Mi az: fekete pólós metálosok is táncolnak, külföldiek bámulnak, és alig lehet bejutni? Válasz: kéthetente csütörtökönként a Gödör, az Erzsébet téren. Tátott szájú külföldiek, nézelődő és csatlakozó kívülállók, új és régi szimpatizánsok, táncosok ropják itt estétől pirkadatig. Pedig azt gondolnánk, hogy a ma embere nem néptáncol.
Sergio, a Budapesten élő madridi spanyol ismerősöm is hüledezve kortyolgatja a sörét.
- Egy egyetemi ismerősünk hívott le minket, aki a Közép-Európai Egyetemen tanul, de ő sem magyar. Azt viszont nem tudtuk, hogy itt ilyen magyar táncház van, csak lejöttünk, és teljesen meglepődtünk, hogy egy olyan központi szórakozóhelyen, mint ez, ilyen hagyományos táncokat járnak a fiatalok – mondja, mikor rákérdezek, hogy tetszik neki, ami itt folyik. - Nagyon érdekes, amint a hagyomány és a modern találkozik itt. Kipróbáltuk ezt, ahol nagy körben táncolnak az emberek (a moldvai táncokat), és nagyon érdekes volt, meg fárasztó.
Egy kisebb litván csoportosulásból pedig valaki megjegyzi:
- Otthon nincs ilyen, nagyon szerencsések vagytok, hogy van ilyenre lehetőségetek. Egy ismerősömet, aki otthon, Litvániában bevándorlási hivatalban dolgozik, egyszer azért hoztam el ide, hogy megmutassam, miért nem emigrálnak az én kedves magyarjaim.
Más külföldiek a sörüket szorongatva állnak a klub előterében, a vonós táncház szélén, és elképedve fotóznak. De vajon miként került ide, a Gödörbe, annyi zenei szubkultúra helyére egy táncház? Amikor 2007 végén megszűnt az Almássy téri Szabadidőközpont, az ottani utolsó táncházban megjelent a Gödör egyik szervezője, és ő hívta el a rendezvény házigazdáit az Erzsébet téri klubba, ahol 2008 januárjában indult el a sorozat. Míg az előtérben a vonós együttesek főleg erdélyi, de például szatmári és magyarországi táncoknak is húzzák a talpalávalót, hátul moldvai csángó táncokat tanítanak és járnak nagy körökben az érdeklődők és a régi tagok. A legtöbben persze az utóbbit választják, mivel ezek a könnyebbek. Viszont a csángó táncok monotonitása miatt egy idő után sokan nekiállnak „lenézni” az előtérben táncolók lábáról például a kaloteszegi táncok lépéseit.
A moldvai táncházban a Csürrentő együttes szolgáltatja a zenét. Mint mondják, nagyon szeretik: „járnak a szokásos táncházasok, viszont sokan most látnak először ilyet, ma is becsöppent számos külföldi. Sokan nem állnak be táncolni, de hallgatják a zenét, és úgy mennek haza, hogy örök élmény lesz ez nekik. A táncházba járást sokan a moldvaival kezdik, aztán miután megtetszik nekik ez a szórakozási forma, bekapcsolódnak a többi táncba is. Szóval a moldvai táncháznak van egyfajta kapu-szerepe is. Szerintem nincs igaza azoknak, akik temetik a táncház-mozgalmat. A vonósokhoz nincs belátásom, de a moldvai táncházak töretlenül népszerűek. A péntek esti, fizetős táncházunkba, mióta itt, a Gödörbe is játszunk, még többen járnak.”
Kint, az előtérben leginkább a Bivaly együttes játszik, közülük valók a szervezők is. Mint mondják, annyiban más ez az egyéb táncházakhoz képest, hogy nem annyira belterjes. A Gödör-táncházzal kinyílt a táncházmozgalom, mivel rengeteg embert érnek el itt véletlenül. Persze a nyitás már tíz éve tart, mióta nem szorul be a mozgalom a művelődési házakba.
