetünk egyes szimbólumokat, gondolatokat? Erősen kétlem. Gondoljunk bele: másfél év felfüggesztett holokauszttagadásért? Ugyanannyi, mint amennyit a főúttörő kapott 80 milliós kárt okozó hűtlen kezelésért? Agyrém. 

  Egyes politikai vagy történelmi álláspontok vitathatatlanná nyilvánítása csak azt eredményezi, hogy újabb és újabb tételek esetében merüljön fel hasonló igény. Jó dolog, ha van valamiféle konszenzus – nemzeti minimum – a múltunkról, de ezt semmiféleképpen nem a büntető törvénykönyvbe kell beleírni. Ahogy tőlem aztán működhet Kádár János Baráti Társaság meg Szálasi Ferenc Olvasókör is, úgy az utcaneveknél sem állítanék tilalmi listát, csak az új személyi okmányok kiállítását, illetve a cégmódosításokat tenném illetékmentessé arra az esetre, ha egy önkormányzat döntése nyomán megváltozik egy közterület elnevezése.