Németország választ: Európa legnépesebb országában, ipari szívében szövetségi választásokat tartanak. Izgalomfokozó zsurnalizmusból írhatnánk, hogy milyen nagy a tét, pedig ez - a négy évvel ezelőtti helyzethez képest - nincs így. Amíg akkor Gerhard Schröder, a szocdemek dörzsölt, öreg rókája próbálta a szarból visszahozni a kormányzást, és vele szemben a Kohl-korszak után ledermedt CDU próbált meg egy politikusnővel csodát csinálni - addig most ez a politikusnő minden bizonnyal elviszi a show-t jelentéktelen szocdem kihívójával szemben.
Angela Merkel kancellár és pártja, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) a mai választások valószínű győztese - nehéz elképzelni olyan last minute ingadozást, hogy ne a konzervatívok nyerjék a választást. Harmincöt-negyven százalék körüli eredmény valószínű. Merkel az elmúlt négy évben államasszonyi kiválóságról tett tanúbizonyságot, a szükséges eréllyel egyben tudta tartani a két nagy párt, a CDU és a szocdemek kényszerű koalícióját, és a válság által erősen sújtott Németországot is át tudta kormányozni a legnehezebb időszakon keresztül. Merkel népszerű politikus maradt, bár ezt talán a Kohl- és Schröder-féle nehézfiúk utáni légüres térnek is köszönhető.
A Kohl által a rendszerváltás éveiben felkarolt keletnémet fizikusnő a kétezres évek elején még afféle német Thatcherként a CDU piacpárti, neoliberális szárnyának a prominense volt, de az elmúlt négy évben, részben saját pártja keresztényszociális többsége, részben az SPD-vel kötött kényszerű kompromisszumok miatt sokat szelídült. Az Adenauer-féle jóléti állam maradványait megőrizve pragmatikus kormányzást folytatott. Belső kritikusai szerint túl pragmatikusat: egyes CDU-sok szerint Merkel már nem is igazán mondható konzervatívnak, annyira belesimult a reálpolitikába.
Kihívója viszont a legszürkébb német nagypolitikusok egyike: a Willy Brandt és Gerhard Schröder örökségére pályázó Frank-Walter Steinmeier száraz, sótlan figura, akinek hívó szavára nemigen fognak a kiábrándult baloldali tömegek visszamenni a szélsőbaltól (Die Linke) és a Zöldektől az SPD-hez. Steinmeier kiváló, diplomatikus külügyminiszter a nagykoalícióban, de a vákuumba került szocdemeknek nem ő lesz a megmentője. Az SPD az előrejelzések szerint a világháború utáni legrosszabb eredményét fogja ma produkálni: csoda lenne, ha 25 százalék fölötti támogatást fognak szerezni.
A két nagy mellett elsősorban a Szabad Demokratákra (FDP) irányul a figyelem: az erősen piacpárti, neoliberális úton elindult liberális párt, amely a Kohl-korszak alatt a CDU hű koalíciós társa volt, az ellenzéki évek után újra a kormányba igyekszik. A karakánul képviselt irány meghozta a népszerűségét: minden bizonnyal tíz százalék fölött végez majd a párt. Elnökök, Guido Westerwelle (aki pár éve nyíltan bevallotta homoszexualitását) arra törekszik, hogy a CDU-val együtt egy kétpárti többséget szerezzenek a Bundestagba. Westerwelle kizárta az együttműködést a szocdemekkel, a szélsőbal szóba sem jöhet, és Zöldekkel sem valószínű, hogy egyik vagy másik nagyobb párt mellett együtt lépjenek koalícióba.
Durván megerősödött a szélsőbal, a Die Linke. Egyes felmérések szerint a részben a volt keletnémet állampárt, részben nyugatnémet szakszervezeti mozgalmárok, részben kilépett volt szocdemek által alkotott radikális baloldali párt Kelet-Németországban az első helyet fogja megszerezni. Ez szövetségi szinten is tíz százalék körüli vagy azt meghaladó eredményt jelenthet. A szélsőballal azonban a következő ciklusban mindenki kizárja az együttműködést, még a szocdemek is. A nem kívánt párt még nagy bajt okozhat bárkinek a parlamenti többségért folytatott tárgyalások során.
A Zöldek ma már halványabbak, mint Joschka Fischer és társai legszebb napjaiban, de a baloldalhoz sorolt (bár a CDU-val néhány helyen már együttműködő) párt közel tíz százalékot szerezhet most is.
A német választások tétje tehát nagy valószínűséggel a következő: sikerül-e jobboldali-liberális, kereszténydemokrata-szabad demokrata koalíciós többséget szereznie a CDU-nak és az FDP-nek, vagy pedig marad a CDU vezette, SPD-vel kiegészült nagykoalíció. Merkel és Westerwelle az előbbi, Kohl-i felállást szeretné, az SPD pedig a Zöldekkel lépne koalícióra Schröder nyomán. Ennek azonban kevesebb esélye van, mint a jobblib- vagy a nagykoalíciónak. A német elemzők persze nem zárják ki a Jamaika- (a karibi ország zászlószíneinek megfelelő pártszínekből álló) CDU-FDP-Zöldek vagy a közlekedésilámpa-koalíciót (SPD-FDP-Zöldek) sem.
Ma este sok minden kiderül, addig tegyük meg tétjeiket, és töltsék ki a német választási tesztet, amin kiderül, kire szavaznának, ha német választópolgárok lennének. Nekem kb. hetven-harminc (höhö) arányban kereszténydemokrata-szabad demokrata szimpátia jön ki. És önöknek?
