Megirigyelve ergé, illetve egyikünk druszája, Kittenberger Kálmán kalandjait, magunk is rövid körutazásra indultunk. Az egészen egzotikus és veszélyes táj: Budapest szíve. Akadt látnivaló bőven, itt csak egy szerény csokorra valót nyújtunk át a kedves Olvasóknak.

 A Szabadság téren konkrétan kibeleztek egy épületet, amely így az errefelé őshonos, nagy létszámú turistacsoportok kedvenc fotótémája lett.


 Szintén a Szabadság téren egy gyűrött, dzsuvás és szakadt sátor jelzi a régi országzászló helyét, egyben szimbolizálva az ezeréves magyar lelkület legfontosabb attribútumait.



 Van ugyanitt valami emlékmű is, de nem tudtuk elolvasni, hogy pontosan mi ez, mert csaknem két éve csak flexszel lehetne megközelíteni - azt meg a fák hűvösében ejtőző rohamrendőrök nem hagynák.



 Ha egy római legionárius ilyen ferdén verte volna le a kereszteket, akkor hátralévő életére büntetésből Pannonia provinciába helyezték volna.



 A Nádor utcában a világ leglerohadtabb installációja szórakoztatja az arra járókat.



 A tévészékház háta mögötti telefonfülke falán a Ludas Matyi volt munkatársa, a „Túlóra” című tréfa szerzője intéz támadást a honi médiaviszonyok ellen.



 A József nádor téren valami drogosok tüntetnek, de hiába öltöztek ki, mint Szaros Pista Jézus neve napján, s vették fel leglazább pólóikat, akkor se közlünk róluk fotót. A kordonon kívül a hölgy azt próbálja megértetni a kissé túlöltözött rendőr úrral, hogy a kábítószer nagyon rosszat tesz a gyerekeknek.

 
 Épül-szépül a Palazzo Dorottya, de ahol a ponyvára nyomtatott látványterv felfeslik, ott a király még meztelen.

 
  Állítólag az építkezés előtti széken ül hétköznaponként az a bácsi, aki az épületbeli lakásokat árulja.


 Fogalmunk sincs, hogy mire szolgál ez az emelvény a Dorottya utca kellős közepén. Viszont jó sok helyet elfoglal, nagyon ronda, és kis vasizék állnak ki belőle. Talán egy erre tévedt és megfeneklett tengeralattjáró teteje lehet.


 A Vörösmarty téren akadnak, akik fittyet hánynak az életveszélyre, s szembenézve a halállal, bátran besétálnak a sétálóutcába.


 Rosszul járunk, ha a Deák téren tör ránk a szomjúság.


 Slag és Szent Márk téri hangulat, szintén a Deák téren.


 A falba csapódott Bajcsy-Zsilinszky Endre felett galambok nézelődnek. Fordítva sokkal, de sokkal viccesebb lenne.


 A Városháza parkba, ahol valaha tankok és hős szabadságharcosok rejtőztek, most a cseh sörfesztivál alkalmával rút toi-toi vécék ásták be magukat.



 Ugyanitt Demszky Gábor egy új fűfajtát génmanipulált, a foltokban növő ún. belvárosi leopárdfüvet.



 Soros György nagy bajban lehet, ha a CEU Alumni Reunion Dinner helyszínét egy kiskörúti lámpaoszlopon így kénytelenek hirdetni.


 Amikor ezt a matricát kiragasztották a Gerlóczy utcában, a Reakció munkatársainak többsége még a csattogós pillangót tologatta, mi pedig egyfolytában részegek voltunk, így csak valami halvány emlékünk van róla, hogy mit is hirdethetett. Valaki tudja a megfejtést?


Az Államkincstár Semmelweis utcai igazgatóságára nem lehet csak úgy berontani, itt bizony csöngetni kell.


 Vasárnapi sétánk hátralevő részét sajnos a zivatar elmosta, így ezúttal nem tudtuk lencsevégre kapni a vidék többi érdekességét, például a nagy Arany János utcai tűzfalat, Orbán Viktor emléktábláját a Kossuth Lajos utcában, valamint a gördeszkások által katonai gyakorlótereppé alakított Erzsébet teret. Ezekre talán egy későbbi alkalommal kerítünk sort.