Engedjék meg, hogy kommentár nélkül osszuk meg önökkel a határon túli magyarok nagy védelmezőjének, Gyurcsány Ferencnek legújabb blogbejegyzését:
Éva története
Késő estébe nyúlóan beszélgettünk közeli ismerősökkel. Egyiküket gimnazista korom óta ismerem, villamosmérnök, felesége fogorvos. A másik pár Klára egyetemi éveihez kötődik, az AISEC-ben, a közgazdász hallgatók nemzetközi szervezetében dolgoztak együtt az azóta kereskedelmi igazgatóvá lett Évával.
Éva egyik történetét fogom elmesélni: „Évek óta ugyanoda járok kozmetikushoz. Semmi különös, semmi extra. Bernadett erdélyi lány, kb. tíz éve jött át, egyetlen bőrönddel. Albérletben kezdte, itt tanulta ki a kozmetikus szakmát. Tanfolyamokra járt, elment segédnek, sokat dolgozott és tanult. Egyre feljebb került, pár éve egy elegánsnak tekinthető budai szalonban dolgozik. Nem hagyta abba a tanulást, továbbképzésekre jár ma is, látszik rajta, hogy nem egyszerűen szereti, hanem élvezi is, amit csinál. Beszélget a vendégekkel, számon tartja, hogy kivel mi történt, visszakérdez, hogy miként alakult vendégei sorsa az utolsó találkozás óta. Bernadett ma szép lakásban lakik, és nyugalomban él élettársával, egy Pestre költözött informatikus fiúval.
A szalon forgalma egyre növekedett, Bernadett naptárja már nem bírt el több vendéget. Hiába 12 óránál nem lehet naponta többet dolgozni. A szalon tulajdonosai egy pesti szálloda szépségszalonjából átcsábították Ágicát. Ágica elegáns, mutatós teremtés. Szolárium barna bőr, peckes járás, kissé affektáló hanglejtés. Ágica sokra tartotta magát, legalább is sokkal többre, mint az ágrólszakadtnak tekintett, Erdélyből áttelepülő Bernadettet. Elvégre ő pesti lány, itthon van, elegáns szállodából jött. Nem mondta, de úgy gondolta, hogy vezetőnek jött, hiszen ő többet ér. Talán mondani sem kell, hogy így is viselkedett.
Igen ám, de lassan kiderült, hogy továbbra is mindenki Bernadetthez akar járni, Ágicát inkább kerülik a vendégek. Bernadett naptárja zsúfolt, sőt, túlzsúfolt maradt, Ágicáé viszont betöltetlen időpontoktól ásítozott. A dolog egyre kínosabb lett. A viták, a veszekedések, az ármánykodás lassan kezdte tönkretenni a szalon hangulatát. Végül Ágicát elküldték.
Az utolsó hetek egyre szörnyűbb vitáiban derült ki, hogy Ágica az egyik jól ismert radikális jobboldali szervezet tagja. Ők azok, akik szerint elnyomják a magyarokat saját országukban. Mérgesek a jelenlegi világra, mert az idegenszerű elemeknek ad több lehetőséget, és nem értékeli az igazi magyar tehetséget. Ágica nyilván úgy gondolja, hogy kudarcáért nem ő, hanem az idegenszívűek Magyarországa felelős."
Nem állom meg, hogy Spiró Fogság című regényének egy rövid részletét ne másoljam ide. Simon, Pilátus feleségének gyógyítója foglalja össze véleményét egy hosszú beszélgetés végén:
„Az Úristen ránk bízta, mit kezdünk egymással és önmagunkkal - mondta ezúttal ismét arámiul. - Azt mondta: szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Ezt mondják a törvénymagyarázók is mind: ne tégy felebarátodnak olyat, amit magadnak nem kívánsz. Ez az Egyparancsolat, ebben még Hillel és Sammaj iskolája is egyetért. Aki azonban önmagát sem szereti, attól józan ésszel nem várható, hogy a felebarátját szeresse."
Hát így.