A táncházmozgalom 2008-ban volt harmincöt éves. Az első, mindenki számára nyitott táncház a Kassák Klubban nyílt meg 1973. november 13-án. Azonban az első, még csak a szűk szakmai elitnek szóló táncház a Liszt Ferenc téri könyvklubban nyílt meg, még 1972. május 6-án, széki mintára. Ezt aztán a nagy sikerre való tekintettel június 10-én és merész módon október 23-án, az 1956-os forradalom (akkor még „ellenforradalom”) kitörésének évfordulóján is megismételték a Bartók, a Bihari, a Vadrózsák és a Vasas táncegyüttes részvételével. Később a Kassák Klub viszont olyannyira népszerű lett, hogy estjeit egy idő után már a III/III-as ügynökök is látogatták. Az, hogy vannak, akik nem csak nézni szeretik ezt, hanem csupán kedvtelésből táncolni is szeretnének, már nem volt annyira szimpatikus a pártállamnak (állampártnak). Hiába, jelentősebb konspirációt nem tudtak leleplezni, viszont nacionalista propagandaként értékelték az előadásokkal, a paraszti kultúráról szóló ismeretek átadásával bővített alkalmakat. A pártállamnak vége lett, a táncházmozgalom azonban - ha kisebb hullámvölgyek érték is - még mindig él. Ma számtalan táncház működik a budapesti művelődési házakban és a klubokban.
- Miért olyan népszerűek az erdélyi táncok? – kérdezem, hiszen az előtérben főleg onnan való táncokat járnak, és a táncházasok mindig kitüntetett figyelemben részesítették ezt a régiót.
- Budapesten nincs hagyomány, ezért mindenhonnan merítenek, itt tényleg az erdélyi a népszerű. Vidéken mindenhol a saját táncaikat táncolják, és nem is igazán kedvelik a másféle, például az erdélyi táncokat – mondta Tárkány-Kovács Bálint, a táncház szervezője.
-Város és néptánc – nem paradox párosítás?
-A táncház a közösségi lét, a szórakozás, az ismerkedés nehezebbik útja. Meg kell tanulni a dalokat, szövegeket, táncokat, táncrendeket, mindennek az egész kultúráját; egy diszkóban nem kell ekkora felkészültség. A kérdés nem az, hogy miként lehet a városiak körében ez ilyen népszerű, hanem inkább az, hogy miért nem még népszerűbb – vélekedik.
A zene rendszerbe szervezi az embert körülvevő hangokat, gondolj csak az indusztriális zenékre – mondja a Bivaly zenésze. Bentről eközben árad a fülledt, izzadságszagú meleg, és a szünet miatt ázott pólójú fiatalok árasztják el a pultokat. - A népzenészek például az énekesmadarak énekét is utánozzák valahol. Amikor gyűjteni mentünk, és a díszítésről kérdeztünk adatközlőket, azt mondták, hogy úgy kell rezegtetni a hangot, ahogy a falevél rezeg a szélben. A kultúra kerek egész, a nyelv, a zene, a tánc nem válaszható szét, ezek összefüggenek. A kultúra hasznos, praktikus dolog, ami szervezi az ember életét.
S hogy vajon végülis miért olyan népszerű egy ingyenes, nyilvános táncház a város egyik legkedveltebb szórakozóhelyén, hogy alig fér be az ember? - A régi falu Kodály szavaival élve kulturálisan önellátó, folyamatosan újraépíti a saját kultúráját. A fogyasztói kultúrában élők ezzel szemben nem teremtik azt újjá, csak elfogyasztják. Ez passzív dolog, míg a népi kultúra aktív. Ezt az élő, aktív kultúrát mentette át a táncházmozgalom.
Persze, hogy emiatt nem emigrálnánk, azt kétlem, úgyhogy a címben szereplő kérdésre nem tudom a választ - de hát ez mégiscsak lényegtelen. Inkább csütörtök este irány a Gödör táncháza.
(A fényképeket a Csürrentő honlapjáról és Zagyi Lajos Folkrádiós galériájából szedtük, köszönet érte.)