A Gyurcsány Ferenc-búcsúztató költészeti mikrokonteszt folytatódik, mi az alábbi munkánkkal pályázunk: 

Kínai Kálmán és Trágár Tóni: Nehéz búcsú

 

Törött a fogantyú, elszakadt a spárga,
Rángatom, szerelem szék tetején állva,
A kar is kiakadt, a rugó eltörött,
Izzadva matatok fenn a csövek fölött.
Fejem a tartályban, csurom víz a karom,
Alattam csendesen gőzölög a halom,
Beszart a szerkezet, hozom hát a vödröt,
Zúdítok, locsolok, csurgatok és öntök.
Nem mozdul, csak mállik, darabonként szakad,
Húsz-harminc forduló, de még mindig marad.
Zúdítok, locsolok, alig bírom szagát,
Száz liter, ezer is, büszkén tartja magát,
Elfárad a karom, begörcsöl a lábam,
Míg végre eltűnik lenn a csatornában.
Férfi munka volt ez, eltűnt hát a nagyja,
Ám van még maradék, csúnyán letapadva.
Hozni kell a kefét, dörzsit, hipót, rongyot,
Megújult erővel a csészének rontok.
Sikálom, kefélem, térden állva, fekve,
Elszakad a kesztyű, megreped a csempe,
Törik a kefenyél, habos szájam-szemem,
Sikálom, kefélem, rugdosom és verem,
Smirglivel dörzsölöm, körömmel kaparom,
Lefolyóban turkál könyékig a karom,
Sikálom, kefélem, ragad, marad, tapad,
Kefélem, sikálom, simul, reked, akad.
Sikálom, kefélem, de nincs semmi sanszom,
A féknyom örökre ott lesz a fajanszon.