Nem lehetett jó Gyurcsány Ferencnek lenni tegnap. Az illető az EU tagállamainak válsággal foglalkozó, rendkívüli brüsszeli értekezletén 180 milliárd eurós stabilizációs programot kezdeményezett a kelet-európai országok, köztük az államcsőd szélén járó Ukrajna megsegítésére. Az elképesztően nagyívű kezdeményezés azonban nem talált támogatókra.
Mi több, a technikai problémák miatt a tanácskozásról órákat késő Angela Merkel német kancellár első lendülettel söpörte le a terveket. Kijelentette, hogy „a helyzet nagyon eltérő a különböző európai gazdaságokban, és nem hasonlíthatjuk össze sem Szlovákiát, sem Szlovéniát Magyarországgal.” Hozzátette: az EU nem hajlandó eurómilliárdokkal kisegíteni a komplett keleti régiót, de ha szükséges, segítenek az egyes uniós tagállamokon, és példaként Magyarországot hozta fel.
De nem csak a német kancellár, hanem a baráti Lengyelország pénzügyminisztere, Jacek Rostowski is belénk törölte a lábát. „Nézőpontunk szerint meg kell különböztetni a nehézségekkel küzdő országokat. (...) Lengyelországnak, Csehországnak és Szlovákiának nincs szüksége a segítségre, de Lengyelország szívesen segít a rászoruló országoknak, például Magyarországnak.”
Mirek Topolánek cseh miniszterelnök, az EU soros elnöke nemes egyszerűséggel kívülállóként beszélt Kelet-Európa megsegítéséről, és mindannyiunk megnyugtatásunkra közölte: „az EU senkit sem fog pácban hagyni.”
Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő, az euróövezeti pénzügyminiszterek csoportjának elnöke Gyurcsány másik javaslata, az eurózónába való belépés meggyorsítása kapcsán úgy nyilatkozott: nem tartja kivitelezhetőnek, hogy „egyik napról a másikra megváltoztassák az euróövezeti csatlakozás feltételeit.”
A Wall Street Journal témával foglalkozó cikkében így ír: „az IMF Európa perifériáján, Izlandon, Magyarországon, Lettországban és Ukrajnában volt aktív”.
Az egyik periferikus ország kormányfőjének vesszőfutása így nem tartott sokáig, elég hamar lezárták a vitát kezdeményezéséről. A diplomáciai fiaskó eltussolásának mintapéldányaként hadd linkeljem be a Híradó.hu cikkét, aminek a szerkezetét össze lehet vetni a WSJ írásával.
A helyzetről elsőre az örökbecsű Simpsons sorozat Nelson Muntz-féle Ha-ha nevetése jut az eszünkbe, hiszen a lehetetlen helyzetét Sarkozy-féle hiperaktivitással leplező, a külföldi kollégák szemében nyilvánvalóan komolytalan magyar kormányfő orra bukott Brüsszelben. Másodjára pedig az jut eszünkbe, hogy ekkora dózisban még nem írta le egyszerre Európa elitje és szatellitje Magyarországot. Öt éve tartó tevékenységed eredményét köszönjük, Ferenc.
Az utolsó 100 komment: