Egy bejegyzésünk kommentjei között vetődött fel a képregény- és rajzfilmfigurák politikai hovatartozásának tagadhatatlan fontosságú kérdése. Vajon milyen (ordas) eszmék bűvkörébe kerültünk hétről hétre a képernyők előtt, vagy amikor az újságárust kérdezgettük türelmetlenül, hogy megjelent-e már kedvencünk aktuális száma?

 A legjobban alighanem Hupikék Törpikéket nézve mosták az agyunkat: sokan megírták, hogy az egész sztori alapja a kapitalista elnyomás elleni harc, a kommunista tervgazdaság és egyenlőség. A törpök igazi kommunaként élnek, Aprajafalván nincsenek családok. Ugyanúgy öltözködnek (a vörösbe öltözött Törpapát kivéve, aki maga az egyszemélyes elit) és mindannyian egyformán részesülnek a közös javakból. A gazdasági kapcsolataik nem monetizáltak, mindenkinek megvan a maga jól meghatározott szerepe a társadalomban (Törpingáló a művész, Hami a szakács, Tréfi a közösség mókamestere). A szexualitásnak nincs helye a kommunában - a falu egyetlen nője, Törpilla Hókuszpók teremtménye. Hókuszpók, a főgonosz pedig igazi őskapitalista (valaki egyenesen odáig megy, hogy az antiszemita irodalom zsidó-archetípusa), aki aranyat csinálna az egyszerű munkás-paraszt törpökből.

 Az amerikai rajzfilmek szereplői közül is többen világossá teszik, hogyan vélekednek a világról. Mikiegér hardcore republikánus, Ronald Reagennek kampányolt is. Tapsi Hapsi régi demokrata, Popeye pedig fiatalsága liberalizmusát megtagadva igazi reakciós lett öreg korára.

 De mi a helyzet a magyar képregényekkel, mesékkel? A Köztársaság barátja, vagy ellensége-e Torzonborz? Kockáztatná-e életét a reformokért Grabowsky?