Isten éltesse, Sándor bácsi!*
Kuplé
már annyi minden költészet e földön
házak hidak gépek és röpterek
hogy lassacskán azon kell eltűnődnöm
miért is írunk pajtás verseket
s van-e vajon költészet még a versben
vagy már régen elinalt megszökött
nem ül a rímek bilincsébe verten
s a versek kongó cellák börtönök
hová csak jámbor múzeumi nézők
tekintgetnek be egy-egy ünnepen
ójjégatni a sárarany s a mélyzöld
rozsdával díszes üres rímeken
míg a költészet ezer más alakban
éli világát tudósok mérnökök
mívelik már számokban vonalakban
jelenti már magát ég és föld között
már annyi minden költészet e földön
házak hidak gépek és röpterek
hovatovább azon kell eltűnődnöm
írunk-e még valaha verseket
de hát a múzsák és mi mind a költők! -
alkalmazottak valamennyien
a múzsák tisztes jegyszedőnők
s a költőkre nem figyel senki sem
(a Versek a vers körül c. ciklusból, 1974-77)
A Hargita megyei színmagyar Nagygalambfalván kerek 80 esztendeje született legénykét mindjárt kétféleképpen is megtréfálta - a maga módján s képességei szerint - a román állam: hivatalos születési bizonyítványán Sándor helyett Alexandru szerepel, valamint megfiatalították egy nappal: mégsem tűrhették, hogy (a román irodalom majdani szorgos műfordítója) egy napon szülessék a Román Királysággal, ezért május 10-e helyett 11-ét rótták fel az árkusra.
Egy lovat és egy kutyát kap a gyermek maga mellé pajtásnak, a kancacsikó később nagy szolgálatot lesz: kétévente csikót ellik, s annak árából járhat iskolába.
Életét termékeny ellentmondások kísérik: románul például majd csak a székelyudvarhelyi magyar iskolában tanul meg. Első publikált versének sorsa: a Groza-kormány bezáratja a híres kollégiumot, ő fémipari szakközépbe kerül. Ennek faliújságján fedezi fel őt egy másik kamasz, a már Ifjúmunkás-szerkesztőként lótifuti Páskándi Géza.
Hogy cinikusan fogalmazzak, a mozgalmi hevület rányomta bélyegét fiatalkori munkáira - vagy másképp: első kötetét maga a rendszer segíti később vállalhatatlanná tenni - ellenben más költőkel, akik csak magukat okolhatják ezügyben, pl. Adynál (első két kötete zömmel epigonlíra). Neki is majd csak harmadik kötetétől szerepelnek versei a jóval később egyberostált válogatáskötetekben - amibe persze belejátszik az a tény is, hogy második kötetét bezúzatta a cenzúra - a költő költségén... A kezdetek: gyerekként ő cipeli a vörös lobogót, mikor megcsinálják Udvarhely megye első téeszét. Aztán fiatal újságíróként bejárja a kommunizmus építésének országnyi laboratóriumát, még Moszkvába is elrepítik egy tanulmányútra, ám ekkorra már (nem úgy, mint egyes francia íróknak) egyre inkább felnyílik a szeme, és lassan félrehúzódik, kivonul a politikából. Sikerül elhelyezkednie egy gyermeklapnál - innen is megy majd nyugdíjba. S közben fordít, annyit, amit most csak 3 vaskos kötetben tudtak kiadni.
Poeta natusból lett poeta doctus, a népköltészettől eljut a posztmodern szövegirodalomig, a modern szó eredeti értelmében modern: amikor az elszemélytelenedett líra jön divatba és az absztrakció, ő szembe megy az árral, sőt, szociográfikus hangokat is megüt. A nagy nemzetközi testvériségben kilúgozódó nemzeti ügyet népdalelemekben tartja fenn, és végül: a román-magyar nemszeretem viszony ellenére is sorra fordítja a román költőket magyarra.
Három, sőt négy nemzedéknyi idő szemtanúja... már bizonyára nem lötyög a fején Arany János kalapja, sőt, így teljesüljön midnekinek a vágya:
lelkemre
többre
nem
vágyom
lenne
bár
egy
padom
lenn
az
Arany János
nevét
viselő
metróállomáson
(Hiúság, 1983)
+2 bónusz:
Kaláka: Távolodóban
és
Valaki jár a fák hegyén
valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot
vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
Linkek:
versei online
Fő forrásom, Pécsi Györgyi könyve
PIM/életrajz
80 - köszöntő
* A bácsizás ügyében: ő maga írta így a könyvembe (/könyvébe) a tavaszi könyvfesztiválon: "... találkozásunk emlékéül sok szeretettel Kányádi Sándor bácsi" :)
