Mégis lesz Tom Lantos Intézet Magyarországon. Szerintem ez akár jó is lehetne. A kormány a MeH államháztartáson kívüli szervezetek támogatására fordítható keretéből 3 milliárd forintot szándékozik rá költeni. Szerintem ez soknak tűnik. Arról, hogy a civil szervezetek donációi között messze kiugró összeg felhasználásáról kik és hogyan döntenek, nem árulják el. Szerintem ez para.

 Először is, Tom Lantos munkásságát tisztelve, akkor is örülhetünk egy emberi jogi témákkal foglalkozó budapesti agytröszt létrehozásának, ha a néhai képviselő ténykedésének nem minden momentumával azonosulunk szívesen. Egyrészt, Lantosnak több alkalommal is (ld. pl. 1, 2, 3) sokat köszönhetett Magyarország. A lengyelekéhez hasonló erejű lobbijelenlét nélkül, Budapest szinte kizárólag a távolba szakadt hazánkfia segítségével tudta elérni, hogy a határon túli közösségek ügyét olykor napirendre tűzze a washingtoni Kongresszus. Emléke fontos nekünk. Másrészt, egy nemzetközileg elismert külpolitikai centrum országreputációs, presztízsnövelő hatással is lehet székhelyére. Szakmai-politikai körökben legalábbis. Ez pedig ránk fér.

 Mégsem könnyű felhőtlenül örülni a kezdeményezésnek. Most és ebben a formában nem. Egyrészt egy efféle intézmény létrehozása átlátszó kísérlet arra, hogy a Gyurcsány-kormány egy évvel a választások előtt restaurálja az elmúlt években elcseszett amerikai kapcsolatait, hízelegjen, és előszobázzon egy hőn áhított Obama-fogadóórához. Izzadtságszagú kompenzálás. Másrészt - s itt engedtessék meg egy csöpp demagógia - erre nem csak erkölcsi alapja, de 3 milliárdja sem igen lehet a kormánynak. Most, amikor az alig egy hete bejelentett, minisztériumi büdzséket megmetsző 60 milliárdos elvonásból éppen, hogy 2 milliárd bír jutni a közbiztonság javítására.

 A hely tehát stimmel - hogy mikor, kivel és mennyiből, az már kevésbé klappol a Lantos Intézet körül.