Pocsék hírünk van manapság a nagyvilágban. Az Economist egy hét után újra Magyarországgal foglalkozott. Ezúttal nem egy hányavetin össszedobott fideszezés, hanem a jobbikozás volt a téma. A kelet-európai radikális mozgalmakat bemutató cikk így kezdődik: „Megborzongatta a kontinenst, amikor a magyar szélsőjobboldali Jobbik 15 százaléknyi szavazatot szerzett az európai parlamenti választásokon.”
Azt persze bírjuk, amikor a brit lap nem említi meg az ottani radikális jobboldal hasonló arányú sikerét, vagy az osztrák szélsőjobb közel egyharmados eredményeit, de ez még nem nyugtathat meg minket. Nem csoda, hogy egy ilyen hírű országba beletörlik a lábakat. Csüggesztő, ahogy az EU illetékese széttárja karjait, a felbátorodott szlovákoknál pedig a nyelvrendőrség kihallgatja a magyar falusi polgármestert a magyarul beszélő hangosbemondó miatt. Egy feljelentés alapján. Van miért ekézni hazánk külföldi feljelentőit is, de a tény az tény marad: külföldi döntéshozók tízezrei ezeken a cikkeken keresztül kapnak képet Magyarországról. Egy nemzet süllyed-e?
