A Reakció sokat megélt levelezőlistáján nagy vitát kavart Orbán Viktor tegnap esti, Polgárok Háza-beli beszéde, ahol a temetésről megérkezve egy lendülettel méltatta Cseh Tamást, egyúttal harcias metaforákkal írta le a művész lényegét. „Ő a mi katonánk, a legjobb katonánk, a legjobb harcosunk volt”, mondta. „Ha az ember legjobb katonája meghal, azt jelenti, hogy a döntő ütközeten már túl vagyunk, de van még dolgunk, míg a parlamenti matematika nyelvén is látszani fog mindez” – mondta a pártelnök. Vitánk tanulságait tolmácsoljuk olvasóink felé.
Cseh Tamás az ország katonája volt - ha már mindenképpen ezen a szemüvegen keresztül nézzük a világot. Különösen rosszul cseng a szó a közismert „pártkatona” kifejezés ismeretében. A „ha az ember legjobb katonája meghal...” kezdetű mondat különösen kínos.
A '70-80-as években, amikor Cseh Tamás lett és leginkább volt, akkor a vezér, akinek ez az ember katonája, éppen a kollégium párkányán üldögélt, és köhögött az első cigarettától. A legjobb katona (különösen a közismert befelesezett állapotában) most nagyon durván elküldené őt valahová. Még akkor is, ha egyik utolsó interjújában Stumpf András barátunk behúzta őt a napi politika csőjébe, és ott a művész magától állította magáról, ő orbánista.
„- Miért maradt akkor a tribünön?
- Azért, mert nem fideszes vagyok.
- Hanem?
- Hanem orbánista.
- Fordítva szokott lenni: jó, jó, a Fidesz még csak rendben lenne, de ez az Orbán!
- Nálam nem ez a helyzet. Ismerem őket rég. Még nyoma sem volt a Fidesznek, amikor a Bibó Szakkollégiumban énekeltem egy este. Utána boroztunk, aztán jött egy szakállas fiú, hogy énekeljünk még Cseh Tamást. Mondtam, azt már énekeltem ma eleget, inkább katonadalokba kezdjünk. Egy másik, a nagy bajuszú, jó kis pápai pálinkát hozott. Előtte az ország térképe fölött arról beszélgettek, hogy milyen régiókat kellene kialakítani. Lenyűgözött, hogy vannak ilyen népek, akik gondolkodnak, a jövőn töprengenek.”
Egy kollégánk arról emlékezett meg: „amikor 2001-ben meghívták Kőszegre a mestert, előtte sokat söröztünk (unicumoztunk) vele. Majd minden alkalommal elmondta, hogy ő orbánista, sőt lent Kőszegen összeveszett Cipővel (Republik), mert ő meg szidta a Fideszt. Persze aztán az összeveszésnek egy közös Cseh Tamás-Republik lemez lett a vége.”
Ezt lovagolta meg nagyon bután Orbán Viktor. A volt miniszterelnök túltolta a bringát. Ízléstelen egy politikustól temetésről érkezve nagy nyilvánosság előtt saját elesett katonájának neveznie egy művészembert. Ha művészetről van szó: akkor ki Orbán Viktor, hogy Cseh Tamás a katonája legyen? Ha a politikáról van szó: hogy lehet ennél egyértelműbben alkalmazni valakire a pártkatona szót? (Ezzel mintegy visszamenőleg lejáratni egy hű Fidesz-szavazót, akinek a közelsége nyilván hálás dolog volt a pártnak.) Ilyen militáns kijelentések azok, amiket lajstromoz az MSZP, és végül kampányidőben ilyenek közül választ egy köteles beszédet.
Az elhunyt művész emlékezést, az emlékezés csöndet érdemel. Az emberi hangzavarból úgyis a politikus megszólalását fogja az utókor először elfelejteni. A dal, az igaz dal marad köztünk legtovább, de végül így is, úgy is csak a csönd marad. Cseh Tamás nyugodjon békében. Ne háborúban.