Van élet a halál előtt? Bizarr véletlen folytán jelenhetett meg az IndaVideo filmajánlata a tömeggyilkosságra készülő egyetemistáról szóló hír előtt, de tökéletesen passzol hozzá. Számomra különösen bizarr, hogy saját egykori alma materem, az ELTE jogi karára járt S. Ábel. Tervei szerint azokon a folyosókon és termekben gyilkolt volna halomra 22 embert, amikentén is évekig koptattam.
Nézzük, mivel szoktak jönni ilyenkor a társadalomtudósok és pszichológusok: elidegenedett társadalomban élünk, amelyben alig tudunk valamit egymásról; felnőtt egy nemzedék, amely nem tudja beszámítani tettei súlyát és következményét; és sokszor nem sikerül időben kiemelni a tömegből a közveszélyes elemeket. Nos, ezúttal, szerencsére sikerült.
Hasonló esetek máshol, máskor is történtek már, és volt, ahol megtörtént a tragédia. A különbség, hogy ezúttal a webkettőnek köszönhetően pár kattintás alatt beleláthatunk a gyilkosjelölt gondolataiba. S. Ábel ugyanis blogot vezetett, versekben és posztokban leírva gondolatait.
S. Ábel szemmel láthatólag afféle 21. századi Raszkolnyikovnak képzelte magát, aki megveti a világot, és aki úgy gondolja: joga van saját kezűleg igazságot szolgáltatni fölötte. A most elfogott egyetemista legalább annyira öntelt, mint amennyire gyengék a versei. A saját maga nagyszerűségéről faragott, vulgár-nietzscheiánus versikéket nem is lehetne komolyan venni, ha nem tudnánk - most már - róla, hogy az egészet teljesen komolyan gondolta. S. Ábel szerencsére kérkedett szándékaival, ezért a rendőrség időben értesült a terveiről.
Az ifjúsági kutatások évről évre egyre céltalanabb, lézengő, felnőni képtelen nemzedékekről szólnak. Csak remélni tudjuk, hogy nem kószálnak körülüttünk hasonló, zavaros elmék. Jó lenne, ha gyilkolás- és halálvágy helyett mindenki megtanulna élni, a halál előtt.
